Mindig rácsodálkozunk az olyan emberre, aki valami módon más, mint az átlag. Különösen, ha igazat mond. Ha pedig leleplez, bűneinkre mutat rá, érzelmeket vált ki belőlünk. Ilyen ember Keresztelő János. Nem „ilyen volt”, mert most is hatalmas erőtérrel rendelkezik. Most is megszólítja ezt a kínlódó, vergődő emberiséget.

Íme az üzenete 2011 adventjén: Térjetek meg! Alakítsatok ki egyenes utat szívetekbe, a családokba és közösségeitekbe, hogy betérhessen ezekbe a béke és a szeretet istene, a Megváltó Jézus. A lélek ajtajának kinyitását meg kell tanulni, hogy sor kerülhessen az igazi, az isteni értékek felismerésére, átölelésére, befogadására. Mindennek előfeltétele, hogy képesek legyünk ezeket az értékeket észrevenni. Az erre való képességet kezdi ki elsőként az elanyagiasodás. Jókai Anna szerint: „Mára megrokkantak a világ spirituális alapjai. Az emberek csak a matériában gondolkodnak, és bajaikra is csak ezen a szinten keresik a megoldást.”
Az Úr útjának előkészítéséhez Keresztelő János szerint jó gyümölcsöt kell teremni. De mik ezek a jó gyümölcsök? Pap ismerősöm mesélte, hogy rendszeresen látogatott egy iszonyatosan szenvedő, ötven év körüli beteg asszonyt. Ez az asszony soha nem zúgolódott. Egy alkalommal szakadt külsejű fiatal leányt látott mellette, a leánya volt. A beteg asszony a halála előtt három nappal azt kérdezte szenvedéstől akadozó hangon: „Atyám, jól teszem-e, ha szenvedésemet elzüllött leányomért ajánlom fel?” Ezt az asszonyt a béketűrés és vigasztalás Istene bizonyosan nem fogja kitakarítani szérűjéből a szórólapátjával.
Íme, a csodálatos adventi látomás! Mentsük meg a szegény, bűnbe, közömbösségbe és kétségbeesésbe hajszolt lelkünket és igen sok magyar testvérünket! Küldetés ez. Az Úr útjának egyengetése, előkészítése. Mert előbb-utóbb a szent „Hajtás”, Jézus, akin az Úr lelke nyugszik, megöli a gonoszt. Győzedelmi zászlóként áll a népek előtt dicsőségesen, ellenállhatatlanul.