A Törökbálinti Cantabile Kórus sikersorozata itthon és külföldön
„Minden siker azé, aki a kellemest összeköti a hasznossal.” (Horatius)Talán még emlékszik a kedves olvasó, hogy a Cantabile Kórus tavasszal ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, valamint ezt megelőzően védte meg a hangversenykórus-minősítését is. Akkor még nem gondoltuk, hogy idén szeptembertől az új évad olyan újabb fellépéseket hoz az életünkbe, amelyekre sokáig emlékezni fogunk.
Már augusztus végén elkezdtük a próbákat, hogy felelevenítsük a tanultakat. Egy jól összeszokott csapatnak nem kell túl sok idő ahhoz, hogy ismét formába jöjjön. Különösen akkor nem, ha egy nagy tudású karvezető készíti fel.
Elsőként szeptemberre kaptunk meghívást a budapesti Szent István Bazilikába egy fellépésre, ami egy kórus életében igen nagy elismerés. De hogy létezik-e még ennél nagyobb élmény is?
Erre példa a „csizma országába” tett utazásunk. Felmerült a gondolat, ha már Rómába megyünk pár napos kikapcsolódásra, használjuk ki a katolikus egyház centrumának adottságait. Rómában több mint 800 templom van, szinte minden utcában, téren találunk legalább egyet. Kézenfekvő volt, hogy egy kórustársunk családi kapcsolatainak segítségével megszervezzük a Santa Maria del Popolo templomban egy misén való közreműködésünket, valamint egy azt követő koncertet. Külföldi utunkon itt hangzott el először Liszt Rózsacsoda című részlete a Szent Erzsébet legenda oratóriumból, valamint a Via Crucis, ami nagy sikert aratott. Önmagunkat felülmúlva és fantasztikus hangzással adtuk elő a műveket. A városban zajló zavargások sem tántorították el a kíváncsiskodókat, hogy csaknem teltházas nézőtér hallgathasson minket.
Az ötnapos utazás, amely teljes egészében önerőből és a kórusvezetés szervezésében valósulhatott meg, rengeteg programmal, városnézéssel telt. Szállást a Szent István Zarándokházban kaptunk, ahol a kedves nővérek gondoskodtak a nyugodt pihenésünkről.
Szakszerű idegenvezetés segített minket, hogy csodálhassuk Róma nevezetességeit, így a Colosseum, a Forum Romanum, a Trevi kút, a Spanyol lépcső megtekintése növelte ottlétünk színvonalát, s még arra is jutott idő, hogy néhányan leszaladjanak a közeli tengerpartra megnézni a naplementét. Majd kellemes esti vacsorázás egy Angyalvárra néző vendéglőben, olasz pizza- és fagyikóstoló, egy vatikáni kirándulás és XVI. Benedek pápa vasárnap déli szavainak meghallgatása – mindezekre sokáig fogunk emlékezni.
És még egy dologra! Arra, hogy vasárnap délután, az aznapi utolsó szentmisén énekelhettünk a Szent Péter Bazilikában. Méretei kívül és belül is tekintélyt parancsolók. Egy ekkora méretű székesegyházban érvényesül csak igazán a kórusének. A főoltár mögötti, önmagában bazilikányi térben, ahol a hívek és a zarándokok megtöltötték a padsorokat, kiváló akusztikai viszonyok mellett szólaltathattuk meg Liszt Ave Mariáját, Young Allelujáját és Kodály Magyar miséjét. A mise végén Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára is emlékezve Christus című oratóriumából az Egyház alapítása (Die Gründung der Kirche) című részt, a „Tu es Petrus”-t énekeltük.
Mondhatom, visszhangzott az egész bazilika. Csodálatos érzés volt, hogy itt, az egyházi zene fellegvárában léphettünk fel. Szívet melengető és felemelő, hogy egy kórus idáig eljuthat. Persze mögötte rengeteg munka, gyakorlás és kitartás van.
Vékey Marianna karvezető így értékelte az elmúlt napokat: Óriási teljesítmény mind szakmailag, mind emberileg, amit elértünk. Nem soknak adatik meg, hogy a világegyház központjában lehetőséget kapjon egy fellépésre. Úgy gondolom, egy muzsikus és hívő ember életében is ez lehet a legnagyobb ajándék a rengeteg közös munkáért és elhivatottságért. A dobogón állva láttam a felém néző szemekből a meghatódottságot. A pillanatnyi érzés felejthetetlen volt mindenki számára. Hiszek a csoport tudásában. Hiszem, hogy a jövőben is tudunk együttműködni és továbbvinni azt a szellemiséget, amit elkezdtünk, s amiért létrejött a kórus.
Owolabi Gabriella
