Jelszó: Simsala grimm
Nagy örömmel olvastam Ági néni levelét az évzárón, miszerint „felvételt nyertem” az ifik sorába. Évek óta szeretnék ifi lenni, de az elmúlt években mindig közbejött valami, így elmaradt. De idén másképp volt. Lelkesen és ötletekkel telve láttam neki a munkának. Mai napig úgy érzem, hogy remek csapat jött össze, remekül tudtunk együtt dolgozni.

Augusztus 28-án izgatottan indultam el a többiekkel Zánkára, hogy a másnap kezdődő gólyatábor végső előkészületeit elvégezzük.
Amint hallottam innen-onnan, rettegett ifivé váltam, mert előszeretettel kértem a gólyadalt, bárhol, bármikor. Sajnálom, gólyák, de erről szól a gólyatábor, ráadásul annyira szépen csináltátok, hogy öröm volt nézni/hallani!
Nagyon megszerettem minden egyes kisgólyát, öröm volt látni a lelkesedésüket, a jó hozzáállásukat a feladatokhoz, és az összetartó erőt, ami néhány nap alatt alakult ki. Én úgy láttam kívülről, hogy a nem „szívatós” feladatokat még külön élvezték is és kedvükre való volt.
Hadd emeljen ki külön a sárga csapat tagjait, merthogy erre a csapatra én felügyeltem, és őszintén megvallva a szívemhez nőttek, jó volt őket „terelgetni”, jó hangulatban telt a csoportos feladatok elvégzése. De bátran állítom, hogy ez mind a négy csapat esetében így volt!
Összességében nagyon jól éreztem magam, meghatározó élmény volt ez a négy nap, és remek embereket ismertem meg. Remélem, jövőre is lehetek ifi!

Kitti

Gólya-élmények
„Nagyon tetszett a gólyadalunk, főleg amikor már a második és harmadik napon a combjainkban izomláz volt, és alig tudtunk leguggolni. A mi csapatunk Zöld Varangyok néven futott, és próbáltunk minden feladatban helytállni. A legizgalmasabb a számháborús zászlókeresés volt, hiszen az ifik és tanárok is a nyomunkban voltak. Jó volt a fák és házak között, a susnyáson át össze-vissza rohangálni. A második este voltak az előadások. A mi csapatunk egy állatmesét húzott, amibe tíz megadott szót kellett belefűzni. A kedvencem az „őslelet rekettyepálinka” volt. Kár, hogy jövőre nem mehetünk ugyanilyen szívatós, de remek táborba.” (Lepsik Norbert 9. a)
„Amikor felszálltunk a vonatra, furcsa volt, hogy sok ismeretlen ember van, és hogy velük fogjuk elvégezni a gimnáziumot. Megérkeztünk, és már vártam, hogy megkapjuk a gólyapólót. A gólyadalt is kíváncsian vártam, és szerintem ez is jól sikerült. A szobák beosztása is tetszett, csak gimisek voltunk, és így jobban meg tudtuk ismerni egymást. A kaja nem nagyon ízlett. A gólyaeskü kötelezett minket, hogy mindent megtegyünk, amit az ifik mondanak nekünk. Nagyon figyeltem, nehogy elhagyjak valamit, különben záloggá vált volna. Sikerült, és nagyon megkönnyebbültem, amikor elfogyott a zsák tartalma. A számháború is izgalmas volt. Szerencsére nem kellett egy guggolást se csinálnom! Nekem az egész tábor nagyon tetszett (a békaügetést kivéve)!
„A gólyatábor nagyon jó volt, sok embert megismerhettem, a leendő osztálytársaimmal jól összebarátkoztam. A reggeli torna nagyon fárasztó volt, de legalább fittek lettünk. A feladatok viccesek és jók voltak. A gólyadal is jó volt, de a sok guggolás, és az, hogy számtalanszor kellett elénekelni, kicsit az agyunkra ment. Szerintem a legjobb feladat a számháború volt, csak kár, hogy hamar kiestem. A legviccesebb feladat az esti karaokén a dalszövegek elmutogatása. Az ifik jó fejek voltak, csak kár, hogy hamar elküldtek minket aludni. Az étel nem volt a legjobb, de nem haltunk bele. A legálmosabbak akkor voltunk, amikor első este a mese kihúzása után az előadás megtervezését kellett csinálni. Örülök, hogy a B-sek nyertek, így idén az övék a vándorkupa. A tanárok aranyosak voltak, segítették a csapatokat és adták a jó ötleteket. Nekem a kedvenc ifim Kitti volt, mivel ő volt a csapakapitányunk, de a többiek is kedvesek voltak. Az idő szerencsére jó volt, csak sajnos keveset tudtunk fürödni. Álmosan, de sok élménnyel, baráttal, kalanddal és egy pólóval lettünk gazdagabbak. A gólyahét és a gólyabál is biztos jó lesz, már várjuk.”
Legek: Legjobb: ismerkedő feladatok, gólyadal, gólyapóló, számháború, fürdés a Balatonban, esti buli
Legrosszabb: kaja, reggeli futás, éjszakai békaügetés, darazsak
Legszívatósabb: éjjeli keltés és a kirakó, guggolások
Legviccesebb: zálogos, előadások

Gólya-interjú
A tábor egyik legelevenebb és leghamarabb megjegyzett személyével, Lőrincz Rolanddal készítettem egy rövid interjút.
Filter: Idejártál már általános iskolába is vagy most kezded a tanulmányaidat a Bálint Mártonban?
Lőrincz Roland: Nem, de várom már, és kíváncsi vagyok, hogy milyen az oktatás.
F.: Ismertél már valakit, amikor a táborba jöttél?
L. R.: Igen, jó néhány osztály- és évfolyamtársamat ismertem már az előkészítőről.
F.: Mi volt a kedvenc programod?
L. R.: A békaügetést imádtam, valamint a reggeli futás, a fürdőzés, a strandfoci és az esti karaoke is tetszett.
F.: És a legrosszabb?
L. R.: A legrosszabb az egész táborban a kaja volt. Semmi íze nem volt…
F.: Mi a véleményed a gólyadalról?
L. R.: Nekem tetszik, csak kicsit sokat kellett elénekelnünk.
F.: Sok büntetést kaptál?
L. R.: Kb. 560 guggolással zártam a gólyatábort, azért, mert nem guggoltam le a gólyadal éneklése közben, és mert nem engedelmeskedtem.
F.: Összességében hasznosnak érzed, hogy eljöttél?
L. R.: Igen, hiszen jól megismerhettem az osztálytársaimat, és a felsőbb éves ifiket is.
Köszönjük az interjút!