2011. október 23.
Egy hónappal az előadás előtt megkezdtük a hajnali próbákat. Hét órakor a szereplők többsége az iskola dísztermében várta a kezdést.

Volt, aki olvasott, volt, aki a szövegét tanulta, és akadt olyan is, aki aludt. És persze voltak későn érkezők is… Annak ellenére, hogy megterhelők voltak a próbák, nagyon élveztük minden percét. Az előző években irigykedve figyeltük a többieket, akik részt vettek az iskolai ünnepségek előadásaiban. Láttuk őket magunk előtt, amint próba közben belesülnek a szövegükbe, megpróbálják hangsúlyozni a szövegüket, gyakorolják a mozdulatokat. Elképzeltük, milyen lehet nekik, és most, hogy megtapasztaltuk, sokkal jobb volt, mint hittük. Egy csapattá váltunk, segítettünk egymásnak, szurkoltunk, izgultunk egymásért. Az utolsó héten a művelődési házban próbáltunk, teljesen összeállt a darab, a fények, a hangok, a mozdulatok. Az előadás előtt mindenki nagyon izgult, volt, aki nevetéssel vezette le a feszültséget. Nagyon jó volt, hogy együtt dolgoztunk egy közös célért. És az is hihetetlen érzés volt, hogy az előadás után ott álltunk együtt a színpadon, a nézők előtt, és ők minket tapsoltak.

Csiszér Réka, Jáncsók Zsófia, Lengyel Dorottya 8.c.

Palacsintaparti a Zimándyban

A tanév elején ismét együtt voltunk napközis tanulók és nevelők, hogy változatos, játékos programokkal és a mindig nagy népszerűségnek örvendő palacsintával gyűjtsünk erőt az előttünk álló feladatokhoz, a tanévhez. Öt állomáson, ötféle programon vehettek részt a gyerekek: focibajnokság, papírhajtogatás, gyöngyfűzés, „járdarajz”-készítés, sorversenyek. Amíg ők élvezték a délutáni forgatagot, két nevelő és a „nagy” napközisek készítették számukra a palacsintát. A kimerítő játék után boldogan ültek asztalhoz.

Közös művünk: a gyógynövénykert
A tanulószoba diákjai gyógynövénykertet készítettek az iskola belső udvarának egy kis zugában. Az ötlet megálmodója Kóty Marika néni volt, aki kis lapátokkal és egyéb kerti szerszámokkal felszerelkezve készült a szerda délutánra. Mindnyájunknak megtetszett az ötlet, rögtön ásót ragadtunk, hogy felássuk a földet, ahová a gyógynövénypalánták kerülnek. A növények mellé kis táblára felírtuk a nevüket és beültettük a földbe. Ezt a módszert szerintem a pszichológusok is szívesen alkalmaznák a gyerekek felszabadultságának érdekében: remek volt! Ezenkívül jó közösségalakító hatása is van. Fantasztikus volt látni, hogy mindenki egy közös cél érdekében dolgozott. A nap végén nagy meglepetés ért minket: egy gyönyörű szivárványt fényképezhettünk az égen.

Széperdei-Farkas Valentin 8.a