A Lendvai Kórus koncertekkel kezdte az évadot

Az ősz a kórusok életében is új évad kezdetét jelenti. A Lendvai Károly Férfikórus már rögtön szeptemberben megörvendeztetett bennünket egy nagy sikerű koncerttel. Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóján ezzel tisztelegtek a magyar nemzet nagy zeneszerzőjének emléke előtt.  A koncertről és az előttünk álló év terveiről beszélgettünk Nagy Józseffel, a kórus elnökével és Tóth Csaba karnaggyal.
Rögtön szeptemberben egy ilyen nagyszabású koncerttel kezdeni, nem kis teljesítmény. Hogyan tudtak felkészülni?
Tóth Csaba: Már tavaly tudtuk, hogy az idei Liszt Ferenc éve lesz, így előre készültünk egy kicsit. Voltak olyan darabok is, amelyek az énekkar állandó repertoárjának részei, ezek már készen álltak, és voltak persze az új darabok, amelyeket elsősorban a tavaszi kórustáborban tanultunk meg. A koncert fő műsorszáma, Liszt Ferenc Hungária Kantája nem könnyű darab. Ezt is márciusban a táborban kezdtük el tanulni, és mint minden ilyen nagyobb koncert előtt, a próbák száma is heti kettőre emelkedett júliusban és augusztusban, így sikerült időre készen állnunk.
Ezek szerint először énekelték ezt a darabot a közönség előtt?
Igen, ez így van, és nagyon büszke is vagyok a kórusra, hogy ezt a nehéz és aránylag hosszú művet ilyen pontosan, nagy beleéléssel adták vissza. Nagyon sok munka van benne.
A tábor elengedhetetlen része egy kórus életének?
Nagyon fontos és hasznos része. Ez a kórus általában heti egy próbával működik, ami kevés a komolyabb új darabok megtanulására. Ezért évente legalább egyszer, de van, hogy kétszer is elmegyünk, hogy néhány napot koncentráltan a darabok tanulásával töltsünk. A legjobb, ha ilyenkor szó szerint el is tudunk utazni. Tavaly például Péren voltunk. Ilyenkor nincs az a kísértés – mint amikor itthon vagyunk –, hogy a kórustagok egy kicsit hazaugorjanak. Tizenkét óra intenzív kóruspróba egy hétvégén, szólampróbákkal. Így sokkal hatékonyabban lehet tanulni.
Milyen programok szerepelnek a kórus idei naptárában?
Nagy József: Elég nehezen indult ez az év. Az önkormányzat nehéz anyagi helyzete miatt sokáig úgy tűnt, nem lesz pénz pályázatokra, így az ez évre tervezett programjaink nagy részének megvalósítása veszélybe került. Bármilyen tervei vannak az embernek, anyagiak nélkül nem lehet  megoldani. Ez egy kicsit rányomta a bélyegét a kórus tevékenységére. Összeállítottuk az éves tervet, hogy a meglévő kapcsolatainkat fenntartsuk, és a tavalyi ígéreteknek megfelelően koncerteket szervezzünk.
Szeptemberben sorra is került az első ilyen találkozó. A Zimándy iskola dísztermében testvérkórusunkkal, a Székely Dalegylettel énekeltünk. Nagyon jól sikerült találkozó volt, sok örömet szerzett a helyi és a vendégénekeseknek, valamint a közönségnek egyaránt. A továbbiakban van egy meghívásunk a Diósdi Kodály Kórus Találkozóra, illetve készülünk a hagyományos adventi zenés áhítatra, amit előreláthatólag Törökbálinton és Érden fognunk bemutatni.
A partnerkórusokkal való kapcsolat fontos része a kórus életének?
Tóth Csaba: Mindenképpen az egyik legfontosabb dolog. Az elmúlt években számos kórussal alakítottunk ki szoros barátságot, és a kórusok közötti kapcsolatot többször az önkormányzatok közötti szélesebb együttműködés követte: Nagytárkány, Székelyudvarhely, Süssen. Ezek a kapcsolatok most már nem csak a kórusokról szólnak, nem csak a mi ügyünk. Ezért reménykedünk benne, hogy az önkormányzat továbbra is támogatja a kórustalálkozókon való részvételünket, hiszen a jó kapcsolatok fenntartása mindenkinek közös érdeke.
Mi a helyzet az utánpótlással? Jönnek a fiatalok énekelni? Vannak új „dalosok” a csapatban?
Nagy József: Sajnos egyre kevesebben. Kevesebben, mint ahányan eltávoznak közülünk. A kórus átlagéletkora sajnos egyre feljebb csúszik. Vannak, akik időskoruk miatt már nem tudják vállalni a próbákat, és váratlanul elvesztettünk néhány fiatalabb dalos társat is, akiknek a hiányát azóta sem sikerült pótolni. Ezért nagyon várjuk az új jelentkezőket.
Mivel tudják éneklésre csábítani a fiatalokat?
Tóth Csaba: Csak annyit mondok, hogy azok a férfiak, akik csak egy kicsit is szeretnek énekelni, próbálják ki egyszer. Jöjjenek el egy próbára, és hallgassák meg milyen, amikor harminc férfitorokból felcsendül valami ismerős, szép dallam. Aki egyszer ebbe belekóstol, nem tudja abbahagyni. Ezt az is bizonyítja, hogy csak úgy, önszántából az utóbbi években nagyon kevesen váltak meg a kórustól. Az éneklés része lesz az életüknek. A próbaterem egy olyan hely, ahol néhány órára garantáltan elfelejtjük a munkahelyi, családi vagy anyagi gondjainkat. A kórus egy közösség, ahová jó tartozni, ahol mindig találunk barátokat és átélhetjük a közös éneklés örömét. A fellépések pedig igazi ünnepek, amelyek megszínesítik a szürke hétköznapokat. Erre manapság azt hiszem, mindenkinek szüksége lenne.

Nyíri Erzsi