A Harry Potter-rajongók számára július 15-én jött el a várva várt nap. Ekkor vetítették először a hazai mozikban a történet filmváltozatának utolsó epizódját. A Halál ereklyéi második része A történet vége címet viseli – és valóban: a történetnek itt vége…
Ez volt az utolsó újdonság a Harry Potter-rajongók számára. Vége a találgatásoknak, amelyek egy-egy új kötet megjelenése előtt éjjel-nappal foglalkoztattak bennünket. Vajon hogyan oldódik majd meg ez vagy az a probléma? Piton valóban olyan gonosz, amilyennek látszik? Vége a várakozásnak, hogy az olyannyira szeretett, százszor elolvasott és elképzelt jelenetek hogyan jelennek meg a filmvásznon. Olyan jó lesz, mint az eredeti?
Most már mindent tudunk, mindent láttunk. A film tagadhatatlanul kasszasiker, és a legfinnyásabb kritikusok is meghajolnak előtte. És valóban joggal emelhetünk kalapot. Az utolsó hat epizódot rendező David Yates, és a főszereplők, a Harry Pottert alakító Daniell Radcliffe, valamint Emma Watson (Hermione) és Rupert Grint (Ron) valóban nagyszerű teljesítményt nyújtottak. És persze ne feledkezzünk el a többi szereplőről, akiket az elmúlt tíz év alatt a szívünkbe zártunk. Dumbledore, Piton, McGalagony professzor és persze Nevil, Luna, Draco és a többiek megelevenítették számunkra azt a mesevilágot, amelyben a könyvek olvasásakor jártunk. Már három éve tudjuk a történet végét, és idén a filmek okozta meglepetéseknek is a végére értünk. Szeretjük a filmeket is, bennük a kicsit „amerikás” jelenetekkel, minden hibájukkal és erényeikkel együtt. De aki csak a filmeket látta, nem ismeri igazán Harry Potter világát.
A cikk címe ne tévesszen meg senkit. Az ifjú varázsló története itt valóban véget ér. Úgy ér véget, ahogy kell. Kereken, szépen. Nincs és nem is kell folytatás. De szerencsére az olvasása okozta örömökről ezután sem kell lemondanunk. Hiszen valahányszor leemeljük valamelyik részt a könyvespolcunkról, újra és újra elmerülhetünk a mese világában. És egyszerre ráismerhetünk a buta, korlátolt szomszédunkra, a nagy tudású tanárunkra, a bátor, hűséges barátunkra, a kétbalkezes, néha kicsit idegesítő osztálytársunkra, akiről egyszer csak kiderül, mi mindenre képes. Átélhetünk olyan érzéseket, amelyek talán hiányoznak a mindennapi rohanó, küszködő életünkből. Szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, gonoszság és jóság, ármány és cselszövés, részvét és érzéketlenség, önzés és önfeláldozás. Ezek mind-mind ott vannak ebben a történetben. Átélhetjük és megérthetjük őket. Talán ezek közül több nem túl divatos eszme manapság. De éppen ez az, ami Harry Potter történetét messze magasan kiemeli az igazi klasszikusok közé a hasonló történetek, irodalmi művek közül.
Felnőtt fejjel sok kétkedő tekintetet, lesajnáló mosolyt könyvelhettem már el a könyv iránti rajongásom miatt. De a fintorgók közül senki sem olvasta végig ezt a hét kötetet. Nem követte végig Harryt és barátait azon a hosszú és küzdelmes úton, amely a gyermekkorból a felnőtté válás felé vezetett. Ha egy tizenéves elolvassa ezt a történetet, megtanulhatja belőle, hogy igenis választani kell a könnyű és a helyes út közül. És hogy érdemes a helyes utat választani. Ha kell szenvedni, és ha kell küzdeni, és végül feláldozni mindent az igazságért, a szabadságért és a szeretteinkért.
Annak, aki csak a filmeket látta, talán nem ilyen egyértelmű a történet üzenete. Az akció, a látvány talán elfedi az igazi lényeget, és sok helyen változtattak is az eredeti történeten a forgatókönyv kedvéért. Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el a könyveket, adja a tizenéves gyerekek kezébe, és meg fog lepődni, mert a gyerekek olvasni fognak. Nem véletlen, hogy a közelmúltban még egy, a Vatikánt képviselő kritikus is méltató szavakkal szólt a Harry Potterről, felülbírálva ezzel az első két kötet után elhamarkodottan kiadott elítélő nyilatkozatokat. Mint kiemelte, a történet mondanivalóját és szimbólumrendszerét a szeretet mindenhatósága és az önfeláldozás ereje hatja át, és ezzel megfelelő és kívánatos olvasmány a keresztény fiatalok részére is.
Számtalanszor olvastam már az összes részt, mégis mindig találok benne újdonságot. Néhány apró részletet, amely felett az összes korábbi alkalommal átsiklottam. Este az ágyban hangosan nevetek rajta, kivívva ezzel családom kétkedő fejcsóválását. Vagy elszoruló szívvel és torokkal kutatok zsebkendő után a táskámban az orvosi rendelő várójában ülve, amikor egy-egy nehezebb részhez érek.
J. K. Rowling nagyszerű író és igazi, melegszívű ember. Története szívet melengető, szép és igaz. Soha nem érzelgős, de telve van érzelmekkel. És persze megszámlálhatatlan fantasztikus ötlettel és igazi szórakoztató humorral. Tóth Tamás Boldizsár nagyszerű fordítása, vicces beszélő nevei pedig még tovább fokozzák az eredeti angol szöveg hatását. Szívből ajánlom ezt a könyvet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mindenkinek, akinek a lelke elég fiatal és nyitott ahhoz, hogy befogadja a mese világát.

„– Még egyet mondjon meg kérem – szólt Harry. – Ez itt most valóságos dolog? Vagy az egész csak a fejemben történik?
Dumbledore rámosolygott. A hangja erősen, tisztán zengett Harry fülében, bár alakját már elfátyolozta a leszálló fényes köd.
– Hát persze, hogy mindez a fejedben történik Harry, de attól még miért ne volna valóságos?”

Perjés Erzsi