A Törökbálinti Focisuli Egyesület történetében először szervezett nyári edzőtábort, amióta a legfiatalabb korosztályba tartozó gyerekek képzésével foglalkozik. Bár már korábban is felmerült egy ilyen program megszervezésének igénye, ebben a szezonban állt úgy össze egyrészt a csapat és a szakmai stáb, másrészt a pénzügyi háttér, hogy meg tudtuk valósítani a terveinket.
A szervezés már az év elején megkezdődött, ám ez is későinek bizonyult, mivel az első számú célpontunk már betelt. Így esett a választás a Békés megyei Gyomaendrőd Ifjúsági és Sporttáborára, amelynek vezetője egyesületünk régi ismerőse. Utólag elmondhatjuk, hogy nem kellett csalódnunk a helyszínt illetően.
Csapatunk (22 gyerek, 4 edző, 2 segítő, valamint 5 szülő) egy kisbusszal és néhány személyautóval kelt útra július 6-án délelőtt. A jó kétórás utazást nehezen bírták a gyerekek: nagyon izgatottak voltak, hogy mi vár majd rájuk, ráadásul sokuk számára ez volt az első táborozás. Ezért is igyekezett a vezetőség minél élvezetesebb, színesebb programot összeállítani, hogy a gyerekekben mindenképpen pozitív élményként rögzüljön ez az öt nap.
Az első nap délutánján volt a nyitó edzés, majd a további estékhez hasonlóan a – nyolcszemélyes – faházak közötti vetélkedő rendeztük meg. A második nap már kocogással és reggeli tornával indult, ami a gyerekek bánatára minden reggel megismétlődött. Ezzel azonban már a nap kezdetén tudatosulhatott bennük, hogy mégiscsak egy edzőtáborban, nem pedig egy „sima” nyaraláson vesznek részt. Napi két edzés szerepelt a „kínálatban”, egy délelőtt, egy pedig délután, méghozzá úgy, hogy a legmelegebb órákban ne tartózkodjanak a tűző napon. Az időjárás ugyanis annyira megjavult az előző hetekhez képest, hogy már „túl jó” volt.
Az utolsó – teljes – nap délelőttjére terveztünk edzőmérkőzéseket a helyi utánpótlás-együttes csapatai ellenében, azonban ezekre már a tábor első délelőttjén sor került ellenfelünk elfoglaltsága miatt. Ez viszont annyiban segítette a szakmai stáb munkáját, hogy a mérkőzéseken tapasztalt hibákra koncentrálva állíthatta össze az edzésprogramot. Az edzések különböző felépítésben zajlottak: voltak technikai, taktikai, mozgáskoordinációs és elméleti képzések is. Több edzésen pedig mindezen elemeket beépítve a négy edző négy külön feladatot állított „színpadra”, ahol a gyerekek felváltva szerepeltek. Ezt nagyon élvezték a játékosok, mert szinte folyamatosan más feladatot végeztek úgy, hogy szinte észre sem vették, hogy két órát edzettek.
Az utolsó délutánon pedig mindannyiuk vágya teljesült: a csapat meglátogatta a közeli strandot, ahol jó alaposan kilubickolhatták magukat. A záró nap délelőttjén még egy utolsó, négycsapatos tornát játszottak egymás között a 6 és 12 év közötti gyerekek, ahol megmutathatták a táborba érkező szülőknek, hogy néhány nap alatt milyen sokat fejlődtek. Utánuk még a szülők is összemérték erejüket az edzők csapatával, és bizony a szurkolóvá vált gyerekek kemény kritikával illették a felnőttek játékát, ami azt bizonyítja, hogy „fejben” is előreléptek.
A tábor végére mindenki, gyerek és felnőtt egyaránt kellemesen elfáradt, amit az is bizonyít, hogy a fiatalok napról napra többet aludtak. A táborral – a helyszínnel és a szervezéssel – mindenki elégedett lehetett, a gyerekek szinte kivétel nélkül nagyon élvezték ezt az ötnapos együttlétet, ami bizony – a sok hiányzó ellenére – a szó szoros értelmében vett csapatépítésre is kiválóan megfelelt. Mindenki bizakodó, hogy jövőre egy hasonlóan élvezetes edzőtábort sikerül megszerveznie az egyesületnek.