Kerthelység

2011. júl 30.

A jegyző válaszol – utoljára

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

„Az újbudai képviselő-testület a kerület jegyzőjének a három jelölt közül dr. Horti Istvánt választotta meg”. Ez a rövid hír nem is lenne érdekes, ha a település jegyzőjét éppenséggel nem Horti Istvánnak hívnák. A hír pedig igaz: július közepétől új jegyzője van Törökbálintnak. A leköszönő Horti Istvánnal – aki ebben az évben megkapta a Törökbálint  Közszolgálatáért kitüntetést – az okokról, az elvégzett munkáról és a jövőről beszélgettünk.
Mire ez az újságcikk megjelenik, már nem dr. Horti Istvánnak hívják Törökbálint jegyzőjét. Mi ennek az oka?
A hírek igazak, július 15-étől a XI. kerület jegyzője leszek. Megpályáztam ezt az állást, mert nagy kihívás volt számomra, hiszen most értem el abba a korba, abba a képzettségbe, abba a gyakorlatba, hogy el merjek vállalni egy fővárosi kerületet. Mostanában sok kerületnél volt jegyzőváltás, de én csak ide pályáztam, mivel hozzám közeli kerületben szerettem volna dolgozni. Július 7-én volt az utolsó testületi ülés, amelyen közreműködtem, ezen az ülésen választották meg az utódomat is.
Akkor ezek szerint a váltást elsősorban az új kihívás indokolta.
Igen. Ez egy majdnem 400 fős hivatal, és a városban közel száz intézmény működik. A hivatalban nem irodák vannak, hanem igazgatóságok. Már Törökbálinton sem tudtam minden egyes hivatali alkalmazottal napi kapcsolatban lenni, hanem elsősorban az irodavezetőkkel, ott ez hatványozottan így lesz, hiszen ötször több alkalmazott van, mint itt volt.
Egy budapesti kerület jegyzőjének lenni igen nagy feladat. Tervezi a későbbiekben, hogy ennél is továbblép, vagy ez a végcél?
Ennél feljebb a megyei főjegyző vagy a budapesti főjegyző van, de ezt már nem tervezem megpályázni.
Ha egyszer megírja jegyzői memoárját, abban Törökbálint hol fog szerepelni?
Az élbolyban. Három évig dolgoztam itt, és kifejezetten jól éreztem magam. Törökbálint egy rendkívül hangulatos zöld város, ahol nagyon sok barátságos ember él. Nagyon jó volt a viszonyom a képviselő-testülettel, a hivatal pedig felvette azt a ritmust, amit én gondoltam, és a lakosság megelégedésére működik. Nagyon sok dologra vagyok büszke, ami az én ittlétem alatt valósult meg. Az egyik ilyen a digitalizáció, vagyis az, hogy a képviselő-testület teljes egészében papírmentesen dolgozik, és a hivatalon belüli kommunikáció is elsősorban ezen alapul. Jó lenne ezt továbbfejleszteni, hogy a lakosság is élni tudjon vele. Nem kis munka volt az is, hogy a Telenor-ügy után talpon tudott maradni a város intézményrendszere és a hivatal.
Milyen volt a kapcsolata a hivatal dolgozóival? Ha jól tudom, sokat tett azért, hogy a dolgozók is jól érezzék magukat a munkahelyükön.
Nem szeretem, ha az embereknek olyan munkahelyre kell bemenniük, ahol nem érzik jól magukat. Ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, akkor vannak ötletei, ha vannak jó ötletei, azokat lehet hasznosítani. Úgy gondolom, ha a hivatal dolgozóihoz pozitív a hozzáállás, akkor ők is pozitívan fognak az ügyfelekhez állni. Ezt a szemléletet szeretném majd a XI. kerületben is meghonosítani.
Fontosnak tartja, hogy a hivatalba betérő ügyfelek is minél elégedettebbek legyenek?
Egyik legnagyobb rigolyám a határidők betartása. De fontosnak tartom az ügyfelekkel való normális bánásmódot. Az ügyintézőknek úgy kell intézniük az ügyeket, hogy ha ők lennének az ügyfelek, akkor meg legyenek elégedve. Egyik kedvenc példám, amikor 2005 decemberében meg kellett szüntetnem a cégemet és be kellett mennem az APEH-ba. Egy nagy aulában volt huszonnégy ablak, minden ablaknál volt egy ügyintéző, de minden ablaknál az volt kiírva, hogy „ügyintézés a 24. ablaknál”. Ez abszurdum. Ideges volt az az ügyintéző, akinek egyedül kellett az összes ügyet elintéznie, és idegesek voltak az emberek. Ha az összes ablakot kinyitották volna, pillanatok alatt el lett volna minden intézve.
Tervezi, hogy az ön után következő jegyzővel leül beszélgetni és elmeséli neki, hogy mit csinált az elmúlt években?
Mindenképpen szeretnék vele beszélgetni és az első hónapokban vissza is járni. Nem szeretném az új jegyzőre ráerőltetni magamat, de szeretnék neki jó irányt mutatni.
Valószínűleg nagyon sok dolga lesz az új munkahelyén, de tervezi, hogy később is visszatér, hiszen gondolom, hogy barátságok is köttettek ez alatt a három év alatt.
Érden lakom, tehát ha a munkahelyemre megyek, Törökbálintot érintenem kell, és elő fog fordulni, hogy erre kanyarodom és meglátogatom a régi kollégáimat. De a későbbiekben is amennyiben időm engedi, szeretnék segíteni, ha szükség lesz rám.

N.G.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!