Igen sok pályázat érkezett Törökbálint Város Önkormányzatának jegyzői állására. A dr. Horti István távozásával megüresedett státusra a három legalkalmasabb jelölt közül nagy arányban végül Kailinger Ildikó mellett döntött a testület. Törökbálint új jegyzőjével beszélgettünk.
2011. július 15-étől Törökbálint új jegyzője Kailinger Ildikó. A település egyes lakóinak nem cseng ismeretlenül ez a név. Miért is?
1987 nyara és 1995. december 31-e között már dolgoztam a településen. Szervezési-jogi ügyintézőként kerültem ide és aljegyzőként távoztam a községből. A szakmai továbbfejlődést keresve hagytam itt a hivatalt, ugyanis a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz kerültem, ahol az első években az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésével foglalkoztam. Ez azért volt érdekes számomra, mert amit itt a gyakorlatban megtanultam, azt nagyon jól tudtam alkalmazni az ellenőrzések során. Őszintén szólva most meg abban reménykedem, hogy amit megtanultam a közigazgatási hivatalban, azt vissza tudom forgatni az itteni munkámba. Legutoljára a Fővárosi Kormányhivatalban dolgoztam, ahol május közepén felmentettek.
Akkor éppen jól jött a törökbálinti jegyzői pályázat.
Én nem így fogalmaznék. Pályáztam Herceghalom jegyzői székébe, és be is kerültem a legjobb három pályázó közé, de visszaléptem, amikor megtudtam, hogy Törökbálinton üresedés lesz. Már akkor eldöntöttem ugyanis, hogy benyújtom a pályázatomat. A képviselő-testületnek is elmondtam, hogy amikor jelentkeztem erre a jegyzői állásra, nem az motivált elsősorban, hogy állásom legyen. Az én koromban az ember már annyi bölcsességgel és tapasztalattal rendelkezik, hogy az sem teljesen mindegy, hol van az a bizonyos állás. Örömmel jöttem ide, mert szeretem Törökbálintot és érzelmileg nagyon erősen kötődöm ide.
A képviselő-testület is így gondolta.
Úgy tudom, egy képviselő távollé­tében kilenc igen szavazattal két tartózkodással választottak meg. Nagyon jól esett ez a nagy bizalom, és remélem, megfelelek a várakozásoknak. Elkötelezett vagyok a település iránt, és a települést szeretném szolgálni.
Ha jól tudom, azért a távozása után sem szakadt meg a kapcsolata a várossal, sőt talán a mai napig sem.
1993-ban alapította az önkormányzat a TörökBálint című önkormányzati lapot, ahol én szerkesztőként dolgoztam. Ez a munkám megmaradt még a távozásom után is egy-másfél évig. Az akkori testület a Jogi és Ügyrendi Bizottság külsős tagjának is megválasztott. Később elfoglaltságaim miatt már nem tudtam vállalni ezeket a feladatokat, de magánemberként elég sokszor visszajöttem ide. Személyes kapcsolataim is vannak Törökbálinton, de a kulturális rendezvényekre is visszajártam. 26 éves pályakezdő voltam, amikor ide kerültem, itt éltem meg a rendszerváltást, itt voltam, amikor az önkormányzatiság alapjait az akkori képviselő-testülettel közösen leraktuk a településen. Ezek olyan élmények voltak, amit az ember nem nagyon tud az emlékeiből kitörölni.
Kikkel dolgozott együtt, kik voltak önre hatással abban az időben?
Elsőként szeretném említeni Gigler Józsefet, aki a rendszerváltás idején Törökbálint tanácselnöke volt. Ő nagyon bölcs és jó ember. A nevéhez fűződik például az első megállapodás aláírása Süssennel, támogatta a Faluszépítő Egyesület megalakulását. Ezek a dolgok akkoriban még nem számítottak teljesen maguktól értetődőknek. Egyike volt azoknak, akik nagyon korán megértették az idő szavát, és rögtön a megalakulást követően bevonta a tanács és a végrehajtó bizottság munkájába a helyi pártokat és más szervezeteket. Az ő személye és emberi hozzáállása meghatározó volt abban, hogy én ilyen szoros kapcsolatba kerültem Törökbálinttal. Mindig szeretettel emlékszem vissza a rendszerváltás utáni első képviselő-testület minden egyes tagjára, akik között – akkor még képviselőként és bizottsági elnökként – ott volt egyébként Turai István polgármester úr is. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy egy olyan karizmatikus emberrel volt alkalmam együtt dolgozni, mint amilyen dr. Elek Sándor polgármester volt. Nagyon örülök annak, hogy megismerhettem és együtt dolgozhattam vele. Mint ahogy nagy szeretettel emlékszem Szabó Zoltánné dr. Csizmadia Julianna akkori jegyzőre – közismert nevén Babira –, akivel mind a mai napig jó kapcsolatban vagyok, és remélem, hogy tanácsaival segíti majd a munkámat.
Gondolom, lesznek olyanok, akikkel már korábban is dolgozott együtt.
Persze, többen is. Intézményvezetők, önkormányzati dolgozók és a képviselők között is vannak ismerősök. És hát Turai István polgármester úr, akit az előbb már említettem. Neki köszönhető egyébként, hogy a törökbálinti polgármesteri hivatal már a kilencvenes évek elején komoly számítástechnikai fejlesztéseket hajtott végre. Amikor 1995 végén elmentem innen, már minden dolgozónak volt saját számítógépe, a hivatalban kiépítettük az informatikai hálózatot és egy sor programot használtunk. Ez akkoriban még egyáltalán nem számított általánosnak a közigazgatásban.
Július 8-án találkozott először hivatalosan a leendő munkatársakkal. Mi történt ezen a találkozón?
Polgármester úr ismertette a testületi döntés eredményét és bemutatott a hivatal azon dolgozóinak, akik jelenleg nincsenek szabadságon.
Horti István, aki az elődje volt, igen sok energiát fektetett abba, hogy egy újfajta szemléletet hozzon a hivatalba. Sokat dolgozott azon, hogy mind a hivatali dolgozók, mind az ügyfelek elégedettek legyenek. Ön is szeretne egy újfajta szemléletet megvalósítani, vagy elődje megkezdett munkáját kívánja folytatni?
Jegyző urat még gyáli jegyző korából ismerem, és talán mondhatom, hogy kölcsönösen kedveljük egymást. Végigkísértem azt a munkát, amit ő végzett, és láttam, hogy nagyon sok pozitív változás történt a hivatalban a vezetése alatt. Az én felfogásom nagyon közel áll az övéhez, és szeretném folytatni, amit elkezdett. Kértem is, hogy figyelő szemét hagyja rajtam és segítse, hogy folytatni tudjam azt a munkát, amit ő elkezdett. Számomra egyébként nagyon fontos annak a tudata, hogy a jegyző úr azért ment el innen, mert egy szakmai előrelépést jelentő új pozíciót kapott, hiszen a XI. kerület jegyzője lett. Az, hogy nem egy megkeseredett, megalázott ember helyére kell beülnöm, nagyon jó érzés. Jegyző úr emelt fővel megy el, én meg emelt fővel jövök ide, és ez szerintem fontos.
A megkezdett út folytatásán kívül vannak olyan dolgok, amiket szeretne megvalósítani?
Nyilván vannak ötleteim és gondolataim, de először meg kell ismernem a hivatalt, a képviselő-testület és a polgármester elvárásait, kívánalmait. Az, hogy én kapcsolatban voltam a településsel, azzal az előnnyel jár, hogy a betanulási folyamatom rövidebb lesz, mint az átlagos, de a folyamatban lévő ügyeket nekem is meg kell ismernem, a hivatali működést át kell látnom.
Mikor lesz az első munkanapja?
Július 15-én kezdek, de addig is szinte mindennap be fogok járni a hivatalba.

Németh