A Grossturwaller Tänzer a 45. Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon
A 45. Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválra kapott meghívást a Grossturwaller Tänzer tánccsoport, ahol közel húsz másik itthoni, illetve határon túli tánccsoporttal együtt mutathattuk be, milyen is a sváb virtus. A háromnapos fesztivált Törökbálint testvérvárosában, Székelyudvarhelyen, illetve a település számos pontján és a közeli Szejkefürdőn tartották.
A pénteki nap (június 3.) lényegében utazással telt. Késő este értünk a Septimia Hotelbe, szállást a Hostel részben kaptunk, ami gyönyörű környezetben található. Jó kedvünkre – nem várt pluszként – a feszített víztükrű medence is sok lapáttal rátett, amelybe a finom reggeli után sokan azonnal bele is ugrottak, míg mások inkább lélekben készültek a fellépésekre, és a kényelmes napozóágyon arcukat a Nap felé fordítva szívták magukba Erdély illatát.
Ehelyütt kell még egyszer külön köszönetet mondanunk a szállásért Elekes Gyulának, a művelődési ház igazgatójának.
Szombaton (június 4.) három fellépése volt a tánccsoportnak. Délben kezdődött a Toborzó, amely a vasárnapi gálaműsorra hangolta rá a közönséget. A csoportunk a Városi Parkban mutatkozott be először, ahol a Klarinetten Polka című táncunkkal szórakoztattuk az egybegyűlteket. Itt kell megjegyezni, hogy a Grossturwaller Tänzer azon kevés tánccsoport közé tartozott, amely – hála a Lustige Musikantennek – élő zenével tette autentikusabbá és szórakoztatóbbá a bemutatóját. A következő helyszínen már kevesebb néző volt, ami talán azzal magyarázható, hogy korán volt még, és mi az első fellépők egyike voltunk. Előttünk a csapat egyik kedvence, a Tündérrózsa Keszthelyi Néptánccsoport lépett fel – közel húsz, nagyon tehetséges kisgyermek. Ezután a harmadik helyszín a Dávid Ferenc tér volt – itt ekletikus környezet várt ránk: lakótelepi hangulat, ahol megfér egymás mellett a templom, a szupermarket, a ligetes park és abban a pár percben a sváb zene, tánc.
A műsor után gyors átöltözés következett a buszban, majd a Plébános Étteremben ebédeltünk. Ebéd után szabad óráinkat kihasználva nekivágtunk a Kárpátoknak, természetesen busszal. Lógott az eső lába, majd sajnos épp a célban – Békás-szoros, Gyilkos-tó – szakadt le az ég. Emiatt csak gyors fényképezkedésre volt lehetőségünk, a táj csodálatára csak a buszban, rátapadva az ablakra volt mód, de sokunknak így is kitörölhetetlen emlékként maradt meg az a pár óra és a valószínűtlenül szép látvány. A nap zárásaként még elmentünk a művelődési házban tartott táncházba. Épp az Eftimos görög néptánccsoport ropta jókedvűen – a jól ismert szirtakira közülünk többen be is álltak.
A vasárnap (június 5.) a menetrend első etapja a 11 órakor kezdődő népviseleti parádé volt. Az összes tánccsoport összegyűlt egy helyen, és rögtönzött bemutatókkal – a Grossturwaller Tänzer az élőzenés Klarinetten Polkával – „hangolta” az érdeklődőket, akik lelkes tapsolással köszönték meg az élményt és biztattak további táncolásra. A parádé részeként minden résztvevő – nem számoltuk, de több száz táncosról van szó – végigvonult Székelyudvarhely utcáin, a Tábor negyed, Városháza tér útvonalat követve. Mi magyar zászlóval, a magyarországi németek címerének zászlajával, Törökbálint zászlajával, a tánccsoport táblájával és megannyi ásványvízzel a kezünkben róttuk a kilométereket a nagy melegben. A hömpölygő népviseletes tömeg – mi is – a művelődési házhoz érve még egy rövid ízelítőt adott saját műsorából a tömeggé duzzadt nézők legnagyobb örömére, majd buszra szálltunk, és irány Szejkefürdő. A háromnapos fesztivál legsarkalatosabb és a legtöbb érdeklődőt vonzó része a szejkefürdői gálaműsor volt. Ez lényegében az egész fesztivált lezáró, közel nyolcórás gála, ahol az összes meghívott tánccsoport 20-30 perces programmal mutatkozik be, miközben a völgyet átlengi a klasszikus fesztiválhangulat lángossal, kolbászillattal, kézműves vásárral… Tánccsoportunk huszadikként lépett fel, közel négyórás várakozás után léphettünk csak az egyébként elég rozoga színpadra, így legalább láthattuk számos csoport előadását. Például a suceavai lengyeleket és olaszokat, a máramarosi ruténokat, a konstancai tatár-török és orosz-lipovánokat, a magyarországi keszthelyieket, és meghallgathattuk a minket közvetlenül megelőző Tihanyi Asszonykórust is.
A Grossturwaller Tänzer négy számot adott elő: Klarinetten Polka, Musik-Musik, Szűri táncok, Szentiváni polka. Az egy hónapos, táncpróbákkal zsúfolt felkészülést a táncosok 150 százalékos előadással koronázták meg. A helyi közönség pedig nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta az erdélyi tájakon nemigen ismert sváb műsort.
Az este további része sokaknak pakolással telt, mert már hétfő (június 6.) kora reggel hazaindultunk, hogy beleférjen egy korondi látogatás és pihenő a Királyhágónál. Indulás előtt Pallai Ferenc, a csoport vezetője és koreográfusa személyesen is elbúcsúzott a szervezőktől, megköszönve a felejthetetlen élményeket, ellátást, szállást. Ezt követően Korond bevásárlóutcáján közel egy órát töltöttünk el – és gazdagodtunk jó pár szuvenírrel, a Királyhágónál pedig egy rövid kávézás és fényképezkedés is belefért. Még Erdélyben buszoztunk, amikor hallottuk a híreket a rádióból – a bemondó épp a fesztivált méltatta, hozzátéve, hogy szerencsére megadatott a jó idő, és a színpad sem szakadt be. Hazafelé Parajdot, Szovátát, Mákfalvát, Marosvásárhelyet érintve este nyolc órakor értünk vissza Törökbálintra, a német közösségi ház elé.
Köszönjük Turai István polgármester úrnak és Törökbálint város képviselő-testületének, hogy a szűkös keretek ellenére támogatták erdélyi utazásunkat, ezzel lehetőséget biztosítva, hogy képviseljük városunkat egy olyan magas színvonalú nemzetközi fesztiválon, mint amilyen a Szejke Népzene- és Néptánctalálkozó.
(Az utinaplót írta: Molnár Ági)
A Grossturwaller Tänzer tánccsoport harmadmagával képviselte Magyarországot és egyedüliként Törökbálintot a 45. Szejke Népzene- és Néptáncfesztiválon. Az utóbbi időben több tagcserén átesett csapat június 3–6 között vett részt ezen a nagy hagyományokkal rendelkező erdélyi rendezvényen. Mint azt Pallai Ferenctől, az együttes vezetőjétől megtudtuk, a csoport a rendezvényre igen intenzíven készült, hiszen a jelenleg tizenkét fős csapatban volt olyan, aki egy hónapja csatlakozott hozzájuk és ez volt az első fellépése. A kétnapos fesztiválon, amelynek útiköltségéhez 433 ezer forinttal az önkormányzat járult hozzá, az együttesnek öt fellépése volt. A csoport egyike volt azon tánccsoportoknak, amelyek élő zenei kísérettel vettek részt a rendezvényen. A Weigl Ferenc által vezetett Lustige Musikanten nevű csapat először lépett fel a tánccsoporttal, de a tervek szerint minden nagy fellépésre elkísérik őket. Pallai Ferenctől megtudtuk, hogy a fellépés nemcsak az élmény miatt volt hasznos, hanem több külföldi tánccsoporttal is sikerült felvenni a kapcsolatot, amelyek a későbbiekben akár egy nagyobb törökbálinti táncrendezvény meghívott vendégei is lehetnek. Az élet azonban ezek után sem áll meg a csoport körül, hiszen már idén is több fellépésük volt: a csapat egy része a süsseni Stadtfesten is részt vett, és tervben van két szlovákiai fellépés is. A nagy kihívás azonban az októberi minősítő verseny lesz, amelyen a legutóbbi ezüstminősítés után aranynál nem kívánják alábbadni.
A barátság jegyében
Testvérvárosi kapcsolatunk Székelyudvarhellyel immár több mint tízéves múltra tekint vissza. A június hagyományosan a csíksomlyói búcsú hónapja, és ebben az évben többszörösen is képviseltették magukat a törökbálintiak erdélyi barátaink városában. Egyszerre három „küldöttség” is vendégeskedett Székelyudvarhelyen. A hivatalos városi delegáció mellett a Grossturwaller Musikanten a Szelyke napok vendégfellépőjeként járt Udvarhelyen, és természetesen idén is Kadicsfalván vendégeskedett a katolikus egyházközség zarándokcsoportja. Az időjárás nem volt kegyes, de ez nem szegte kedvét a hívőknek, akik közül a bátrabbak idén is a meredek kálváriadomb felől, imádkozva, énekelve kapaszkodtak fel a nyeregbe. A szentmise alatt lezúduló zápor csak megerősítette a hitüket, hogy imádságuk célhoz ért, és bűneiket lemosta az Úr.
