Magyarországon, akárcsak Európa-szerte egyik növekvő gondunk a bűnözés terjedése. Szorongással tölt el mindnyájunkat, hogy lassan szinte sehol sem érezhetjük magunkat biztonságban. Folyamatosan fenyegetetté vált az életünk: megtámadhatnak a nyílt utcán vagy az otthonunkban, „nyereségvágyból” vagy egyszerűen „passzióból”, sötét és gonosz indulatból.

Bűn mindig volt a Földön, amióta ember él rajta – a Szentírás mindjárt az elején, a teremtéstörténetben mondja el az első bűnnek, majd a bűn terjedésének történetét. A mai életben azonban mintha polgárjogot nyerne a bűn – a közbiztonság látványos romlása ennek csak egyik, nyomasztó jele. Hogyan érint bennünket a bűn? Mit tehetünk ellene? Mit tesz ellene Isten? A Szentírás válasza egyértelmű: Isten jónak teremtette s a jóra szánta a világot. Az ember az, aki – Istentől kapott – szabadságával visszaélve felborította a világ rendjét, s ezzel tönkretette saját boldogságát. Az ember bűnbe esett rögtön történelmének kezdetén, s a bűn azóta kiirthatatlan fertőzésként veszélyezteti az egész emberiség és minden egyes ember életét.
Egyikünk sem mondhatja ártatlannak magát. Olykor talán jobban ránk nehezedik mások gonoszsága, könnyebben észrevesszük mások bűnös tetteit s jobban megbotránkozunk rajtuk. Ha azonban őszinték vagyunk magunkhoz, akkor meglátjuk saját vétkeinket is. Nemcsak mások bűnei károsítanak, sebeznek bennünket, hanem a mieink is másokat. Az élet minden szintjén érvényes ez: családban, munkahelyen, rokonok, barátok, ismerősök között, vagy akár a társadalom egészében.
Jézus az egész Szentírás hagyományát foglalja össze, amikor Istent mindenekfölött álló hatalomnak mondja, aki egyszerre jó és igazságos. „Kímélettel vezetsz bennünket”, vallja a Bölcsesség Könyve. A büntetés akkor éri el célját, ha nemcsak megtorolja az elkövetett bűnt, hogy így riasszon el az újabbaktól, hanem ha javulásra is tudja indítani a bűnösöket, a bűnözőket. Képes-e erre az államhatalom? Remélhetjük-e a „javítóintézetektől”, hogy valóban jobb útra térítik az embereket? Aligha. Isten hatalma fölötte áll az államénak. Igazságossága is felülmúl minden emberi elképzelést. Célja ugyanis nem egyszerűen a közrend fenntartása, a vétkesek megbüntetése, hanem az, hogy üdvözítsen, tehát szeretetének közösségébe vonjon minden embert.