Kifordult s helyére nehézkesen visszabillenő világunkban: megint egy csoda! Varázslat, művészet, szeretet és emberség. Kóka Rozália mesemondó mesélt óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, aranyozott színháztermekben, kocsmákban és erdei tisztáson, öregeknek és gyerekeknek.

Mesélt vidám és boldog embereknek, árváknak és elhagyottaknak, karácsonykor laktanyába zárt bakáknak, nyomorult, megalázott vendégmunkásoknak, árvíztől és háborútól elűzötteknek, kicsiknek és nagyoknak. A mesék minden alkalommal, mindenkinek adtak valamit. Örömöt, vigaszt, reményt, szabadságot. Mint valami lelki „hamuban sült pogácsák” segítettek élni, segítettek a nehézségeket legyőzni, kinek-kinek saját élethelyzete szerint.
Ebben a kötetben tizennyolc gyönyörű mesét gyűjtött csokorba Kóka Rozália, olyan embertisztaságúakat, mint amely embertisztaság magának a mesemondónak a lényéből is fakad. Ahogyan önvallomásában elmondja: minden világra jövő kicsi embernek, hogy végigfuthassa a számára adatott pályát, végig kell járnia a testi és lelki fejlődés rögös útját. Ebben az építkezésben, az élethez szükséges készségek, ismeretek elsajátításában első és legfontosabb támogatói a szülei, nevelői. A második legfontosabb dolog a fejlődésében a megfelelő módon átadott kulturális örökség. A kisgyermeknek ezt az örökséget a költészet közvetíti a legjobban. Ezen belül is a népköltészet. Csoóri Sándor szavaival: „A hagyomány, mint többen is vallják, elsősorban nem tudást, de érzékenységet jelent. Vért, sebeket, megrendülést vagy vigaszt; a kenyér halhatatlan ízét az éhség bármelyik pillanatában.”
Kóka Rozália meséi az életre nevelnek. Nem azt mondják, hogy a világ jó. Hőseik sorsán keresztül arra tanítanak, hogy vannak jók és van jóság, vannak gonoszok és van gonoszság. Azt sugallják, hogy a jó oldalára állj, és győzd le a gonoszt! Keresd meg az életed értelmét, valósítsd meg a céljaidat, és boldog leszel.
(Fekete Sas Kiadó, a kötet megrendelhető a kiadó internetes áruházában: www.feketesas.hu)

Hajdu Ferenc