Ötévenként minden iskola vezetői posztját újra megpályáztatják. Vannak olyan helyek, ahol égető szükség van a változásra, máshol – ahol eddig is jól mentek a dolgok – ez talán csak formalitásnak tűnhet. Pedig a köztiszteletnek örvendő, elismert vezetőknek sem árt, ha néhány évente egy külső szemlélő szemével kezdik nézni az intézményt, amelyet már évek óta vezetnek. A pályázat megírásakor erre minden igazgató rákényszerül, és talán ilyenkor születnek a legjobb ötletek. Beszélgetés Feleki Lászlóval, a Szőnyi Erzsébet Zeneiskola igazgatójával.
Igazgató úr! Hamarosan itt a tanév vége, sőt a Szőnyi Erzsébet Zeneiskolában már a felvételi meghallgatások is lezajlottak. Törökbálint képviselő-testülete önt választotta meg további öt évre a zeneiskola igazgatójának. Tervez valamilyen változtatást az iskola működésében?
Amikor a pályázatomat írtam, alaposan végiggondoltam a működésünket, és úgy látom, hogy – mint azt az eredményeink is igazolják – az iskola alapvetően jól működik. Ezért olyan nagy szerkezeti változtatásokat nem tervezek az iskola életében. De azért persze mindig lehet és kell javítani, fejleszteni. Szeretném az elkövetkező években valahogy pezsgőbbé, mozgalmasabbá tenni az intézmény életét. Hiszen a gyerekek tanulnak, fejlődnek, és jó lenne, ha a tudásukat minél több alkalommal a hallgatóság elé tárhatnák. Ezért szeretnénk az eddigieknél több koncertet, rendezvényt, bemutató hangversenyt tartani.
A régi, szép Telenor-törvény előtti időkben szó volt egy saját épületről is. Ez egyelőre álom marad?
Igen, ennek megvalósulása ma nagyon távoli lehetőségnek tűnik. Az év elején, mint minden más városi üzemeltetésű intézményt, a mi iskolánk működését is átvilágították. Az eredmény teljesen pozitív volt. A tavaly megszavazott két státus visszaadásával még sikerült megtakarítást (is) elérnünk. Ez persze azt jelenti, hogy kevesebb órát tudunk (csak) tartani, mint terveztük, de tudomásul kell venni, hogy nehezebb idők járnak, és mindenkinek abból kell kihozni a legjobbat, amije van. Nagyszerű tanáraink vannak, és a legfőbb célkitűzésünk a magas színvonalú zeneoktatás megtartása, fejlesztése.
A gyerekekre váró szülők a Zimándy előtt már megszokták, hogy délutánonként klarinét, fuvola hangjai szűrődnek ki az utcára. A zeneiskola szinte már hozzánőtt az iskolához. Nem?
Valóban nagyon „belaktuk” az épületet, nemcsak a Zimándyban, de a Bálint Márton iskolában is mindig nagyon jól együtt tudtunk működni az iskolák vezetőségével. Persze sok olyan feladat van, amelyeket egy saját épületben sokkal jobban meg tudnánk oldani, de tudomásul kell venni, hogy erre jelenleg nincs lehetőségünk.
Hány növendéke volt a zeneiskolának ebben a tanévben?
Kétszáznegyvenöt bizonyítványt osztunk ki az évzáró ünnepségünkön, és a lezajlott felvételin további negyvenhárom tanuló jelentkezett zeneiskolánkba. Az ő további sorsukról egy héten belül dönt az intézmény szakmai vezetése.
Más városokból is járnak ide zenét tanulni diákok, vagy zömmel törökbálinti növendékeik vannak?
A gyerekek – kevés kivételtől eltekintve – mindannyian törökbálintiak. A mi iskolánk a város zeneiskolája. Bár a gyerekek közül csak néhányan mennek zenei pályára, úgy látom, egyre kevesebben vannak azok, akiket a szülők erőltetnek a zenetanulás irányába. Növendékeink túlnyomó többsége a zene öröméért, az együtt töltött órák élményének kedvéért jár hozzánk, és ez meg is látszik a teljesítményükön. Egy-egy diákhangversenyen mindig elgyönyörködöm a játékukban, és úgy gondolom, ezek a teljesítmények azok, amelyekkel egy iskola leginkább dicsekedhet és büszkélkedhet.
Mit vár a jövőtől?
Semmi különöset és még is nagyon sokat. Egyszerűen csak szeretnénk végezni a dolgunkat. Zenére tanítani mindenkit, aki tanulni szeretne a zeneiskolában. Jóra, szépre, zenei-esztétikai élményre nevelni tanulóinkat. Ennél nem is kívánhatnék többet.

Ny. E.