Beszélgetés Kelle Antal ArtFormerrel

Május 21-én nyílik a Falumúzeumban „hogy vagytok tü, voltunk mü es, ahogy vagyunk mü, lesztek tü es,…” című kiállításod. A kiállított tárgyakról nagyon nehéz beszélni, hiszen leginkább látni kell őket, mi mégis megpróbáltuk. De elsőként a kiállítás címét próbáltam megfejteni.
Ez egy régi magyar felirattöredék, amit én úgy értelmezek, hogy mindannyian kerülünk hasonló szituációkba, amit másképp élünk, oldunk meg.
Milyen tárgyak lesznek kiállítva?
A kiállított tárgyak a Nézőpontok-ciklusom darabjai, és nagyon speciálisak, szokatlanok. Mi, emberek meg vagyunk győződve arról, hogy a tárgyak egyértelműek, hogy egy tárgyat csak egyféleképpen lehet értelmezni, de megmutatom, hogy ez nem így van. A kiállított szobraim hatása azon alapul, hogy más nézőpontból másnak látszanak, vagy más látszódik beléjük. Ahhoz, hogy megértsük, a másik ember mit gondol, az ő helyzetébe kell kerülnünk. A tárgyaim jól illenek az „artformer” szemléletbe, ahol a szobrok és gondolatok interaktivitásra kényszerítenek. A tárgyak egy része egyszerű jelképek leképezése, mert legyenek ezek akár biológiai, vallási jelképek vagy kifejezések, önmagukban hordoznak gondolatokat.
Melyek azok a jelképek, amelyeket a tárgyakon használsz?
Olyan ismert jelképeket választottam, amelyek fontosak az identitás szempontjából, vagy akár életünk értelmét, célját szimbolizálhatják.
Ilyenek például a hit jelképei, amelyeket az egyik tárgyadon megjelenítesz.
A Szentföld című munkámban a három nagy, egyistenhitű vallás, a keresztény, a zsidó és az iszlám jelképeit jelentetem meg, vagyis a keresztet, a Dávid csillagot és a muszlim félholdat a hozzá tartozó csillaggal. Azt szeretném ezzel elérni, hogy legyen nyitottságunk a másik hitére, persze nem úgy, hogy megtagadjuk a sajátunkat. El kell fogadnunk, hogy igen nagy csoportok másképp gondolkodnak és ugyanúgy meg vannak győződve saját igazságukról, mint mi a magunkéról. Ezek a vallások világunkban párhuzamosan vannak jelen. A Szentföld plasztikámban a jelképeknek csak a körvonalai sejlenek, és azok is csak bizonyos összeállásoknál jelennek meg.

Egy másik tárgyad egy elég erős jelképet tartalmaz, a horogkeresztet.

A Vágy szobromban az ősi szvasztikát és az ebből származtatott Hitler-féle horogkeresztet hozom össze a békejellel. A kiállításon lesz egy könyv, amely segít feleleveníteni a szvasztika szimbólumát. A napkereszt (szvasztika) keleti szimbólum volt, amely a szerencsét és a boldogságot szimbolizálta. Korábban például hokicsapatok használták szimbólumként, vagy a Coca-Cola „horogkeresztes” nyakláncot adott ajándékba, de az építészetben vagy Buddha szíve helyén ma is használják. Egy plasztikába integráltam ezt a két motívumot, és a békejelnek mondott, eredetileg az atomháború ellen tiltakozók emblémáját. Próbáltam megkeresni, hogy mi lehet ebben a három jelképben a közös pont, és én a vágyat találtam ennek. Azt gondolom, hogy vágyhatunk békére, szerencsére, hatalomra. A plasztika azt is jelképezi, hogy az egyiket csak akkor tudjuk értékelni, ha látjuk az ellenpontját, hiszen ha valaki szeretetben van, az nem tapasztalja a szeretetet, de ha ez hiányzik, azt nagyon meg tudjuk érezni.
Van egy tárgyad, amelyik beleillik a sorba, de a kiállításon nem tekinthető meg, mert nem fért el. Ebben a tárgyban a nő–férfi szimbóluma jelenik meg.
Ez csak két nézőpont lenne, de benne van egy harmadik szimbólum is, amely matematikai végtelen jel. A lényeget az átmenetekben ragadtam meg, hiszen mindkét nemben vannak a másik nem értékeinek tartott tulajdonságok. Például a gyerekek szeretetét női tulajdonságnak tartják, de egyre több férfiban is megvan, ugyanakkor egyre több nő családfenntartó, ami nem feltétlenül a tőlük elvárt feladat. A férfi és nő közötti kapcsolatot olyan bonyolultnak érzem, mint a végtelenséget.
Látható lesz a KÁOSZ című művem, amely az együttélésről szól. Egy üvegkockában több száz, felismerhetetlenül elhelyezkedő pontot helyeztem el, amit ha megfelelően forgatunk, akkor az Én, Mi, Ők szavak jönnek elő. ÉN nagyon fontos vagyok, például ha éhes vagyok, akkor nem nagyon akarok másokkal foglalkozni, de ha rendeződik a helyzetem, onnantól fogva beleőrülnénk az egyedüllétbe. Szükség van társakra, barátokra, ilyenkor kerül a képbe a MI. De ha kimondjuk, hogy mi, akkor vannak ŐK is, ami gyakran az ellenségképpel párosul. A szoborban a szavak ugyanazon pontokból tevődnek össze, így ha bármelyik feliratot megsértjük, vele sérülünk mi is.
Szintén kiállításra kerülnek az úgynevezett INS felületek. Pontosan mit takar ez a rövidítés és mit kell értenünk e darabokon?
Az INS felületet tartom munkáim közül képzőművészeti szempontból az egyik legfontosabbnak. Érdekessége, hogy a tudomány, a művészet, a játékosság és a kortárs lét közös halmazában helyezkedik el, nevét az Igen, Nem, Semleges szavak kezdőbetűjéből állítottam össze. A felületét pedig e három fogalom szimbólumaiból generáltam, egy igenlő kiterjedésből: a pozitív értékből, egy semleges vonalból: az egyenesből és egy visszahúzódásból: a tagadásból. Ezeket a vonalakat speciálisan helyeztem el a térben, és ezekre feszítettem ki az INS felületet. Ahogy az így kialakított tárgyak megvilágítva mozognak, néha geometrikus, néha organikus árnyékképet vetítenek, a világ határtalan változatosságát sejtetik.
Jellemző a kiállításaidra, hogy nemcsak a tárgyak, hanem különböző interaktív dolgok is megjelennek. A törökbálinti kiállításon számíthatunk ilyesmire?
A megnyitó napján a Szentföld nagyméretű, köztéri bronz változatát is bemutatjuk a múzeum előtti lezárt utcarészen felállítva. A közönség ekkor saját térbeli pozícióját körbejárással változtatva, interaktívan kerül kapcsolatba a szoborral. Animációk vetítésével, érintőképernyős sarokkal, ahol a tárgyak 3D-s képét az ujjunkkal lehet mozgatni, a tárgyak jobb megértését kívánom segíteni.
A kiállításmegnyitó után egy beszélgetés lesz, amely egy sorozat első eleme. Miről fog szólni a beszélgetés és miért tartottad fontosnak, hogy ez is a kiállítás része legyen?
Számomra a tárgyak, bármennyire jók is, mégiscsak tárgyak, fontosabbnak tartom az emberi kapcsolatokat, amelyek legfontosabb érintkezési lehetősége a beszélgetés.  Szeretném, ha beszélgetnénk azokról a gondolatokról, amiket ezek a tárgyak megjelenítenek. Úgy gondolom, kezdetnek jó kiindulási pont a vallás. A három meghívott beszélgetőpartner Weisz Ferenc nyugalmazott rabbi és főkántor, Süli István iszlámmal foglalkozó művészettörténész, valamint egy, a keresztyén egyházat képviselő tiszteletes lesz. Nem az a célom, hogy a nagy vallások képviselői itt és most összeboruljanak, de szeretném, ha megpróbálnánk megérteni a másikat. Az első beszélgetés közvetlenül a megnyitó után lesz. Későbbi időpontokban még három diskurzust tartunk, kettőt a helyi iskola diákjainak, az utolsót pedig szintén a nagy nyilvánosságnak, amelyen művész, filozófus, tudós beszélgető partnerek is lesznek.
A kiállítás anyaga lényegében megegyezik a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott anyaggal. Az erről készült, filmrészlet megtalálható a www.artformer.com honlapon. Azt remélem, hogy ez az előzetes figyelemfelhívás hozzájárul ahhoz, hogy minél többen eljöjjenek a megnyitóra, az utcai performanszra és az azt követő beszélgetésekre, és városunkban valóban elindul, majd folytatódik a beszélgetés, ami túlnő a munkáimon.

Németh Gergő