Mint minden évben, idén is eljött a nap, amikor a végzős diákok kiléptek a középiskolák kapuján és elindultak egy nagyobb, izgalmasabb, de mindezek mellett nehezebb világ felé. Így történt ez a Bálint Márton iskola utolsó éves diákjaival is, akik április 29-én felkeltek az öt évig koptatott székekről és könnyek között, búcsút intve szeretett tanáraiknak továbbballagtak a jövőbe, hogy a sikeres érettségi után beteljesítsék álmaikat.

A ballagást megelőző napon még vidáman és bolondozva mentek (táncoltak) végig az iskolán a 13. a és b osztályos diákok, akik őrültebbnél őrültebb jelmezekben szórakozatták a suli többi tanulóját. Volt köztük rapper, tündérkisasszony, nőnek öltözött férfi, férfinek öltözött nő, sőt még a Mikulás is megérkezett néhány hónapos késéssel.

Másnap azonban mintha mindenkit kicseréltek volna. A vidám arcokat felváltották az emlékekkel teli, szomorkás arcok, amelyek tudták, valami véget ér, valami szép, valami, ami hiányozni fog. A végzős diákok 10 órakor kezdték a ballagást. Végighaladtak az összes tantermen és szemükben látszottak a fel-felbukkanó emlékek. Mikor leértek a tornacsarnokba, szülők és a rokonok hada várta őket virágokkal, lufikkal és persze néhány szép szóval. Majd jöttek a megható beszédek, amelyek a legtöbb ember szeméből kicsaltak pár könnycseppet, és amelyek tökéletesen jellemezték a 13. osztályosok érzéseit.

A szárny megnőtt, üresen áll a fészek
Csak álom volt a szép diákvilág
S mint a fecske alkonyati szélben
Ma szárnyat bont egy sereg diák.
(Ady Endre)