Ha valaki Szilbert Tibort keresi a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben, nem biztos, hogy azonnal útbaigazítást kap. De ha azt kérdezi, hol találja Boncit, azonnal meg tudják mondani, merre keresse az intézet boncmesterét. Bonciként ismerik őt a kollégái, sőt egész Törökbálint. A halál, az élettelen test gondolata félelemmel, borzongással és kíváncsisággal vegyes érzést kelt a legtöbb emberben. Pedig ez is az életünk része. Szerencsés esetben minél később és minél kevesebbszer kell találkoznunk vele. Bonci viszont nap mint nap együtt él a halál közelségével. Ez a hivatása.
Talán nem túl eredeti nyitó kérdés, de kénytelen vagyok ezzel kezdeni. Amikor egy gyereket megkérdezünk, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, nem valószínű, hogy azt feleli, boncmester. Gondolom, te sem így kezdted.
De igen. Kecskeméten nőttem fel. A városi temető a kertünk végében kezdődött, és a testvéreimmel sokat játszottam a sírok között. Megszoktuk a halál közelségét, nem féltünk tőle, inkább kíváncsiak voltunk. Tudtuk, hogy a ravatalozó épületében boncolásokat is végeznek, hiszen akkoriban Kecskeméten itt vizsgálták a nem természetes halállal elhunytakat. Sokszor kilestük, amikor megjött a boncmester, és odaszaladtunk az ablakhoz leselkedni, de persze elzavartak minket. Aztán ahogy nőttem és a boncmester látta, hogy töretlen az érdeklődésem, sokszor megállt beszélgetni, és engem mindig lenyűgözött, ahogy a munkájáról beszélt. Persze évek teltek el, amíg először igazi halottat láttam, és még több, amíg először hozzá is nyúltam. De még nem voltam tízéves, amikor már tudtam, hogy halottakkal akarok foglalkozni. A gimnázium elvégzése után jelentkeztem is az iskolába, de a valódi tudást a Kecskeméti Kórház akkori kórboncnokától, dr. Lesznyák Istvántól szereztem. Ezt a munkát nem lehet könyvből megtanulni.
Mennyi ideig kell tanulni, hogy valaki boncmester lehessen?
Az érettségi után még minimum hat év kell, hogy az alapokat elsajátíthassuk, de tanulni egy életen át kell. Ahogy fejlődik az orvostudomány, új és új gyógyszerek, kezelések, technológiák kerülnek a gyógyítás menetébe, úgy kell követnie a boncmesternek a változásokat, hogy pontosan végezhesse a munkáját. Minden évben legalább egyszer van továbbképzésünk, ahol a tapasztalatainkat is kicserélhetjük, és évente vizsgáznunk is kell.
Mi történik az után, hogy a megállapítják valakinél a halál beálltát?
Az elhunyt három órán belül a proszektúrára kerül, ahol először az adminisztrációs feladatokat végezzük el. A test felboncolására csak abban az esetben kerül sor, ha a halál oka nem tisztázott, valamint a nem természetes halállal elhunytak estében. Ha nincs boncolás, akkor a testet megmosdatom, felöltöztettem, előkészítem a hamvasztásra vagy a temetésre.
Mindig mindenkit felöltöztetsz?
Igaz, hogy meztelenül jöttünk a világra, de én soha nem adok ki ruhátlanul elhunytat a proszektúráról. Egy ruhája mindenkinek van. Meg kell adni a végtisztességet. A hozzátartozókat kérem meg, hogy hozzák be az elhunyt ruháit, amiben el kívánják temetni. Ha valakinek nem volt senkije, hajléktalanként, elhagyatva halt meg, akkor is akad neki ruha a Jóakrat Kör raktárában. Nem adok se többet, se kevesebbet az elhunytaknak, mint amit én elvárnék magammal vagy a saját hozzátartozóimmal kapcsolatban.
Az elmúlt években több amerikai krimisorozatban is fontos szereplő lett a boncmester. Szakmailag helytállók azok a történetek, amelyeket a tévében látunk?
Általában ezeknek a történeteknek van valóságalapja, és sok hasonló vizsgálatot végzünk, de persze a film kedvéért időnként beleesnek erős túlzásokba is.
Volt már olyan eset, hogy nem tudtad megállapítani a halál okát?
Nem emlékszem ilyenre. Az emberi test nagyon beszédes, és a biológia, a fizika, a kémia törvényei mindig ugyanúgy működnek. Csak azt kell tudnunk, mit kell keresni.
A test és a lélek kapcsolatának kérdése időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget, de akik tudják a választ, már nem mondhatják el nekünk. Te mit gondolsz erről?
Hívő keresztény ember vagyok, és hiszek a lélekvándorlásban is. Ismered azt az érzést, amikor mész az üres utcán, nincs ott senki, de mégis érzed, hogy valaki néz? Sokszor érzem ezt, amikor az elhunytakkal foglalkozom. Nem a boncoláskor, mert akkor a feladatra koncentrálok, és ez minden figyelmemet leköti, hanem amikor már a rutinteendőket végzem. Ilyenkor az érzékek másképpen működnek.
A munkádnak csak az egyik része az elhunyt testével való foglalatoskodás. Hiszen te találkozol először a gyászoló hozzátartozókkal, az ő lelkükkel is törődnöd kell.
A munkának ez a része sem esik nehezemre. Mindig találok időt, hogy egy kicsit elbeszélgessek a gyászoló családdal, ha úgy látom, hogy erre szükségük van. Sokszor a legnagyobb segítséget adhatjuk azzal, ha meghallgatjuk őket. Ha letehetik valahol a gyász fájdalmának súlyát. Ez erőt adhat, hogy végigcsinálják a temetéssel járó nehézségeket. A legtöbb ember nincs felkészülve arra, hogy az ő hozzátartozója is meghalhat. Pedig hiába igyekszünk nem gondolni rá, akkor is tény, hogy ez vár mindnyájunkra. Az élőből egyszer halott lesz.
Megköszönik az emberek a munkádat?
Egyszer elmentem a feleségemmel ebédelni, és amikor kértem a számlát, a pincér azt mondta, már rendezve van. Nem értettem, kérdeztem, ki fizetett helyettem. Egy úrra mutattak az egyik szomszédos asztalnál. Kiderült, hogy hónapokkal azelőtt nálam hunyt el egy hozzátartozója, és így köszönte meg a segítséget, amit az első nehéz órákban nyújtani tudtam. Azt mondta, úgy jött el tőlünk, hogy érezte, a szerette jó helyen van nálunk. Ez nagy megtiszteltetés és elismerés számomra. De sokszor kapok köszönőleveleket is.
Hogy lehet ezt pszichésen bírni? Meddig lehet csinálni?
Nem tudom. Harminc éve vagyok a szakmában. Ez az életem, a hivatásom és a hobbim is egyben. Nagyon szeretem. A halál gondolata, közelsége is megszokható. De van még egy villanyszerelő végzettségem is, és a jogosítványomban az összes kategóriában ott a pecsét. Soha nem lehet tudni, mikor történik valami, ami miatt nem tudom tovább csinálni, és akkor is kell majd élni valamiből. Azért remélem, hogy erre nem kerül sor.
Mi a legnehezebb?
A halál közelségét meg lehet szokni, és az ember megérti, hogy ez is az élethez tartozik. Egy teljes élet után elnyerni a könnyű halál kegyelmét, ez ajándék annak, akinek megadatik. A gyerekek eltemetik a szüleiket. Ez így van rendjén. Az az igazán nehéz, ha ez fordítva történik. Ha az elhunyt még gyermek volt, azt mindig nagyon nehéz feldolgozni. Elfogadni, hogy van, akinek csak ilyen rövid idő jutott. A gyermeküket elvesztő szülők fájdalma a legszörnyűbb. Három gyereket neveltem fel. Ilyenkor nagyon nehéz kívülállónak maradni.
A boncmesterség huszonnégy órás ügyeletet jelent. Hogyan viseli ezt a családod?
A feleségem ápolónő. Így ismerkedtünk meg, ismeri a munkámat, mindazt, ami ezzel jár. Neki köszönhetem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Az otthon gondja szinte teljes egészében rá hárult mindig is. Minden sikeres férfi mellett ott áll egy sikeres nő. A gyerekeim is ebbe születtek, természetes volt nekik, ha megszólalt a telefon, akkor nekem mennem kellett. A nagyfiam szintén boncmester lett, a lányom gyógypedagógus, a kisebbik fiam pedig szakácstanuló.
A munkád és a családod mellett jut még időd valamilyen kedvtelésre?
Többre is. Először is gombokat és nyakkendőket gyűjtök. Több mint ötvenezer különböző gombom van már. Aztán alapító tagja vagyok a Jóakarat Körnek. Talán a munkámból is adódik, hogy nagyon érzékeny vagyok a körülöttem élők szociális helyzetére, és örömet szerez, ha segíteni tudok azon, aki segítségre szorul. Nagyon szeretem a verseket is. Addig olvasok egyet-egyet, amíg ott nem zümmög az egész a fejemben, ha azt akarom.
A faluban mindenki csak Boncinak hív. Ez nem zavar?
Megtiszteltetésnek érzem, hiszen ez az életem.

Nyíri Erzsi