„Ne legyen nyugtalan a szívetek…

Nem helyesírási hiba, hogy az utat, az igazságot és az életet nagybetűvel írtuk. Jézus Krisztus elmondhatta magáról, mintha ez neki a személyes neve lenne. Ismét folytathatnánk: „Ne legyen nyugtalan a szívetek, mert Én vagyok a föltámadás és az Élet, mert Én vagyok a Jó Pásztor, mert Én vagyok az Élet Kenyere, mert Én vagyok a Szőlőtő és ti vagytok a szőlővessző, mert Én vagyok a Világ Világossága.

Ne legyen nyugtalan a szívetek: Atyám házában sok hely, …Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek,…újra eljövök, és magamhoz viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek oda az utat, ahová megyek.”
Amikor Jézus Krisztus ez utóbbi biztatást mondja, már búcsúzkodni készül. Nemsokára kötényt kötve megmossa a tanítványai lábát, kenyeret és bort vesz kezébe, hogy Önmagaként adja tanítványainak és nekünk. Az atyai házból elindult az Út = Jézus Krisztus, hogy az Igazság (Önmaga) megismertetésével elvezessen az Élethez, az Ő örök életéhez.
Az út: 1. Összeköttetés a kiindulópont és a célpont között.
2. Biztonság, amely megkönnyíti a célba érést.
3. Segítség, a biztos és nyugodt haladáshoz.
4. Védelem az eltévedéstől.

Mindez együtt Jézus Krisztus, vagyis: összeköttetés, biztonság, segítség, védelem. Kivétel nélkül haladunk az úton, csak nem mindegy, hogy milyen irányba. Krisztussal mint Úttal az Atyához a Szentlélek segítségével, vagy… A Bibliában és az egyház imádságaiban ilyen lelkesítő igazságokat találhatunk: „Boldog az Út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik néked.” „A szentek kara megtalálta az életnek forrását, találjam fel én is igaz bűnbánattal üdvözülésem útját.”
Milyen hosszú volt az etióp kincstárnok útja, de ennek az útnak az a szakasz volt a legtartalmasabb, amikor már Fülöp apostol elmagyarázza az Izaiás próféta által adott kinyilatkoztatást (Ap. csel.: 8,26). Milyen könnyű volt a megtérés útján járni Zakeusnak, amikor felkeresi azokat, akiket becsapott, és a szegények között pedig szétosztja vagyona felét. Milyen keserves volt az Isten nélküli útszakasz Ádám és Éva részére? „Boldog ember, ki nem a bűn útját járja, és a zúgolódók székén nem ül.” (zsoltár) A bölcsek intést kaptak álmukban és más úton (Úton) tértek vissza hazájukba.
„Én vagyok az … Igazság…” Az igazság egyszerre személy és valóság. Jogi értelemben üdvösséget jelent, az Istennel való helyes kapcsolatot. Szent Pál mondja: „Isten igazságát nem ismerték fel, mert a magukéval helyettesítették.” Erkölcsi értelemben az igazság Istennek tetsző magatartást jelent, a talentumok kamatoztatását. Az igazság tartja meg az embert az erkölcsileg helyes úton. „Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába.” Társadalmi értelemben az igazságot ki kell terjeszteni az élet minden területére. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzak az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” Az éhségnek különböző eredője van. Lehet éhezni ételre, italra, örömre, boldogságra, békére, nyugalomra. Amíg lelkileg nem vagyunk betegek, addig a lelkiek utáni éhség ugyanolyan erővel tör fel bennünk, mint a testi éhség. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot (Jézus Krisztust) és az igazság (Jézus Krisztus) szabaddá tesz titeket.” (Jn. 8, 31-47)
„Én vagyok…az Élet.” Az élet itt nem a táplálkozást, mozgást, növekedést jelenti. Jób öregen és élettel telve halt meg. Élettel, vagyis Istennel telve fejezte be földi életét. János által lejegyzett jézusi szavak: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az Én Igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem megy ítéletre, hanem már át is ment a halálból az életre.” Annak tudatában élünk (azzal az erős hittel), hogy nem megyünk ítéletre, és már átmentünk a halálból az életre? Jeremiás próféta által elénk tárja Isten: „Nézzétek, elétek tárom az élet útját és a halál útját. Válassz!” A tékozló fiú apja azt mondja: Az én fiam halott volt, de életre kelt. Halott volt, mert nem volt velem, mert elhagyta az atyai házát, a testvérét. Pál az efezusiakhoz írja: „Halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt.” A halál itt lelki állapot. A lelki halál jelei: békétlenség, elégedetlenség, reménytelenség, közömbösség, indulatos és megbocsátani nem akaró magatartás.
Akik szívükkel felfogják e csodálatos szavak értelmét – „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” –, azok eligazodnak az élet dolgaiban, utat találnak egymáshoz és Istenhez.
Weöres Sándor találkozott egy ilyen emberrel, s leírja a találkozást A teljesség felé című könyvében: „Vonaton utaztam,  felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére. Szemre nem volt rajta semmi figyelemre méltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék benne, mint akik az élettől százfélét akarnak. Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: Egy, kettő, három … nyolc, kilenc, aztán saját magára mutatott: tíz. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is.” De milyen csodálatos Utat, Igazságot és Életet hordozott ebben a poggyászban, vagy ez az Út, Igazság és Élet tette szabaddá. Neki már itt örök élete volt, ő már itt átment a halálból az Életre.
Húsvétkor és húsvét után egyik kezünkkel Krisztus halál fölötti győzelmét jelző zászlót fogjuk, a másik kezünkkel pedig Krisztus felénk nyújtó kezét.
Görög katolikus liturgia: 2. vasárnap 12.30-kor, 4. vasárnap 16.30-kor.

Szabó Mihály paróchus