Beszélgetés Igaly Diána sportlövő olimpiai bajnokunkkal
Az elmúlt hónap egyik legörömtelibb sportéleti eseménye, hogy Igaly Diána sportlövő, többszörös világ- és Európa-bajnok, a sydneyi olimpia bronzérmese, a 2004-es athéni olimpia bajnoka újra „ringbe száll”. Két év kényszerű pihenő után ebben az évben ismét megküzd az olimpiai részvétel jogáért, és mint mindig, most is mindent megtesz a siker, az eredményes versenyzés érdekében. Törökbálint díszpolgára a napi lövészedzés után frissen és jókedvűen érkezett a beszélgetésre a művelődési házba.
– Nem is kérdezem, hogy érzed magad, mert messziről látszik, hogy igazán formában vagy.
– Köszönöm szépen. Tényleg jól vagyok. Főleg így edzés után, hiszen nagyon szeretek lőni, és jó érzés, hogy elvégeztem a napi feladatot.
– Hány töltényt használsz el egy edzésen?
– Ez sok mindentől függ. Én nem a mennyiségre megyek. Van, hogy kevesebbet lövök, de azt nagyon koncentráltan, összpontosítva, van, hogy többet. Ma úgy százötven lövésem volt.
– Százötven lövés komoly fizikai megterhelés. A lövészedzéseken kívül hogyan készülsz még a versenyekre?
– A lövészetben legalább olyan fontos az erőnlét, mint az összpontosítás. Most, hogy két évig csak keveset tudtam edzeni, van mit bepótolnom. De mint mindig, most is teljes erőbedobással készülök. Először is futok. A futás nem tartozik a kedvenc edzésmódjaim közé, de szükség van rá, mert ez erősíti legjobban az állóképességet. Az edzőköröm tíz kilométer. A vége felé van egy nagyon hosszú és meredek emelkedő. Ezt hívom úgy, hogy az olimpiai csúcs. Amikor már fáradtan, nyolc kilométerrel a lábamban odaérek az aljára, arra gondolok, hogy nincs mese, ezt kell megmásznom ahhoz, hogy legyen esélyem indulni az olimpián, hogy legyen esélyem eredményesen versenyezni. Így aztán napról napra sikerül is véghezvinnem mindent, amit elterveztem. Ha rossz az idő, akkor otthon az edzőteremben edzek, ami más típusú mozgás, de szintén nagyon hatásos. Emellett aerobikra is járok.
– Nem segít senki az edzésben?
– Az erőnléti edzéstervet mindig egyedül állítom össze, és egyedül csinálom végig. A lövészetben sokáig édesapám volt az edzőm. Ő sajnos már nincs velünk, de édesanyám, Igaly Józsefné, aki édesapámmal együtt fiatal kora óta a lövészsport szerelmese, nagyon sokat segít.
– Most, hogy ilyen sokat kihagytál, nehéz újra formába lendülni?
– Természetesen sokkal nehezebb így, hogy nem volt alkalmam eleget edzeni. Pályafutásom alatt soha nem hagytam még ki ennyi időt. De minden nappal erősebb leszek, és mindent megteszek, hogy mihamarabb a régi formámban legyek.
– Most milyen fegyverrel lősz?
– Amióta nemzetközi versenyeken indulok, ugyanannak az olasz cégnek, a Perazzinak a puskáival lövök. Ez egy nagyon sikeres fegyvergyártó cég. A mostani tulajdonos édesapja alapította azt a kis üzemet, amelyből mostanra komoly, nemzetközileg is elismert fegyvergyártó cég lett. A nemzetközi Európa- és világversenyek első három helyezettje mindig a helyezésnek megfelelő értékű puskát kap tőlük ajándékba. A puskához teljes szerviz is jár, ami nagyon nagy könnyebbséget jelent az edzések és a versenyzés során.
– Továbbra is Törökbálinton készülsz a versenyekre?
– Igen, nagyon szeretek itt élni, és rengeteg erőt ad, hogy érzem, szeretnek, elismernek és támogatnak a törökbálintiak. A pistályi erdők gyerekkoromtól nagyon közel állnak hozzám. Itt itthon vagyok, és minden erőmmel a versenyzésre koncentrálhatok.
– Hogy zajlik egy ilyen skeet verseny? Hány korongot kell vagy lehet lőni?
– Fejenként hetvenöt lövéssel kezdődik a verseny. Ez alapján kerül az első hat versenyző a fináléba. Az igazi megmérettetés itt kezdődik, hiszen az eredményeinket nem visszük magunkkal a második fordulóba, az első hat helyen még bármi megtörténhet. Én is voltam már úgy, hogy hatodikként mentem tovább, és végül második lettem, de első továbbjutóként is végeztem már a hatodik helyen.
– Milyen kvalifikációs versenyeken kell jó eredményt elérned, hogy elnyerd az olimpián való részvétel jogát?
– Az olimpiai kvótaosztó versenyek tavaly a világbajnoksággal kezdődtek. Sajnos akkor még nem tudtam lőni, nem indultam, így az első indulók e versenynek az élén végzett három versenyző lett. Az idén is elindultak már a versenyek, de én csak januárban tudtam elkezdeni edzeni. Ekkor kaptam ígéretet arra, hogy nyugodtan felkészülhetek az olimpiára, így meg tudtam hozni a döntésemet az indulás mellett. Azóta teljes erőbedobással edzek, de a lövészetet nagyban befolyásolja az időjárás is. Azoknak az országoknak a versenyzői, ahol egész évben jó az időjárás, előnyben vannak hozzánk képest. Mi itt, Európában télen vagy elmegyünk melegebb éghajlatra edzőtáborba, vagy pénz és lehetőség híján várjuk a tavaszt. Velem is ez az utóbbi a helyzet. Így aztán kénytelen kelletlen az első két világkupáról sajnos lecsúszom. Az első most volt Chilében, a másodikat pedig a jövő héten tartják Ausztráliában. Ezeken még nem tudok indulni, így további két hely sorsa eldől, mire az áprilisi pekingi versenyre sor kerül, ahol már én is indulok. De ez a verseny is nagyon közel van, hiszen két év kihagyás után három hónap felkészülés nagyon kevés. De muszáj újra megszokni, megélni a versenyzés izgalmát, az ezzel járó feszültséget. Szeptemberig még további három versenyen hat hely megszerzéséért küzdenek a versenyzők, aztán a kvalifikációs versenyek lezárulnak. A feladat tehát adott, ezért kell küzdenem. Most erről szól az életem.
P.E.
