Ha mondjuk, egy sebész egy sikeresen elvégzett műtéttel visszaadja a mozgásképességünket, az óriási dolog, és az orvost méltán övezi elismerés. Lehet valaki sikeres ügyvéd vagy tanár, értékes embernek tartjuk. Vélekedésünk a művészekről nem mindig ilyen egyértelmű.

Még a legnagyobb színészeket, operaénekeseket is hajlamosak vagyunk kicsit bohém, felelőtlen embereknek tartani, és még inkább igaz ez a szórakoztatóiparban dolgozókra. Pedig testnek és léleknek egyaránt gyógyírt adhat egy önfeledt szórakozással eltöltött este. Amikor az ember csak élvezi a zenét, nevet a poénokon és elfelejti, hogy a főnöke megint milyen undok volt vele, hogy a munkahelye veszélyben van, hogy elfogy a pénz a hónap végére, hogy tele a mosógép, ki kéne teregetni… Egy ilyen estét kaptak mindazok, akik jegyet váltottak a Non Stop együttes február 20-ai, családi délutánt követő koncertjére. A fiúk vasárnap kora délután érkeztek a Munkácsy Mihály Művelődési Házba, ahol a Kerthelység interjújával kezdődött a munka. Ezután egy kétórás, fergeteges hangulatú koncerttel derítettek jókedvre mindenkit, aki csak a környéken járt. És este fél tízkor, a koncert után az ünnepi vacsorán még mindig fáradhatatlanul osztották az aláírásokat, válaszoltak a jelenlévők számtalan kérdésére és csak lopva haraptak néha a szendvicsükbe. Mi is úgy ismertük meg őket, ahogy a koncert meglepetés vendége, Gabriel jellemezte a fiúkat: Öt srác, hatalmas szívvel. Először Engi Ábel érkezett, elmaradhatatlan sapkájában, a basszus szekcióból…
– Az első kérdés hadd legyen a csalódottságé. Sok X-Faktor-rajongó hagyta el a műsort az utolsó három adásban. Ti sem voltatok már bent, és a továbbjutók között nem voltak ott azok, akik a show mellett énektudásban is felette álltak a többieknek. Mit gondolsz erről?
– A zene egyik szépsége, hogy nagyon szubjektív dolog. Ebben a műsorban mégis muszáj volt valamilyen objektív mérőszámot találni, és egyedül a szavazatok száma volt ilyen. Azok pedig az ismert eredményeket hozták. Ez egy ilyen műfaj.
– Vastag Csaba eltitkolt barátnője kapcsán felvetődött bennem, hogy voltak-e olyan szabályok, amelyek betartásával nem értettetek egyet vagy nem szívesen tettetek eleget a csatorna kérésének.
– Nem kellett semmi olyasmit mondanunk vagy csinálnunk, amit utólag ne vállalhatnánk. Csabával beszélgettem erről. Aki ilyen nyilvánosságot kap, hirtelen így a rivaldafénybe kerül, annak csak jó, hogy a hozzátartozóit rejtve tarthatja a nyilvánosság elől. Az igaz, hogy volt némi félreérthető abban, ami a műsorban elhangzott, de ez Csaba dolga. Nekünk egyáltalán nem volt ilyen tapasztalatunk.
– Egy ilyen verseny nyilván nagyon jól megtérülő üzleti vállalkozás a csatornának. De én úgy látom, ti, versenyzők is sokat profitáltok belőle. És itt nem csak az ismertségre, illetve a mostanában igen gyakori fellépések gázsijára gondolok. Jól látom ezt?
– Ez így van. Már a kezdetektől nagyon izgalmas „kitérő” volt ez a hétköznapi életünkből. Mindnyájunknak van rendes „polgári” foglalkozása, amelyben most, az X-Faktor után is tovább dolgozunk. De a verseny idején mindannyian szabadságon voltunk, és nagyszerű volt ilyen sokat egyfolytában a zenével foglalkozni. Mindannyian nagyon szeretünk énekelni, és most volt két olyan hónap az életünkben, amikor minden más gondot levettek a vállunkról. Ezt nagyon élveztük. A csapat is nagyon összekovácsolódott.
– A mondás is úgy tartja: lakva ismered meg igazán a másikat. Nálatok is így működött a dolog?
– Igen, pontosan így. Nem mondom, hogy nem voltak néha kisebb súrlódások, de mindet egybevetve abszolút pozitív volt. Persze azért voltak kicsit stresszesebb napok is. Nyilván ha belegondolok, hogy este több millió ember figyeli majd a produkciónkat, az feszültté tehet.
– Te gyakran belegondoltál ebbe? Nekem nem úgy tűnt, hiszen nagyon természetesek és lazák voltatok.
– Hát tényleg nem sokat gondolkodtunk ezen. De azért nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem izgultunk. Ez inkább olyan egészséges pozitív feszültség volt. Leginkább talán az utolsó párbajdalunk volt az, amikor az esélytelenek nyugalmával minden ilyesfajta szorongást sikerült félretenni. Azt hiszem, az volt a legjobban sikerült számunk. (Közben a többiek is megérkeztek, és a két Balázs, Ádám és Zsolti is hevesen bólogatnak.)
– Szerintem a ti erősségetek az egyéniségetekben, a sokszínűségetekben van. Nem volt zavaró néha a túl sok instrukció, amit a mentoroktól kaptatok?
– Szinte mindenben azt csinálhattuk, amit mi elképzeltünk. A számainkat Varga Bálint barátunk, láthatatlan csapattagunk segítségével mindig magunk írtuk, írjuk. A versenyen is úgy működött, hogy megmutattuk, mit szeretnénk, esetleg mutattunk több változatot is, aztán döntöttünk, hogy legyen, és a kivitelezésben, a részletek kidolgozásában segített a stáb.
– Találkoztok néha a többiekkel? Szövődtek igazi barátságok is?
– Kassai Zsolt: Talán mondhatom, hogy Takács Nikolasz igazi barátom lett. Meg is hívott hozzájuk vendégségbe. A Nyári lányokkal is többször találkoztunk, sőt volt alkalmam fellépni az édesapjukkal is, ami nagyon nagy élmény volt.
– Mi hiányzik legjobban a versenyzős időkből?
– Jó volt, hogy volt egy lakás, ahol lakhattunk, akkor jöttünk, mentünk, amikor akartunk. Volt stylist, egy egész gépezet dolgozott mögöttünk, hogy a legjobbat hozhassuk ki magunkból. Azért amikor kiestünk, és még két élőadással később is hiányoltak bennünket, az nagyon jól esett.
– Rajtad annyira látszik, hogy mindennek örülsz, ami történik veletek.
– Meg kell becsülni mindazt a jót, ami az emberrel történik.
– Szerintetek hogyan lehet a közönség érdeklődését fenntartani?
– Ez a szép szakma is hasonlóan működik a többihez. Ha mondjuk, csinálok valakinek egy szép bútort, és meglátják a szomszédok, azonnal megkérdezik, ki csinálta. Nálunk is így van ez. Egy jól sikerült koncert után keresnek és hívnak bennünket.
– Mi volt a legnehezebb a műsor két hónapja alatt?
– Holló Balázs: Várni. Mondtam is, az fogja megnyerni az X-Faktort, aki legtovább tud várni. A felvételek során sokszor órákig üldögéltünk, mire sorra kerültünk.
– A csapat Zsolti kivételével évek óta együtt dolgozik. Több nagy sikerű musical előadással a hátatok mögött nem tervezitek a régi darabok előadását?
– Solti Ádám: Mindenképpen szeretnénk majd feleleveníteni a régi darabokat is, kihasználva a Non Stop sikerét. De egyelőre nagyon zsúfoltak a napjaink. A napi munka, a próbák és fellépések kitöltik a csapat szinte minden idejét. Nekem könnyebb, mivel egyedülállóként több időm van. De én sem unatkozom. Most kezdtük próbálni a Valahol Európában című musicalt azzal a csapattal, amellyel az Olivért csináltuk. Én játszhatom „Hosszú” figuráját. Nagyon élvezetes, de nagyon nehéz feladat. Igazi színészekkel és gyerekekkel is együtt dolgozom, és maga a darab is erős érzelmi és szellemi erőpróba. Május 7-én és 9-én két jótékony célú előadásra várjuk a közönséget. A produkció bevételeit a Homoktövis utcai Általános Iskola alapítványa javára ajánljuk fel.

Nyíri Erzsi