Majoros Eszter és Horog Laura iskolánk végzős diákjai, akik a váci Madách Imre Gimnázium versírópályázatán első és harmadik helyezést értek el. Őket kérdeztük a versek születéséről és terveikről.

Majoros Eszter

Filter: Hogyan születtek a versek?
Majoros Eszter: A verseket akkor írtam, amikor a magyar tanárnőm egy házi dolgozatot adott ki nekünk. A téma Babits Mihály volt. A feladatok között szerepelt az is, hogy „írj verset, novellát stb. a költő stílusában”, akiről épp készül portfólió. Így készült a versem, egyfajta „Babits Mihály átiratként” [eredeti: Babits Mihály: Esti kérdés, enyém: (Kora) Reggeli kérdés].
Horog Laura: A verseket tanárnőnk, Szászné Juszkó Nikoletta beküldte a váci Madách Imre Gimnázium versírópályázatára.
Filter: Máskor is írtatok verseket?
H. L.: Nem számítottam rá. Néha szoktam írni verseket, de nem tartom magam „költőnőnek”. J
M. E.: Nem nagyon szoktam máskor verseket írni. Inkább olvasni és értelmezni szeretem őket.
Filter: Ki a kedvenc költőd?
H. L.: Nagyon szeretem Kosztolányi Dezső verseit. A Mostan színes tintákról álmodom az egyik kedvencem.
M. E.: A kedvenc költőmet nem tudnám meghatározni. Miközben tanulunk újabb és újabb költőkről, bennem mindig megfogalmazódik, hogy „az ő stílusa, versei nagyon tetszenek” és nem tudok megállapodni. (: Lehet, hogy ez később változni fog és lesz majd valaki, aki igazán megérint, és például a rossz pillanataimban a verseihez fordulhatok. Legalábbis számomra ezt is jelenti a „kedvenc költő”.
Filter: Mit szerettek csinálni szabadidőtökben?

Horog Laura

H. L.: 13 éves korom óta énekelek, és egyik nagy álmom, hogy egyszer bekerüljek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsessz–ének szakára.
M. E.: A szabadidőmben mindenféle olyasmit csinálok, amire a hétköznapokban nincs időm: mozi, városban mászkálás a barátaimmal, könyvesboltban nézelődés, Sas-hegyen sétálgatás.
Filter: Mik a terveitek az érettségi után?
H. L.: A vendéglátás területén szeretnék továbbtanulni, szálloda-menedzsment szak­irányon.
M. E.: A továbbtanulási terveim között szerepel az ELTE- BGGYK (gyógypedagógia), a SE-ETK (Semmelweis-gyógytornász), valamint a MPANNI (Pető Intézet-konduktor). Remélem, az első helyen megjelölt egyetemre sikerül bejutnom, oda szeretnék a leginkább bekerülni!(:
Filter: Köszönöm az interjút, és sok sikert az érettségihez!

*

Mostan megfújtam neked
Mostan megfújtam neked,
Csillog, mint a kikelet,
Szappanbuborékodat.

Megfújtam és egész lett,
Levegővel gomb-gömb lett,
Szappanbuborékodat.

Zefírnek átengedtük,
Rákacagtunk és néztük
Szappanbuborékodat.

Beh, tele volt álmokkal,
Alázatos táncokkal
Szappanbuborékod.

Imádta szivárvány-létét,
Chopin, Mozart moll-kezét
Szappanbuborékod.

Megdicsérni nem tudom már, kár,
Lehordani nem tudom már, fáj.
Szól egy fátyolos fagott,
S nedves karikát hagyott
Színpompás, lúgos buborod.
Kosztolányi Dezső versei nyomán írta: Horog Laura

*

Időkrémleves
Nem kell krémes vérleves,
Melyhez harci zene szól!
Vártunk, mert nekünk béke kell,
Ami mindörökre szól.

Szobámban szelíden szidtam
Szerelmem, éjféli vártam,
Fogaim mérgét szívtam,
Tört testét holtként láttam.
Babits Mihály versei nyomán írta:
Horog Laura

*

(Kora) Reggeli kérdés
Mikor mobilom, e szépen csillogó
Kicsi, lapos ébresztőbigyó
– Amit kaptam egy-két éve már,
Hiszen a divat mobilt diktál… –
Hisz’ kinek nincs mobilja, mire jó?
Azt elsodorja a divatfolyó,
Az nem tud megállni soha
Lábán, s az élet vele mostoha.
Vagy vajon tényleg így van ez?
Mind menő, ki „ájfont” szerez?…
E kérdést hagyjuk, ó hisz’ kelni már.
Muszáj, tudom, nincs mit tenni. Kár.
Ekkor felkel az ember, készülni kezd.
Sulibusszal suliba ezerrel repeszt,
És bent a légkör mindig ugyanaz:
A sok álmos, unott képű kamasz.
Vagy ez sincs így? Vajon mire gondol a
Kamasz: „Hej, de jó lenne most egy gondola,
’Mivel átszelem a tengereket,
No meg persze a fellegeket…”

Nosza így kezdődik egy oskola
Reggel, de Te ne légy ily’ ostoba!
(Mert álmodozni persze mindig lehet,
Túlélni nem is lehet e nélkül a hetet.)
De a folytonos álmodozás, az mire jó?
A tettektől visz minket előre a hajó.
Mire jó a versengés, a rosszindulat?
Elröppen ezzel rengeteg pillanat,
Amit boldogan lehetne eltölteni.
Azt kéne végre eldönteni:
Mit akar az élettől az ember?
Mire gondol, mikor minden reggel felkel?
El kéne végre hinni már,
Hogy a kérdés azon bukik vagy áll,
Hogy Te végül is hogy’ döntesz?
Hisz’ „annyi a világ, amennyit beletöltesz”!
Babits Mihály verse nyomán írta:
Majoros Eszter

*

Mostan nem írok én verset…
Mostan nem írok én verset,
Mert nem aludtam egy percet
Sem, de végül kész lett,
’Mit elterveztem.
Kellene még néhány óra,
Hogy térhessek még nyugovóra.
De hajnal van… és kellene öltözni
És összepakolni.
És kellene még aztán
Az én jó kis fogpasztám,
A fehér és nem a mentás!
Kellene még kávé is, de
Koffein … mentes!
Meg az is kell, hogy egyek,
Mert reggeli nélkül nem
Indulhat gyerek
El az iskolába.
Nem is vinné el a lába.
Na jó … mit is mondtam?
Hogy nem írok verset!
Úgyhogy ennyi elég is,
Nem leszek én gondban.
Hogy: „jaj, kellene még ez meg az!”
(Remélem, a kávé rendbe hoz…)
Na megyek, berakom még
Ezt a lapot a „bugyifüzérbe”,
Aztán lehet, az egész portfólió meg
Megy a kandalló tüzébe … hej
Kosztolányi Dezső verse nyomán írta:
Majoros Eszter