A januári közmeghallgatáson záporoztak a kérdések. Vérmérsékletétől, felkészültségétől függően ki így, ki úgy mondta el véleményét. A nem kevesebb mint öt és fél órás tanácskozás végén Szőke Péter, a Tükörhegyi Közéleti Egyesület elnöke 17 kérdést tartalmazó levelet adott át, amelyekre azért vár választ, mert „…az emberek szeretnék ismerni a kialakult helyzetet, az ide vezető utat és a helyzetből kivezető megoldási javaslatokat…”

Hogy a feltett kérdések betöltik-e az elnök úr elvárásait, arról lehetne vitatkozni, polgármesterként abban (is) látom a feladatomat, hogy legjobb tudásom szerint megválaszoljam a kérdéseket, illetve a válaszaimat széles körben ismertté tegyem.

Íme a kérdések és a válaszok:

1. Mekkora Törökbálint összes adóssága?
Az önkormányzat adósságállományát az alábbiak szerint részletezem:

A teljes adósságállomány forintban 278,75 Ft/euró árfolyamon számolva 2 248 678 E Ft.
A fenti összegben nem szerepel az iskolaépítéssel kapcsolatos adósság. Erre ugyanis az önkormányzat nem vett fel hitelt. Tartós kötelezettségvállalásként az iskola építésével és működtetésével kapcsolatos költségeket azért nem szerepeltetem, mert előrehaladott tárgyalások folynak az Új Széchenyi Terv 128. oldalán nevesített meghatározásban foglaltak – mely szerint: „… Az állami iskolaprogram első lépéseként befejezzük a törökbálinti iskola építését és az önkormányzattól átvéve gondoskodunk a működtetéséről …” – végrehajtásával kapcsolatban. Kiegészítésként legyen szabad elmondanom, hogy amennyiben nem történt volna az, ami történt a telekommunikációs cégek helyi iparűzési adójával, akkor – nyilván nem könnyen, de – fizetni tudta volna a város az iskolaépítés és -működtetés költségeit.

2. Ki felelős a település eladósodásáért?
Törökbálint mindenkori önkormányzata nyilvános üléseken, előterjesztések alapján hozta meg döntéseit hitelfelvételi kérdésekben. A hitelek felvételét kötelezően közbeszerzési eljárás előzte meg. A felelősség a döntéshozóké.

3. Hogyan próbáljuk meg visszafizetni?
Törökbálint Város gazdasági potenciálja – még a közelmúltban a helyi iparűzési adózás terén bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen változása mellett is – lehetővé teszi hiteleink visszafizetését. Emellett a város rendelkezik forgalomképes, tehermentes ingatlanvagyonnal is, amelynek értéke még a jelenlegi kedvezőtlen ingatlanpiaci viszonyok mellett is nagyobb, mint a város adósságállománya.

4. A hiteleknek mi a lejárati ideje?

5. Megtérülő beruházásokra fordították azokat?
Minden hitelünket fejlesztésre vettük fel. A fenti felsorolásból egyes tételeknél ez látszik is a megnevezésből, másoknál azért nem részleteztem, mert több fejlesztési feladat elvégzését is szolgálta. Úgy gondolom, hogy a kérdés arra irányult (megtérülő?), hogy használt-e fel az önkormányzat az elmúlt ciklusokban működtetésre hitelt? Erre egyértelmű nem a válasz. Ha azonban azt kell elemezni, hogy egy művelődési házra vagy egy Anna hegyi víziközmű-beruházásra fordított hitel pénzben megtérül-e, arra nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Természetesen például a művelődési háznak van bevétele is, de nem azért készült a ház, hogy a bevételeivel pozitív, de legalábbis nullszaldós egyenleget érjen el. A feladatok, amelyek megoldására a hiteleket fordította az önkormányzat, alapfeladatok, nem mérlegelhette gazdasági szereplőként a befektetés megtérülését.

6. Az egy főre jutó bevételeket tekintve Törökbálint a leggazdagabb települések között volt, mára az egy főre jutó eladósodottságot tekintve a legeladósodottabbak közé kerül. Ki a felelős ezért?
Már a közmeghallgatáson is elhangzott egy hasonló kérdés öntől. Akkor azt is hozzátette, hogy az ötödik leggazdagabb település voltunk. Ilyen felmérésről én nem értesültem, szívesen venném, ha erről is és arról is informálna, milyen statisztika alapján állítja, hogy „…az egy főre jutó eladósodottságot tekintve a legeladósodottabbak közé kerül…”?
Korábban többször említettem, hogy Törökbálint az ötödik legfejlettebb település (nem azt mondtam, hogy az ötödik leggazdagabb, hanem azt, hogy az ötödik legfejlettebb – van különbség a kettő között!). A felmérés, amelynek alapján ezt a sorrendet felállították, nem kevesebb mit 17 mérőszám súlyozott összegzéséből származott.
A magam részéről – önnel szemben csak felületesen ismerve az országos összehasonlító adatokat – nem osztom a nézetét, hogy a legeladósodottabbak lennénk. Egyébiránt: ha a kijelenést igaznak tekinteném, meg kellene kérdenem, hogy minek alapján számította, hiszen a város eladósodottságáról éppen az első kérdésével kér adatokat.

A Ki a felelős ezért? kérdésre a 2. kérdés kapcsán az általános választ már megadtam. A leggazdagabb vs. legeladósodottabb szembeállítás kapcsán felmerülő felelősség kérdésére az általános válaszon kívül akkor érdemes specifikus választ keresni, ha a szembeállítást tényszerűen igazolni lehet.

7. Nem tart-e a tükörhegyi lakótelep miatt indult parlamenti vizsgálattól? Ön szerint miért vizsgálja az ügyet a Belügyminisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa?
Tiszta a lelkiismeretem, ellentétben egyes helyi fórumokon megjelenő, a becsületsértés határát súroló, nevet nem vállaló hozzászólásokkal, semmi érdekeltségem a helyi területek átsorolásaiban nincs és soha nem is volt. Családunk egyetlen lakóingatlanán kívül nem rendelkeztem sem mezőgazdasági, sem építési telekkel Törökbálinton. Vagyonomról minden alkalommal bevallást készítettem. A településrendezési kérdésekben is igyekeztem a legjobb tudásom, meggyőződésem szerint, a körülmények ismeretében eljárni. Nincs okom tehát „tartani” a vizsgálatok eredményétől. Ha a vizsgálatok rámutatnak visszásságokra – és ilyenről a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa jelentése alapján már értesültem is –, a szükséges lépéseket meg fogom tenni a kijavításukra.
A kérdésben sorolt szervek azért vizsgálják az ügyet, mert a Tükörhegyi Közéleti Egyesület beadvánnyal fordult a Parlament Önkormányzati és Területfejlesztési Bizottságához.

8. Hogyan juthatott el idáig az ügy, és indított-e belső vizsgálatot?
Az „idáig” nyilván arra utal, hogy a parlamenti bizottság előtt szerepel az ügy. A bizottság azért foglalkozik az üggyel, mert önök a beadványukban erre kérték. Önmagában azt nem tartom bajnak, hogy vizsgálat folyik, tehát az „idáig juthatott” kifejezés álláspontom szerint sem az ügyet, sem a folyamatot nem minősíti.

9. Mondta-e Vásárhelyi Pál úrnak december 15-én délelőtt a telefonba, hogy nem kapott meghívót?
Igen, jeleztem neki, hogy nem tudok a bizottsági ülésről, mert nem kaptam értesítést, meghívót.

10. Tisztázta-e a magát a parlamenti bizottság előtt amiatt, hogy Törökbálint többszöri meghívás ellenére nem képviseltette magát a meghallgatáson?
Nem tisztáztam.
Szeretném ismételten megerősíteni, hogy a december 15-ei bizottsági tárgyalásra sem a jegyző úr, sem én nem kaptam meg az elektronikus úton megküldött értesítést. Őszintén sajnálom a helyzetet, lehetséges, hogy a helyi levelező rendszerünkben volt a hiba, de ettől még a tény tény marad: nem kaptam meg az értesítést. A telefonon történt megkeresés valóban röviddel a bizottsági ülés előtt történt, úgy Elek Sándor képviselő úr, mint én akkor már nem tudtunk a részvételünkről gondoskodni. A történtek több oldalról is tanulsággal szolgálnak, rávilágítanak a belső és külső kommunikáció hiányosságaira. Két dolgot legyen szabad ezzel kapcsolatban nevesítenem is:
1. Úgy gondolom, hogy kaphattunk volna jelzést a bizottsági tárgyalást kezdeményező Tükörhegyi Közéleti Egyesülettől is, hiszen a december 15-ei tárgyalást megelőző napokban több alkalommal is beszéltem – más ügyben – az egyesület elnökével telefonon.
2. Álláspontom szerint szerencsés lett volna, ha az egyesület a beadványát számunkra is megküldi. 1990-től kezdődő közéleti munkám során soha nem fordult elő, hogy valamely meghívásnak ne tettem volna eleget. Teljesen természetes lett volna, hogy a bizottság ülésén is megjelenek személyesen, ha arról időben – bármilyen úton – értesültem volna.

11. Beszélt-e már Budai Gyula elszámolási kormánybiztossal az ügyben?
Nem beszéltem.

12. Szeptemberben azt ígérte, hogy kompromisszumra jut a Shikun & Binui beruházóval. Milyen eredményre jutott és mi lesz a következő lépés?
A lakópark beruházóival két alkalommal találkoztam. Az egyik alkalommal Elek Sándor képviselő úr társaságában, ahol készséget mutattak kompromisszumos megoldás kidolgozására. Ez alkalommal kitűzésre került egy időpont egy következő megbeszélésre, amelyre  a Tükörhegyi Közéleti Egyesület képviselőit is meghívtam. A megbeszélésre november 2-án került sor, és arról a képviselő-testületet és a helyi közvéleményt november 18-án az alábbiak szerint tájékoztattam:
„November 2-án találkozót, megbeszélést szerveztünk a Substantia Kft. és a Tükörhegyi Közéleti Egyesület képviselői számára a Tükörhegy IV. területen tervezett 1040 lakásos lakóparképítéssel kapcsolatban. A megbeszélésen részt vett Zvi Frank is, az izraeli SBI Befektető Társaság képviseletében. A megbeszélésen világossá vált, hogy a befektető nem szándékozik eltérni az eredeti elképzelésétől; viszonylag hosszú idő alatt (10-15 év), de meg kívánja valósítani a lakóparkot. Ezt a megbeszélést azért is szerveztük, hogy megpróbáljuk előkészíteni egy lakossági fórum megtartását, ám a Tükörhegyi Közéleti Egyesület vezetői véleménye alapján erre most nincsen szükség.”
A megbeszélések eredménytelenül zárultak.
A következő lépést a vizsgálatok eredményének ismeretében lehet meghatározni.

13. Ha a testület valóban csak a lakosság érdekeit tartja szem előtt, nem a befektetőkét, ahogy ez a petíció tárgyalásakor elhangzott, akkor a Tükörhegy IV. esetében ezt hogyan lehet igazolni? Mi történt a tervek kialakításakor Törökbálint lakossága érdekében?
A Jövő Nemzedék Országgyűlési Biztosának vizsgálatijelentés-tervezete számos kérdésben kifogásolja a Tükörhegy IV. szabályozási terve elkészítésének, elfogadásának folyamatát. Bár a megállapítások tekintetében számos kérdésben eltérően vélekedem, összességében a jelentés kapcsán megfogalmazott ajánlások szerint tartom szükségesnek, hogy a képviselő-testület eljárjon. Mivel az ajánlás nemcsak a jelenleg érvényben lévő szabályozás hatályon kívül helyezését fogalmazza meg, de azt is, hogy folytasson le az önkormányzat új eljárást, a lakossági érdekérvényesítés ismételten szerepet kaphat. A képviselő-testületnek célszerű lenne megvárnia a törvényességi felügyeletünket ellátó hatóság, a vizsgálódó minisztériumok és Budai Gyula vizsgálatának eredményét, és azok ismeretében döntenie.
Ismételten megemlítem, hogy a Tükörhegy IV. szabályozási tervének 2005. évi elfogadása kapcsán mind a helyi Civil Fórum Egyesület, mind a Tükörhegyi Közéleti Egyesület szerephez, közvetlen információhoz jutott, hiszen mindkét szervezet elnöke képviselő-testületi tag volt. Hochbaum Pál úr a településfejlesztési és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szakbizottság elnöke volt, jegyzőkönyvek rögzítik a rendezési tervvel kapcsolatban részéről elhangzottakat. Dr. Csepregi András – túl azon, hogy a jelenleg ön által képviselt Tükörhegyi Közéleti Egyesület elnöke volt – a tükörhegyi terület egyéni önkormányzati képviselője is volt. Amikor kérdésként fogalmazódik meg a lakosság, ezen belül is a Tükörhegy lakóinak képviselete, akkor nem kerülhető meg, hogy ugyanezt a kérdést a terület volt képviselőjének (Dr. Csepregi Andrásnak) is feltegyék

14. Miért nem hajlandó a testület a hivatal működését ugyanúgy külső szakemberek vizsgálata alá vetni, mint az iskolákét? Miért csak az átfolyó költségek redukálását hangoztatja?
Tévedés azt állítani, hogy a testület ne akarná a hivatal működését átvilágítani. A testületi ülésen elhangzottak sem ezt támasztják alá. A testület nem hangoztat semmit az „átfolyó költségek redukálásáról”.
Számomra 1991 óta ez a huszonegyedik törökbálinti költségvetés. A fogalom: „átfolyó költség” csak akkor értelmezhető, ha azonos feladat megfogalmazásával bevételi és kiadási oldalon is azonos összeget találok. Nem állítom, hogy ilyenek nincsenek, de az értéküket tekintve nem jelentősek, és ráadásul vannak ilyenek az idei költségvetésben is. Nem megalapozott tehát az a vélemény, hogy a testület az átfolyó költségeket akarja redukálni.
Ha a kérdés arra akarna utalni, hogy miért nem tervez a hivatal létszámcsökkentést, vagy miért nem takarékoskodik a dologi kiadásaival, akkor arra meg azt tudom válaszolni, hogy a hivatal tervez létszámcsökkentést, a jelenleg három betöltetlen mellé további négy státust. A dologi kiadásokon ugyancsak lesz mintegy 15 százalékos megtakarítás. Megtévesztő lehetett, hogy míg a köztisztviselők részére (polgármesteri hivatal) törvény teszi kötelezővé a cafeteriát mint béren kívüli juttatást, addig a közalkalmazottak (intézményi dolgozók) részére a közalkalmazotti törvény nem. A testületi döntés az volt, hogy vizsgálja meg az előterjesztő 12 ezer forint/hó étkezési utalvány biztosításának lehetőségét a közalkalmazottak számára. Ez megtörtént, a költségvetési forrásigényt jeleztük a testületnek, de nem szerepeltettük a költségvetés első olvasatára előterjesztésként kiadott táblázatokban. A bizottsági véleményezéseket követően a közel 70 millió forintos tételt beillesztettük a költségvetési táblákba, a testület az első olvasatot már így fogadta el.
Programtervet tárgyaltam meg a polgármesteri hivatal és szakfeladatai átvilágítására, napokon belül érkezik az ajánlat a teljes körű funkcionális tényfeltárásra vonatkozóan.

15. Miért kellett a pénzügyi összeomlás tudatában 8 milliót elkölteni a Tölgyfa utcai 800 milliós bölcsőde terveinek elkészítésére, amikor pályázatot beadni nem tudunk, mert annak önrésze a legjobb esetben is 400 millió forint lenne, ami vállalhatatlan; az osztrák üzemeltető pedig, ha valóban felépítené az intézményt, a terveket is finanszírozni tudta volna?
A kérdésben számos megalapozatlan állítás fogalmazódik meg. 800 milliós bölcsődéről szól, nem tudni honnan, minek alapján született a becslés. Állítja a kérdező, hogy nem tudunk beadni pályázatot, mert túl magas lenne az önrész, ez pedig vállalhatatlan. Hogy mennyi lenne az önrész, azért nem tudni, mert e pillanatban nincsen kiírt pályázat. A korábbi pályázati kiírások nem tudnak alapul szolgálni ilyen becslésnek, mert témakörönként és évenként is nagyon változó mértékű önrészről szóltak. Volt már olyan pályázatunk is, amely 95 százalékos támogatási intenzitást ért el, így csak 5 százaléknyi önrészt kellett hozzátennünk. A terveket pedig éppen azért kellett megcsináltatni, mert ez a „belépőjegy” minden pályázati részvételnél. Ha akkor kezdenénk el terveztetni, amikor már kiírták a pályázatot, régen késő lenne. Aki ismeri, hogy milyen beadási határidőket szabnak egy-egy pályázati kiírásnál, az nem tenne fel ilyen kérdést.
Az osztrák Hilfswerk vállalná a bölcsőde megépítését és majdan az üzemeltetését is. Erre vonatkozóan tájékoztattak minden eddigi tárgyaláson. A megépítést követően egy időre a város kapná meg használatra, hogy ez alatt az idő alatt fel lehessen újítani a Kazinczy utcai Szérűskert bölcsődénket. Minden bizonnyal vállalta volna a Hilfswerk is a terveztetést, de akkor nehezebben tudtunk volna beleszólni az épület kialakításába, és ismétlem: nem lenne esélyünk pályázati pénz megszerzésére.

16. Miért kerülnek ilyen sokba a Törökbálinton épülő, illetve tervezett óvodák, iskolák, bölcsődék, amikor a környező településeken fele, harmada elég egy-egy hasonló intézmény felépítésére?
Tisztelettel kérem, hogy mutassa be a kérdésben szereplő példákat: melyik településen, milyen intézmény épült fele, harmada költségen! Ha ilyen adat nincs, akkor a kérdésben megfogalmazott állítás nem fedi a valóságot.
Azt azonban a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy van, ami valóban megdrágítja két intézményünk építését is. Ez pedig nem más, mint a környezetbarát, energiatakarékos üzemeltetésre való felkészülés. Mind az új óvoda, mind az épülő iskola fűtését geotermikus energiával terveztettük. Zöld tetős megoldás, napkollektoros használati melegvíz-ellátás valósult (valósul) meg. Jelenleg nincsen mérhető, értékelhető állami támogatás ilyen beruházásokon, így a megtérülése is hosszú időre számíthat.

17. Miért nem jelentette be, hogy a bölcsődét tervező cégben érdekelt az egyik gyermeke?
Az érthetőség kedvéért: Balázs fiam építész, hét éve végzett kitüntetéssel a műegyetem építész karán. Aki ismeri az építészeti pályázatok rendszerét, tisztában van vele, hogy jellegzetességük egyes építész irodák, építészek alkalmi együttműködése egyes tervpályázati anyagok elkészítésében. Így fellelhető a tervező cég bemutatkozó anyagában egyes korábbi tervpályázatok tekintetében Balázs neve is.
A törökbálinti bölcsőde tervezésével kapcsolatban azért nem jelentettem be Balázs érdekeltségét, mert nincsen ilyen érdekeltség. A tervező cég és Balázs fiam között sem tulajdonosi, sem alkalmazotti, sem semmilyen gazdasági kapcsolat nincs, és soha nem is volt. A törökbálinti bölcsőde pályázatában, tervezésében még részfeladatok tekintetében sem működött közre.