Még alig haltak el a júniusi, iskolavégi hálaadás, a Te Deum hangjai az orgonán, máris az ég felé szállnak a Veni Sancte Spiritus akkordjai.

Szeptember. Különös csengése van ennek a szónak. Mást és mást jelent szülőknek, nagyszülőknek, „kezdő és öreg diákoknak”, kis és nagy családoknak. Van, akinek az első lépések izgalmát egy új és felfedezésekkel teli világban a család és az óvoda védelmező falain kívül; van, akinek a barátok boldog viszontlátását hosszú szünet után; van, akinek a tudás birodalmában történő újabb kalandozások lehetőségét; van, akinek az utolsó gondtalan évet, mielőtt belépne a felnőttek harcos, sokszor keresztet hordozó világába; van, akinek búcsúzást a nyári pihenés édes „semmittevésétől” és vannak, akiknek megnyugvást, hogy gyermekeiket ismét olyan helyen tudhatják, amely biztosítja testi-lelki-szellemi fejlődésüket.
Mindenkinek mást és mást. Egyvalamiben azonban mindnyájan megegyeznek: abban, hogy szeptember 1-jén újra elkezdődik az iskolai élet. A tanítás, a tanulás, a nevelés. Hármas egységben: a család, az iskola és mindkettő segítője, a Szentlélek egységében. Minden kezdet természetes félelemmel, szorongással, izgalommal, várakozással tölt el bennünket; szülőket, gyermekeket és pedagógusokat egyaránt. Egyházi iskolákban és hittanos gyermekek részére természetes, hogy ha valamilyen új dologba kezdünk, segítséget és támogatást kérünk. Kitől is kérhetnénk ezt, ha nem attól a Szentlélektől, aki a világ teremtésétől fogva jelen van, és akit Urunk, Jézus Krisztus is elküldött pünkösdkor tanítványaihoz – a Vigasztalót –, aki bátorságot és reménységet hozott szívükbe.
Ne legyünk kicsiny hitűek!
Vigyük mi is bátran az oltár elé szívünket, szívünkben lakó bizonytalanságainkat, félelmeinket, kéréseinket, de vigyük oda szeretetünket is. Biztosak lehetünk benne, hogy mi is részesedünk a Szentlélek bőséges áldásában, ha őszintén, gyermeki tisztasággal közelítünk felé. És nem csupán szeptemberben, hanem életünk minden pillanatában, akár kérünk, akár hálát adunk. Kérjük a türelem, a szeretet, az odafigyelés, a megbocsátás és bocsánatot kérni tudás kegyelmét, és kérő szavunkkal egyben adjunk is hálát mindezekért az ajándékokért.
Veni Sancte és Te Deum – egymástól soha el nem választhatók.

Ezért kérünk,
Jöjj Szentlélek Úristen, áraszd reánk
teljesen mennyből fényességedet.
Jöjj el lelki vigaszunk, testi, lelki támaszunk,
érezzük bőségedet.
Add Uram a híveknek, Benned bízó népeknek
hétszeres kegyelmedet.
Jöjj Szentlélek Úristen – Veni Sancte Spiritus!