Midőn az ostrom füstje elszállt, a kora őszi napfény 1686 szeptemberében csak pár száz romos házat világított meg Pest-Budán. Körül, a régi Pest megyében mindössze tizenkét olyan település maradt, amely nem pusztult el vagy amelynek népe nem futott világgá.

Ám egy évszázaddal később, 1790-ben a térség már újra élénk kereskedelmi központ, manufaktúrákkal, több mint 100 ezer lakossal, termékeny mezőgazdasággal, és a megyében ekkorra 180 helység és mezőváros működik – emlékezett Turai István polgármester a bálinti német nemzetiségűek új emlékhelyének avatásán, a Sváb téren található, Trischler Ferenc alkotta betelepülési emlékműnél.  Az ünnepségen, amelyet Hetényi Árpád újságíró nyitott meg, a Törökbálintra betelepített svábokra emlékeztek, akiknek a város fejlődésében és megerősödésében igen fontos szerepük volt. Az emlékhely avatásán, ahol a szónokok magyarul és németül is elmondták megnyitójukat, beszédet mondott Turai István polgármester, Megyasszainé Mammel Magdolna, a Német Kisebbségi Önkormányzat (NKÖ) elnöke, Schmidt János, a Törökbálinti Sváb Egyesület elnöke és Bartos Kinga, az Ifjú Svábok egyesületének tagja. Az emelkedett hangulathoz hozzájárult a Grossturwaller Musikanten és a Hagyományőrző Svábkórus is. Másnapra a művelődési ház udvarára hívta a sváb zenét és táncot kedvelő lakosokat az NKÖ. Az első alkalommal megrendezett Nemzetiségi Délutánon, ahogy a program alcíme is mutatta, országrészek találkoztak. Tánc- és énekcsoportok jöttek Nagymányokról, Károlyfalváról és Városlődről, és persze fellépett a törökbálinti Grossturwaller Musikanten, Grossturwaller Tänzer és Grossturwaller Achte is. Az estét fergeteges Sramli Kings-koncert zárta.