Gumicsizma: menő vagy ciki?

Az idei tél, no meg az aktuális divat egyik képviselője már meg is jelent az utcákon – mégpedig a gumicsizma.

Honnan indult?

Ez a csizmafajta Wellington első hercegének, az angol Arthur Wellesley-nek köszönhető. A XVIII. század végén megkérte londoni cipészét, hogy tervezzen neki egy csizmát. Mivel a herceg rendre jeleskedett a csatákban és hősként tekintettek rá, az angol nemesek utánozni kezdték a csizmaviseletét, így gyorsan divatba jött a puha, de strapabíró modell, amely rövidesen a Wellington-csizma nevet kapta.
A gumicsizma virágkorát az első világháború hozta meg, amikor csak a brit katonáknak több mint egymillió párat gyártottak, így a második világháborúban már magától értetődő volt ez a vízálló viselet.
Néhány éve még nem tudtak grimaszolás nélkül nézni arra a személyre, aki gumicsizmát viselt a városban. Manapság viszont a hölgyek gardróbjának elengedhetetlen kelléke. Találhatunk magas sarkú, masnival és rózsákkal díszített, kockás, csíkos, pöttyös változatot a szivárvány minden színében. A márkafanatikusok pedig a Chanel, a Dior, a Gucci stb. címkével ellátott fajták közül is választhatnak.
Azonban a vélemények eléggé megoszlanak erről a divatcikkről. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a divatnak tekintett gumicsizma ormótlan, merev, a kerti munka kelléke és az esőkabát kötelező kiegészítője. Mások szerint a gumicsizma napjaink legdivatosabb lábbelije és az esős időkben igen praktikus viselet.

Versek

Szeberényi Réka: A gólya
Ciconia, ez a nevem: gólya
Ne téveszd el! Ne hívj úgy, hogy bója!
Fehér tollal, hosszú csőrrel szálldogálok
Nem pedig a tó közepén álldogálok.

Madár vagyok költöző
Nem kell nekem öltöző.
Nem veszek fel télre sálat
Elhagyom a hideg tájat.

Ha hosszabbodnak majd a napok
Póznátokra fészket rakok.
S ha családommal megéhezek
Vacsorára békát szedek.

Minden télen nyaralok
Pedig nem vagyok tehetős
Hogy ennyit kell repülnöm
A természet a felelős…

*

Kőris Lili: Picinke cinke
Van nekem egy barátom, az ő neve Cinke
Azért kapta ezt a nevet, mert igen picinke.
Fákon ugrál télen-nyáron ez a kis picinke,
Elesége dió, mogyoró, meg szalonnabőrke.

Eteti a papa, mama a madáretetőben
Nagy hasa lesz a kis cinkémnek így télidőben.
Boldog ez a kicsi cinke, mert az én barátom,
És azért mert együtt vagyunk minden télen s  nyáron.

*

Falusy Dániel: A madarak
A madarakat szeretem, mert fészket raknak az ereszen.
Köztük a fecske, ki mindig tiszta, sokat jár a patyolatba.
Pedig a háza csupa sár, mégis mindig rendben áll.
A verebeket csodálom…
Hogy lehet ilyen ügyes az ágon?
Csőrében egy fűszál,
S mint a nagymama a fonalat
összefonja egy pillanat alatt.

A gólyák is ügyesek
A hosszú út után el nem tévednek
Visszatérnek a melegbe, s mindig a saját fészekbe.
Más házát ők el nem foglalják
Csak a sajátot renoválják.

A sirály a vizek felett a király.
A hajósok örömére ők a szárazföldek jelentője.

A levelek hírhozója nem más,
mint a galambok között a postás.

A rétek uralkodója a nagy sas,
Kinek csőre erős, mint a vas.

Velük együtt sok más madár
Ki merre lát, messzire száll.