Idén kötött megállapodást Törökbálint önkormányzata és a Turay Ida Színház a művelődési házban megrendezendő színielőadások megtartására. Az elmúlt időszak tapasztalatairól és a következő évadról Darvasi Ilona alapító igazgatóval beszélgettünk.

Darvasi Ilona

– Igen sikeresnek mondható a Turay Ida Színház bemutatkozása Törökbálinton. Bár az őszi-téli szezon utolsó előadása Huszti Péter betegsége miatt elmaradt, az előadások telt házakat vonzottak, sőt az Imádok férjhez menni című darabra pótszékeket is be kellett rakni. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
– Az az igazság, hogy minden szerénytelenség nélkül mondhatom, számítottunk erre. Hiszen a darabok, amelyeket létrehozunk, a rendezők és a színészek, akikkel dolgozunk, magukkal hozzák a sikert. Bíztam benne és vártam is, hogy teltházasak lesznek az előadások. Ilyen nevekkel, mint Huszti Péter, Piros Ildikó, Nemcsák Károly vagy Mikó István, nem lehet mellényúlni.
– Kapnak visszajelzéseket a közönségtől?
– Legutóbb Oroszlányból szerettek volna jönni a törökbálinti előadásra, de akkor már minden jegy elkelt, így nem tudtunk helyet biztosítani nekik. Nemcsak a helyiek jönnek a művelődési házba, hanem a környékről, sok településről, ami jó nekünk és a háznak is. Hiszen sokan felfedezik maguknak ezt a szép épületet, de aki csak a művelődési házba jön be, felfedezheti magának a színházat is.
– A felnőtt színház mellett két darabot adnak az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló gyermekbérletbe is.
– Gyermekelőadásaink nagyban különböznek sok utazó színház darabjaitól. Nálunk a gyerekeknek szóló előadások ugyanolyan színvonalasak, mint a felnőttekéi, a gyerekekre sokkal jobban kell oda kell figyelni, hiszen belőlük lesz a jövő színházba járó közönsége. Nem szabad őket becsapni, meg kell mutatni nekik a világ igazi értékeit, szépségeit. Bár az internet világában nagyon nehéz, mégis le kell tudnunk kötni úgy a figyelmüket, hogy bár tanulnak a történetekből, mégis jól szórakozzanak közben. Nagyon szép díszletekkel és jelmezekkel dolgozunk és igazi színészek játszanak az előadásokban.
– Jelenleg az önkormányzatot sújtó pénzelvonás miatt az egész településen megszorítások várhatók. Ettől függetlenül az önkormányzat önökkel a tavaszi idényre is szerződött. Gondolom, ez is a munkájuk elismerését mutatja.
– Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a színház sikere, hanem az önkormányzaté is. Örülök, hogy a város vezetői úgy gondolják, érdemes Törökbálinton színházat csinálni. Minden elismerésem a város vezetőié, hiszen általában ha egy településen anyagi gondok keletkeznek, mindig a kultúrán kezdik a spórolást. Széchenyi azt mondta, hogy az a nemzet, amely nem becsüli meg a saját kultúráját, az előbb vagy utóbb, de meghal. Hála Istennek Törökbálinton ez nem fog előfordulni, hiszen itt pártolják a kultúrát, odafigyelnek a közművelődés minden részletére, a helyi igényekre.
– Nem szeretném a színház darabjait összehasonlítani, de a tavaszi évad talán még az őszinél is sikeresebb lehet.
– Ősszel egy vidámabb és két komoly darabot adtunk elő, de tavaszra úgy gondoltuk, hogy a mostani nehéz helyzet kapcsán csak vígjátékot játszunk. Az embereknek most arra van szükségük, hogy kikapcsolódjanak, elfeledjék a problémáikat. Három előadásunk lesz: a Balfácánt vacsorára, Az Osztrigás Mici és a Doktor úr. Olyan színészek lépnek majd fel, mint Mikó István, Benkő Péter, Szacsvay László, Hűvösvölgyi Ildikó, Márton András, Pápai Erika, Viczián Ottó, Pásztor Erzsi vagy éppen Nemcsák Károly. Februárban, márciusban és áprilisban lesz egy-egy darabunk, illetve lesz egy bérleten kívüli előadásunk, amelyre a bérlettel rendelkezők féláron vehetik meg a jegyüket.
– Míg az előtérben várakoztam, hallottam, hogy más helyszínekre már nyárra kötik le az időpontokat. Mennyire mozgalmas az életük?
– Színházunk már tíz éve működik, és számos helyen visszavárnak bennünket. Már most alig van nyári hétvégi időpontunk, hiszen sokan akarják a nyarat is velünk tölteni.
– Hány olyan darab van a színház repertoárjában, amelyet bármikor elő tudnak adni?
– Huszonhárom ilyen előadásunk van, de minden évben bemutatunk négy-öt nagyszínházi darabot és három-négy gyerekdarabot is. Ezeket általában akkor vesszük le a repertoárról, amikor már több mint százszor eljátszottuk. 19 olyan előadásunk van, amelyet már nem játszunk. Vannak viszont olyanok, amelyeket annyira szeret a közönség, hogy többször is vissza kellett menni ugyanarra a helyre és újra játszani. Most lesz tíz éve, hogy rendszeresen játszunk a Makói Operettfesztiválon, de a fertőrákosi Barlangszínház ugyanúgy az otthonunkká válik lassan, mint a Tihanyi Szabadtéri Színpad. Bízom benne, hogy a törökbálinti emberek szívébe is sikerül belopni magunkat.

Németh Gergő