Mindig nagyon érdekes, mondhatni felemelően jó érzés, ha úgy alakulnak magán- és közösségi dolgaink, ahogy azokat elterveztük. Mert tervezni jó, tervezni kell, a tudatos élőlény mindig tervez és átgondol – mielőtt lép. Elég erősen hihetünk abban, hogy ez a magyar társadalom minden egységére (tagjára) vonatkozóan igaz.

Na jó, Gy. Ferenc és csapata ez alól kivételt képez.
Visszakanyarodva az átgondoltságra: Törökbálinton is a település fejlődését-fejlesztését előre megtervezett ütemezéssel, szükségszerűségek beleillesztésével, alapok és biztosítékok megteremtésével igyekszik megvalósítani a mindenkori képviselő-testület. Ezért kerülhetett sor a valamikor Pannon (most Telenor) székházának ideinvitálására. A nehézségek és ráfordítások ellentételezése, az iparűzési adó komoly hátteret (évente több mint kétmilliárd forintot) ígért a városnak. Erre már lehetett fejlesztéseket, törlesztőrészleteket alapozni: iskolára, főutcára, bölcsődeépítésre, satöbbi.
Egy november eleji parlamenti döntés azonban szétzúzta ezt a tervezhetőséget (egy  balatonfüredi illetőségű országgyűlési képviselő javaslatára), meg- és lebontotta a város fejlesztési és működtetési lehetőségét. Arról van szó, hogy honatyáink elfogadták azt az adómódosítást, amely szerint a telekommunikációs cégek nem a székhelyük szerint, hanem előfizetői jegyzékük alapján: országos terítettséggel adóznak eztán. Ez a Telenor tekintetében annyit jelent, hogy a terhelés, a forgalom marad Törökbálinton, a két és fél milliárd pedig sutty!, szétterül a kilencvenhárom ezer négyzetkilométeren.
De lesz ebből még több baj is.
Viszont addig lenne néhány – jelesül a parlament részére – megfontolandó javaslatom: az esztergomi Suzuki gyár ne a Duna-menti városban adózzon, hanem az ilyen típusú járművet használók lakóhelyén. Balatonfüredről minden adónem az odalátogatók települését illesse. Az állami adóbevételek egy része pedig kerüljön át a szomszédos országok büdzséjébe.
Hiszen így a logikus.