Törökbálinton lépett fel az egyik legnagyobb stand-up humoristának kikiáltott Bödőcs Tibor. A minden idők legfiatalabb Karinthy-díjas poéngyárosával, a búcsúszentlászlói mélyvilág legjobb ismerőjével a művelődési házbeli fellépése után beszélgettünk.
– Hogyan indult humorista karriered? Miként vágtál neki búcsúszentlászlói szegénylegényként Budapestnek, hogy szerencsét próbálj?
– Mindig érdekelt a humor. Eleinte csak nézni szerettem, például Hofi Gézát vagy a korabeli magyar vígjátékokat. Ez már jelezte, hogy fogékony vagyok erre. De meg is tudtam nevettetni a társaimat, már óvodában azt mondta nekem a télapó, hogy én vagyok az óvoda bohóca. A délutáni alvás Chaplinje, az uzsonna Buster Keatonje. 2000 óta lépek fel, eleinte közéleti embereket parodizáltam, de 2004 után, miután elkezdtem a Dumaszínházba fellépni és a közönség gyakran visszatért, nem volt elég a parodizálás, és ekkor kezdtem Búcsúszentlászlóról és Ferusékról mesélni.
– Miért tölt be ilyen fontos szerepet történeteidben a falu?
– Búcsúszentlászlón nőttem fel és azt vallom, amit Fellini mondott, hogy mindegy, hogy miről beszél az alkotó, csak őszintén mondja. Arról tudok beszélni, amit megéltem, így ahogy Fellini Rómáról és Riminiről, Woody Allen New Yorkról mesél, én Búcsúszentlászlóról tudok történeteket mondani. Természetesen a teremtő képzeletet nem mellőzve.
– A település lakói hogyan élik meg, hogy falujuk, ahol élik mindennapjaikat, ilyen nagy karriert futott be?
– Valaki szereti, valaki meg nem. Nézik a műsort, de ők nem úgy kezelnek engem, mint a nagyközönség, én ugyanaz vagyok, akivel azelőtt is fröccsöztek és most is ezt teszik. Fontos, hogy róluk mindig szeretettel beszélek, tisztelem és szeretem őket. Van, aki külön kérte, hogy ne szerepeljen a műsorban, őket kihúzom vagy anonimként kezelem őket.
– Nemrég kaptad meg a honi humoristák legnagyobb elismerését, a Karinthy-gyűrűt. Mit jelent ez számodra?
– Több olyan humorista van a díjazottak között, akikkel jó egy társaságban lenni, persze olyanok is megkapták az elismerést, akiket személy szerint nem tartok nagy humoristának. Amúgy meg teljesen mindegy, mert nem ettől nevetnek rajtam, de jó érzés, hogy a szakma is elismer.
– A gyűrű átadására külön busz hozta a faludbelieket.
– Igen, sőt amikor az átadáson egy montázst játszottak be a korábbi kabaréműsoraimból, az éppen aktuális szereplő felállt és meghajolt.
– 2004-ben csatlakoztál a dumaszínházas csapathoz, de nemrég otthagytad őket. Nem bántad meg ezt a döntésedet?
– Az óvodában nemcsak bohóc voltam, de azt is mondták, hogy nem mindig tudtam ott maradni, többször megszöktem. Közösségi ember vagyok, de magányosan alkotok és a szabadúszás nekem jobban megy. Amúgy teljesen jóban vagyok velük, fel szoktak lépni Búcsúszentlászlón, és én is fellépek a Dumaszínházban, szent a béke.
– A falu honlapján külön menüpont az általad szervezett HumorWoodstock.
– Azt még nem is láttam. Ezt azért találtam ki, mert így szeretném meghálálni a falunak, hogy felhasználhatom nyersanyagként az ottani mindennapokat, de a fellépők is nagyon jól érzik magukat nálunk. Bár jövőre valamit ki kell találnunk, mert a suttogó propaganda igen sok mindenkihez eljuttatja az esemény hírét és a települést kezdi kinőni a rendezvény.
– Ahogy nézem, nem unatkozol, ami a fellépéseket illeti.
– Nem. Lehet, hogy most van az aranykor, nagyon sok helyre hívnak és nagyon nagy a humoréhség az országban. Nemrég Londonban jártam, ott is nagy sikerem volt, ami annak is köszönhető, hogy az emigráció nagyon ki van éhezve a Túró rudi mellett a magyar humoristákra is.
– A törökbálinti fellépésen hogyan érezted magad?
– Nagyon jól. Több spontán rész is bekerült az előadásba. Például tetszett, hogy itt volt Zacher Gábor toxikológus, ami az alkoholról szóló blokknak adott külön pikantériát.
– Előadásodban igen sokszor jött elő a vallás kérdése. Ennyire foglalkoztat a téma?
– Egyik oka a vallás gyakori megjelenésének, hogy Búcsúszentlászló egy transzcendentális bázis. Másik, hogy érdekelnek a végső kérdések, a vallás pedig egy lehetséges válasz erre. Én nem hívő, Jézus-szimpatizáns vagyok. Azon a véleményen vagyok, mint a Monty Python tagjai, akik a Brian élete forgatásakor jegyezték meg, hogy Jézus nagyon jó fej volt. Nem járok templomba, de Jézust respektálom. Követendőnek tartom, amit Jézus mondott, de nem a rajongás, hanem a kétkedés pártján állok az univerzum kérdéseit illetően.
– Ha nem az ennyire távoli jövőt tekintjük, hogyan látod ennek a fajta humornak a jövőjét, hiszen most nagyon divatos a stand-up?
– Egyik nehézség a fellépő számára, hogy számainkat igen gyakran töltik fel videomegosztó oldalakra, így gyakran nem éri meglepetésként a hallgatót a poén. Pedig egy ilyen műsor összerakása évek munkája, olyan gyorsan nem lehet megújulni, mint ahogy a tempót diktálják. Én szoktam tartani alkotói szüneteket, ilyenkor anyagot gyűjtök, leszállok a szentlászlói mélyvilágba. 28 éves vagyok, a burning out még odébb van.
– Előadásodból azért kitűnik, hogy nemcsak a mélyvilágot, hanem a magas kultúrát is igen jól ismered. Sokat olvasol?
– Szeretem az irodalmat. Számomra olyan, mint az oxigén, elveszett napoknak érzem azokat az időszakokat, mikor nem tudok olvasni.

G.N.