2009 őszén hirdette meg Grimm Bea és Zábrák Szilvia tanárnő azt a hatnapos tiroli utazást, amelyről az alábbi napló készült.

2010. augusztus 21.
6.15-kor volt a találkozó a suli előtt, a 800 km-es utat körülbelül 8 órásnak becsültük, de valójában több mint 13 órát utaztunk, hogy elérjük úti célunkat, Stanzach városát.
Útközben többször dugóba kerültünk, a német határnál, Innsbrucknál és még az autópályán is, azonban mi sikeresen elütöttük az időt – szegény Idő –, volt, aki aludt, volt, aki Tabuzott, de mindenki elfoglalta magát valamivel. Volt, hogy azt hittük, sosem fogunk megérkezni. Sok szép pihenőhelyeken megálltunk. Mondsee-nél csodálatos táj tárult a szemünk elé, amit sokan meg is örökítettek. Az autópálya rengeteg alagúton és hídon haladt keresztül, a leghosszabb alagút 3460 méter hosszú volt.

2010. augusztus 22.
A tervezett kései ébredést a szentmisét jelző harangozás hiúsította meg. Miután megreggeliztünk, kezdetét vette az aznapra tervezett környéki túra. Az egész völgyet keresztülszeli a Lech folyó, jó ideig ennek a folyónak a partján haladtunk. Áthaladván a folyón, megérkeztünk a hegy lábához. Eleinte nem volt vészes a felfelé haladás, ám egy pár száz méter után igen nehezünkre esett a továbbmenetel. Út közben fantasztikus panoráma tárult elénk, de ezt még egy kis patak is fokozta. Olyan tiszta volt a víz, hogy a bátrabbak ittak belőle. Igazán frissítő élmény volt. Egy kis tájékozódás után folytattuk utunkat, amely egyre keskenyebb és meredekebb lett, de tudtuk, hogy az utolsó szakasz húzósabb lesz. Megérte!
Amit addig gyönyörű kilátásnak gondoltunk, csak enyhe kifejezés arra, amit a baichlsteini csúcs tárt elénk. Kisebb bonyodalmak után lesétáltunk a hegycsúcsról, és megcéloztuk a szomszéd falut. Nem volt olyan hosszú az út Vorderhornbachig, amely egy kis falucska, nem túl nagy számú lakossággal, de alkalmas hely a pihenésre. Hazafelé lesétáltunk a folyóhoz. Volt, aki meg is fürdött a hideg vízben, de persze csak térdig, volt, aki a vízzel játszott, de sok más alternatív ötlet is született. Ezek után hazabattyogtunk, és egy kis pihi után hajnali egyig tartó solo-activity partyt tartottunk. Megjegyezném: sokan kidőltek menet közben.

2010. augusztus 23.
Ezen a napon sajnos fél órával korábban kellett kelnünk. Hát mit ne mondjak, teljesen felesleges volt, mert a busz aksija lemerült. Kisebb bénázás után sikerült valahogy megoldaniuk a nagyoknak a problémát. Az oda út elég csendesen telt. Megérkeztünk Bach faluba, ahol egy felvonó segítségével felmentünk 1800 méter magasba. Onnét a hegycsúcsig 426 métert gyalogoltunk felfelé! Igazából már ez is elrettentheti a lustábbakat, de hadd fokozzuk! Ha sütött a nap, legszívesebben mindent ledobtál volna magadról, ám ha beborult, hirtelen azt se tudtad, mit kapj magadra. Nagy nehézségek árán sokan feljutottak a hegycsúcsra. A látvány magasan felülmúlta a tegnapit. Mindenhol hegyek voltak és némelyiken még hó is akadt. Én mégis úgy érzem, ez a hely nem alföldi lányoknak való. Miután ezt a programot is kivégeztük, ellátogattunk egy nagyon helyes faluba, Holzglauba, amelyet az tesz különlegessé, hogy a házak ablakai körül 3D-s hatású festett minták találhatók. Igazi mesterművek. 45 percet időztünk, ez alatt ajándékot vettünk, bevásároltunk. Volt egy igen különleges bolt is, ahol kézzel faragott tárgyakat lehetett venni. A nap hátralevő részét pihenéssel és szórakozással töltöttük.

2010. augusztus 24.
Ezen a napon korán kellett kelnünk, mert reggeli után 2-2,5 órás út következett a Bodensee-hez, de megérte ébren maradni, mert Vorarlberg, amelyen a buszunk hajmeresztő szerpentineken átkelt, Ausztria leggyönyörűbb tartománya. Ez a tó érintkezik Ausztria, Svájc és Németország határaival, ettől olyan különleges. Sajnos a négyórás hajóút nem fért bele, ezért le kellett mondanunk egy programról, de helyette elmentünk egy egyórás sétahajózásra. Kellemes idő volt, és jó volt svájci házikókat látni, még ha csak messziről is. Miután visszaértünk, a helyi libegővel felmentünk a hegy tetején található állatparkba. Fent az egész tó panorámája elénk tárult, tényleg szép volt. Amelyikünk még nem élte ki a gyerekkorát, odafent megtehette, ugyanis egy játszótér is volt ott! A libegő kb. 10 perc után ért le a völgybe. Visszafelé a busz hátsó fele igen eleven volt. Ezt az estét pókerpartival, na meg kisebb bulival zárta a társaság.

2010. augusztus 25.
Ma Neuschwansteint látogattuk meg. Az oda út kb. egy óra lehetett. Mindenki fáradt volt, szóval ismételten csendes volt a buszozás. Miután kiszálltunk a buszból, rövid ücsörgés után útnak indultunk. Egy órát kapott mindenki, hogy felérjen a kastélyhoz. Annyi ajándékbolt mellett mentünk el, hogy sokan már akkor felszerelkeztünk mindenfélével. A séta kellemes volt, árnyékos úton tehettük meg. A kastély – amely minket is elvarázsolt – romantikus stílusban épült, mert II. Lajos ezt kedvelte leginkább, ám helyenként más stílus is felbukkan a király széles érdeklődési köre miatt. A kastélyt Lajos korai halála miatt sosem fejezték be. Megjegyzés: a japán turisták folyamatos sietésben vannak, és mindenkit fellöknek. Vigyázz velük! Füssen városa egy kilométerre található Neuschwansteintől. Aranyos kisváros, tele boltokkal. 2,5 órát töltöttünk ott pihenéssel, evéssel, vásárlással. A nap hátralévő részében születésnapja alkalmából felköszöntöttük Joszt Esztit. Ezután összepakoltunk, kitakarítottunk, WC-t pucoltunk… Senki sem feküdt le időben, annak ellenére, hogy másnap fél hatkor kellett kelni. Sőt a társaság fele konkrétan el sem aludt! Másnap aludtak is rendesen a buszon…

2010. augusztus 26.
Korai kelés, az utolsó simítások elvégzése, aztán 6.30-as indulás. Ez volt a kora reggeli menet. Mindezt háromórás alvás követte a buszon, és folytatódott is volna, ha nem lennének emberi szükségleteink. Az első megálló után már elevenebb volt a társaság. A második megállás után már tényleg mindenki felébredt. Több ember is „ok nélkül” nevetgélt a buszon, a kimerültség miket ki nem hoz az emberből! A hosszadalmas út végén Bea néni elbúcsúzott tőlünk – végleg. Felejthetetlen volt ez a hét! Jó volt a társaság és kellemes helyeken voltunk! Remélem, jövőre is delfinekben gazdag kirándulásunk lesz!

Eszti és Karci