A kenyér a legfontosabb emberi táplálék, amelyből a világ szegény országaiban ma sem jut elegendő a családok asztalára. Nálunk szerencsére nincs ilyen gond: nemcsak készen vásárolhatunk a pékségek széles kínálatából, hanem akár otthon is kipróbálhatjuk a kenyérsütés egyedi receptúráját.

A kenyér ősidők óta a legalapvetőbb emberi táplálék, melynek készítési módja együtt változott az emberiség történelmével. Az őskorban például a különféle gabonaszemeket tüzes kőlapon pirították meg, később az érett magvakat összezúzták, és vízzel keverve kásaként fogyasztották mindaddig, amíg „feltalálták” a hamuban sült kenyeret. A kelesztést a szakirodalom Egyiptomból eredezteti, ahol is rájöttek: ha a kenyértésztát egy ideig állni hagyják, gáz képződik benne, ami megkeleszti, laza állagúvá és persze finomabbá teszi.
A kenyérkelesztés technológiája innen jutott el a rómaiakhoz, akik aztán elterjesztették az egész világon.
Már a rómaiak megkülönböztették a fehér és a barna kenyérfajtát, s a fehér hamarosan státuszszimbólummá is vált. Mivel az a kényesebb, több odafigyelést igénylő búzából készült, elsősorban a módosabb családok asztalára került, míg a szegényebbeknek maradt a – ma már tudjuk, jóval egészségesebb – rozsból, árpából, tönkölyből, zabból vagy egyéb más gabonából készült barnább. Honfoglaló őseink szintén kovásztalan lepénykenyeret sütöttek, mivel hozzánk a kelesztett kenyér csak később, a szláv népek idetelepedésével jutott el.

Kenyérsütési szokások
A kenyérszűkében lévő időkben természetes volt a mindennapi eledel tisztelete, ezért készítéséhez néhány rituális elem is kapcsolódott. Ilyen volt például az a szokás, hogy miután a ház asszonya a kenyerét betette a kemencébe, felemelte a szoknyáját: ettől a hiedelem szerint a kenyér süléskor szép magasra nőtt. Az is elterjedt, hogy a kenyértészta készítése közben kés élével többször keresztet vetettek a tésztára, majd a sütőlapáttal a kemence szájára, valamint a kisült kenyér megszegése előtt – szintén késsel – a kenyér aljára. Kenyeret eldobni akkortájt megbocsáthatatlan véteknek számított, s ha véletlenül egy darabka leesett a földre, ráfújtak vagy megcsókolták. A kenyérsütés legjobb idejének amúgy a hét közepét, a csütörtököt, tilos napoknak a keddet, pénteket, valamint Luca és Borbála napját tartották.

A kelesztő kovász
A kovász – vagyis az ún. kelesztő anyag – eredetileg úgy készült, hogy az előző kenyérsütéskor a még sületlen tésztából egy adagot (30-40 dekát) elvettek, melyet aztán száraz helyen több napig szikkasztottak, érleltek. Eredményeként elszaporodtak benne az élesztőgombák és a tejsavbaktériumok, amelyek – miután hozzáadták az újabb adag kenyértésztához – annak szerkezetét lazává tették. Magát a kovász elnevezést – a szakirodalom – egy szláv savanyított itallal, a kvásszal hozza összefüggésbe.

De nemcsak a kenyérkészítés technológiája, az alapanyagok összetétele is sokat változott az elmúlt évezredek alatt. A tatárjárás idején például a szűkösen termett gabonalisztet porrá őrölt tölgykéreggel dúsították, de az ínséges esztendőkben az is gyakori volt, hogy nád-, gyékény-, sásgyökér- és kukoricacsutka-őrleménnyel, fűrészporral elegyítették. Sőt a letűnt századokban néhol a gabona hiányát a szelídgesztenye is pótolta: a szárított termés őrleményéből életet jelentő kenyeret sütöttek. Persze e változatos „ínségkenyérfajtákat” akkor a szegénység kényszerítette ki, nem úgy, mint napjainkban, amikor ízlésünk, életmódunk és egészségi állapotunk szerint válogathatunk a különféle alapanyagokból készült kenyerekben, péksüteményekben.
Napjaink kenyere elsősorban búzalisztből, rozslisztből vagy ezek keverékéből készül víz és egyéb anyagok, például tojás, élesztő, só, különféle olajos magvak és fűszerek hozzáadásával. Azt azonban jó tudni a házi kenyérsütést most elkezdőknek, hogy bár a búzaliszt gazdagabb sikértartalmú a rozslisztnél (a magas sikértartalom finomabb, lazább szerkezetű kenyeret eredményez), ám a rozsliszt kétszerannyi élelmi rostot tartalmaz, mint a búzaliszt. Így a rozsos pékáruk jóval egészségesebbek az emberi szervezet számára.
Természetesen a finom kenyérhez nemcsak kitűnő alapanyagok, hanem megfelelő minőségű sütőtér is kell. Ez lehet kerti kemence, konyhai kenyérsütő gép, de megteszi a villany- vagy gázsütő is.  Bár a kenyérsütő gépek – melyek alacsony áruk miatt ma már mindenki számára elérhetők – egyre népszerűbbek. Előnyük, hogy kis méretüknél fogva a lakásban tárolhatók, és a működtetéshez sincs szükség – mint például a kemencék esetében – különösebb sütési fortélyra. Arról már nem is szólva, hogy ezek a kis elektromos pékmesterek mindent elvégeznek önállóan a ház asszonya helyett. Összekeverik az alkotóelemeket, automatikusan dagasztanak, megfelelő állagúra kelesztik a tésztát, és még akár 60 percig melegen is tartják a beállítás alapján világosra, közepesre vagy sötétbarnára sült kenyeret, zsömlét és foszlós kalácsot.

Néhány kenyérféleség általános összetevője
Fehér kenyér: 100 százalékban búzalisztből készül.
Félbarna kenyér: 85 százaléka búzaliszt, 15 százaléka rozsliszt.
Rozsos kenyér: 60-85 százalék közötti búzaliszt, 15-40 százalék rozsliszt.
Rozskenyér: 40 százalék felett tartalmaz rozslisztet.
Szójás kenyér: 5-10 százalékban szójalisztet tartalmaz,
a többi búzaliszt.
Kukoricás kenyér: maximum 30-40 százalék a kukoricaliszt, a többi búzaliszt.

Burgonyás kenyér
Hozzávalók: 80 dkg finomliszt, 40 dkg apró kockára vágott burgonya, 5 dl langyos víz, 4 dkg friss élesztő, 2 ek. vaj, ízlés szerint só, pici cukor. A felkockázott burgonyát a vajon lassú tűzön hirtelen (egy-két percig) átsütjük, majd lehűtjük. Az élesztőt a cukorral és a vízzel összekeverjük, 10 percig kelni hagyjuk, majd a liszttel, a burgonyával és a sóval összedolgozzuk. Kb. 35 percig pihentetjük, majd újra bedagasztjuk. Két részre osztjuk, henger alakúra formáljuk, majd sütőben 180 fokon kb. 25-30 percig sütjük.

Sajtos kenyér
Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 50 dkg finomliszt, 50 dkg margarin, 25 dkg reszelt sajt, 4 tojás, 1 nagy doboz tejföl, 1 csapott ek. sütőpor, 1 mk. szódabikarbóna. A hozzávalókat kézzel, vagy robotgéppel jól összedolgozzuk, majd kenyércipóra formázzuk. Tetejét megkenjük egy tojással, és megszórjuk köménymaggal, majd egy éjszakán át hűtőben pihentetjük. Másnap kivajazott-lisztezett (vagy sütőpapírral kibélelt) tepsiben előmelegített sütőbe tesszük, és 220 fokon megsütjük.

Tökmagos kenyér
Hozzávalók: 1 kg teljes kiőrlésű liszt, 3,5 dl langyos tej, 3,5 dl langyos víz, 25 dkg héjától megtisztított tökmag, 4 dkg friss élesztő, 2 dkg só.
Az élesztőt egy edényben elmorzsoljuk, ráöntjük a vizet és hagyjuk felolvadni. Hozzáadjuk a lisztet, a sót, a tejet és 20 dkg tökmagot (5 dkg-t félreteszünk a szóráshoz), majd kézzel vagy robotgéppel jól összedolgozzuk. Letakarjuk, és meleg helyen kb. 35-40 percig kelesztjük. Utána ismét átdagasztjuk, majd kettéosztjuk, és két kenyércipót formálunk. A tepsit kibéleljük sütőpapírral, rátesszük a kenyércipókat, majd letakarva újabb 35-40 percig kelni hagyjuk. Végül megszórjuk a tetejüket a félretett tökmaggal, és az előmelegített sütőben 220 fokon kb. 40 perc alatt megsütjük.