Ötéves a Filter. A jubileumi szám alkalmából Várszegi Zsófiát, a Filter első, azaz alapító főszerkesztőjét és Karmacsi Andreát faggattuk, hogy elballagásuk óta mi minden történt velük.
– Mi történt veletek mióta elballagtatok? Tanultok még vagy esetleg már dolgoztok?
– Várszegi Zsófi: Még mindig tanulok, a Budapesti Gazdasági Főiskola külkereskedelmi karán kommunikációt, azon belül pályázatírást. Közben pedig – mivel ez az utolsó évem – a Törökbálinti Városfejlesztő Zrt.-nél vagyok szakmai gyakorlaton, így dolgozom is. Diploma után pedig valószínűleg újra felvételizek, ezúttal mesterképzésre.
– Karmacsi Andi: Én épp halasztok a fősulin, a következő évtől folytatom a tanulmányaimat, de már nem az eredeti szakon, mert sajnos mélységes nagyot kellett csalódnom a választott főiskolában és az oktatás színvonalában! Jelenleg egy hotelben dolgozom felszolgálóként. Miután elballagtam, sok minden másképp alakult, mint ahogy elterveztem, de igyekszem pótolni az elmaradt dolgokat. De azért jó lenne néha visszaülni a BM-es padokba:)
– Foglalkoztok még újságírással-szerkesztéssel?
– V. Zs.: Én nem igazán. Próbálkoztam a főiskolai újságnál, de az már más volt, mint a gimiben, így abbahagytam. Viszont sokat segített ez a három év a Filternél, javította az íráskészségem, ami az esszéknél nagy előnyt jelent. Ezenkívül mindig is vonzott az írás, így a továbbtanulás szempontjából a humán vonal egyértelmű volt. Az íráson kívül a másik szenvedélyem az éneklés, amiből most tettem le az alapvizsgát a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Zeneiskolában; most első továbbképzős vagyok.
– K. A.: Nem, sajnos már nem. Miután kikerültem a BM-ből, a lelkesedésemet nem volt, aki pártolja, és lehetőségem sem igen volt, hogy továbbvigyem ezt a szálat. Mindenesetre sokat gondolok rá, hogy jó lenne írogatni, de még keresem a lehetőséget.
– Zsófi, mennyit változott a Filter azóta, hogy te szerkesztetted? Esetleg vannak olyan ötleteid, amelyeket most megvalósítanál, ha újrakezdenéd?
– V. Zs.: Már az elején is arra törekedtem, hogy a Filter  minél jobban hasonlítson egy igazi újsághoz, folyóirathoz. Ezek formai és tartalmi elemek is voltak: úgy érzem, a formai most kezd megvalósulni. A kiadásban, nyomtatásban is igen sokat fejlődött ez alatt az öt év alatt, amire nagyon büszkék is lehetünk: ma már profibb az újság összerakása, elkészítése, mint két-három éve. Az első pár számot még fénymásolóval sokszorosítottuk és az összes példányt kézzel tűztük össze, még a régi stúdióban a nagy iskolafelújítás előtt. Hála Vértes Judit tanárnőnek, a Filter sok-sok pályázaton nyert pénzt, amelyek lehetővé tették a színes címlapot és a nyomdában történő sokszorosítást. Persze vannak ötleteim – amelyeket meg is osztottam az új főszerkesztővel, Fruzsival –, és meglátásom szerint még várnak meglepetések rátok, ha Filtert vesztek a kezetekbe! Egyet elárulok, például jó ötletnek tartanám, hogy az újság szlogenje (Filter – Kiszűri a lényeget!) közvetlenül a logó alatt legyen vagy akár ilyen a belső dizájn, a logó megjelenése.
– Gondolom, sok szép élménnyel gazdagodtatok ebben az iskolában. Hiányzik a középiskolás élet?
– V. Zs.: Igen, kellemes emlékek kötnek ehhez az iskolához. A főiskolán már egészen más közegben kell eligazodni, sokkal több ember mellett kell érvényesítened magad – és ha tényleg azzal akarsz foglalkozni, amit tanítanak, akkor sokkal többször kell proaktívnak lenned, mint a gimiben.
A Filterre visszatérve, ez egy nagyon jó kezdőcsapat volt, olyan emberekkel, mint Karmacsi Andi, Kutas Marci vagy Kovács Bence. Persze nekem könnyű dolgom volt, majdnem mindenki osztály- vagy évfolyamtársam volt, mi alkottuk a Filter magját. A mostani Filter már csak azért is komolyabb, mert Andi szerkesztősége alatt megvalósultak olyan dolgok, mint a szerkesztőségi gyűlés. Ezt hatalmas dolognak tartom, nálam sajnos ez sosem működött J. Valamint amit még mindenképpen kiemelnék: ez az újság mindenkié, aki ebbe a suliba jár vagy itt tanít, ezért úgy gondolom, egy ilyen közösségteremtő dolognak, mint a Filter, éppen ezért sosem szabad árucikké válnia, hogy csak pénzért lehessen hozzájutni. Jó látni, hogy még mindig szeretik, olvassák.
– K. A.: Rengeteget gondolok a középsulis évekre. Nagyon sok mindent másképp csinálnék (például nem készítettem volna ki ennyire a tanáraimat:D), de igazából jó lecke volt minden „pofon” vagy nem „pofon”, amit a középsulis évek alatt szedtem össze. Arra viszont a mai napig hálával gondolok vissza, hogy amikor épp hagytam, hogy a mentorommá váljon néhány tanár, tényleg olyan életre nevelést kaptam, amit máshol soha nem tanultam volna meg.
Szívesen emlékszem vissza a sok hülyeségre, amit a diáktársakkal műveltünk, a szünetekre, amiket a stúdióban töltöttünk el és a különböző diáknapokra. A mai napig tartom a kapcsolatot néhány külföldi cserediákkal, akiket az Europia projektnek köszönhetően ismertem meg, és itt ki is emelném, hogy ha van mód elindulni vagy részt venni valami projektben/versenyen, ne habozzatok, mert életre szóló lehetőségeket és tapasztalatokat gyűjthettek! Összességében, kevés rossz emlék tudata mellett mosollyal az arcomon gondolok vissza a Bálint Mártonban töltött időszakra.
Boldog szülinapot Filter! J

Kitta