DNS Sportválasztó

Ha szépülni, erősödni szeretnénk, és még táncolni is szeretünk, a diósdi DNS Sport- és Szabadidőközpontban találhatunk magunk olyan órákat, ahol mindez együtt van. Hétfőn és csütörtökön este mécsesek gyúlnak a DNS kisebbik tükörtermében, felcsendülnek az orientális zene kacskaringós dallamai, és kellemes lazítással, relaxációs gyakorlatokkal kezdetét veszi Hargitai Anita okleveles tánctanár hastáncórája.
– Ha valaki csak nézi ezt a táncot, nem is sejti, milyen sok munka, gyakorlás van egy-egy szép mozdulatban. Te mióta táncolsz?
– Hároméves koromtól művészitorna-előkészítőre jártam, amit később az akrobatikus szertornára cseréltem fel. Szertornászként élsportoló voltam, az 1980-as olimpiai válogatott keret tagja. Tizenöt évesen kezdtem a táncművészet különböző stílusaival foglalkozni. A KISZ Központi Művészegyüttes növendékeként klasszikus balettet, dzsessztáncot és néptáncot tanultam. 2010-ben szereztem diplomát a Magyar Táncművészeti Főiskola moderntánc-pedagógus szakán.

Életrajz
Hargitai Anita táncművész, okleveles tánctanár Három éves korától táncol. 1980-ban akrobatikus szertornászként az olimpiai válogatott keret tagja volt. Tizenöt évesen a KISZ Központi Művészegyüttesének növendékeként klasszikus balettet, dzsessztáncot és néptáncot tanult. 2010-ben szerzett táncpedagógusi diplomát a Magyar Táncművészeti Főiskola moderntánc-pedagógus szakán.

– A tánc tehát egészen kicsi korodtól az életed része. Hogyan találkoztál az orientális tánccal?
– A tradicionális hastáncot 15 évvel ezelőtt Törökországban láttam először, amelynek hatására megszerettem ezt a nőies, improvizatív, varázslatos táncot.
Több híres tanár segítségével elsajátítottam a hastánc technikáját, majd számos rendezvényen szerepeltem. Az orientális tánc számomra egy olyan kivételes alkalom, amikor átadom magam a zenének, amely megnyitja a lelkem, felszínre kerülnek az érzelmeim és minden egyes mozdulatom – bensőmből építkezve – boldogan felszabadul.
– Más dolog táncolni, fellépni, és megint más tanítani a táncot. Te mindkettőt hivatásszerűen csinálod.
– Igen. Pedagógusi éveim alatt saját tanítási módszert dolgoztam ki, amelyben a professzionális oktatás a fő szempont. Tanítási módszeremet sikeresen alkalmazom a felnőtt és a gyermek hastáncoktatásban is. A hastánc mint az egyik legősibb tánc alapmozdulatai a generációs örökséggel sejtszinten bennünk vannak, csak fokozatosan fel kell idézni őket.  A gyermekek számára hatékony pedagógiai módszer a mozdulatok vizuális megjelenítése, a játékosság és a mese alkalmazása.
A felnőttek részére tartott hastáncos foglalkozásaim fő célja a magas szintű tánctudás elérése. Lényeges még, hogy a tánc valódi örömforrássá váljon, aminek felfedezésével életük teljesebbé válhat.
– A mai modern sportok, mozgásformák között egyre nagyobb teret hódítanak a régi, nagy múltra visszatekintő stílusok is. Szerinted mi az oka ennek?
– A keleti filozófiák, gyógymódok, mozgásformák iránti érdeklődés napjainkban felerősödött, így került előtérbe a tánc is. Néhány kultúrában azonban a tánc a mai napon is a test, a szellem és a lélek gyógyítójaként működik. Kapcsolat a földhöz, erősíti a közösségi összetartozást és út a szellemi impresszió felé. A modern ember újra „fölfedezte”, fölismerte a táncban található sokoldalú lehetőséget. A tánc a megváltozott tudatállapot előidézésével elősegíti a stressz leépítését, serkenti a szervezet öngyógyító folyamatait, amire felgyorsult világunkban egyre nagyobb szükség van.
– A hastáncórákon az ajtóra ki van írva, hogy csak nőknek?
– Igen, ezekre az órákra csak nőket várunk, de érdekes, hogy a hastánc elemeit férfiak és nők is táncolják azokban az afrikai, ázsiai országokban, ahonnan ezek a mozdulatok erednek. Gyakorlásuk a spiritualitás, az önkifejezés, alkotás, a szórakozás mellett speciális erőnléti funkcióit is tartalmazza. Az orientális tánc egyéni táncstílust képvisel. Függetlenített mozdulatokra és néhány lépésre épülő mozgásfajta. A függetlenített, izolált mozgás azt jelenti, hogy egy-egy testrészt a többitől elszigetelve mozgatunk, és a különböző testrészek egyidejűleg a zene más-más ritmusú szólamait követik. A hastáncban nincsenek merev szabályok, mindenkinek a saját egyéniségét kell megtalálnia, a beidegezett mozdulatokat spontán, mindenki a maga egyénisége szerint használja. A hangsúly a csípőtájékon van, azonban az érzelmeket, a tánc lelkét a finom kézmozdula­tok mesélik el. A tánc karakterét egyrészt az egymásba átáramló, lágy, hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus csípőlökések, rázások és rezegtetések. A tánc ezáltal egyszerre misztikus, kecsesen áramló, légies és határozott, tüzes, szenvedélyes. Elsősorban a szépségről szól, de nemcsak annak tárgyi értelmében, hanem sokkal inkább egy elvontabb szépségről, egységről, harmóniáról, pozitív energiákról, egy bennünk élő ideáról van szó. A belső izmok mozgatásából áll, a testi-lelki harmóniát, önfegyelmet segít elérni. Folyamatos kondícióban tart megterhelés nélkül, hajlékonnyá teszi a gerincet, ami a jóga szerint a fiatalság titka. A mozdulatok az energiaközpontból a köldök tájékáról indulnak ki, ezért a tánc is gyakran energiák ki- és beáramoltatásából áll. Segít energiáinkat megnyitni és kiegyensúlyozni.
– Mik a terveid a jövőben?
– Célkitűzésem olyan kortárs táncegyüttes létrehozása, amelyben a hastánc erőteljesen érzelemkifejezésen alapuló, energikus, mégis lágy mozdulatgazdagsága ötvöződik a modern, a dzsessztánc és a klasszikus balett táncelemeivel.