Most már több mint tíz éve, hogy minden évben eljön az a szép, napsütéses, esős vagy szeles júliusi nap, amikor Márta István színigazgató beleugrik, de legalábbis megmártózik az Egervíz nevű kis patakban. Ezzel kezdetét veszi a Kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál.

Bár az idén Örökség Völgy a hivatalos elnevezés, és a fesztivál címlapja is a Kapolcsi Bűvészeti napokat harangozza be, azért a Völgy, ha sokat változott is az elmúlt évek alatt, mégsem veszítette el eredeti kedves hangulatát. Persze aki hozzánk hasonlóan az elmúlt tizenkét évben mindig felkereste, az látja a változást és kicsit fájlalja is. Talán lehetne újra kevesebb a pecsenyesütő és kürtőskalácsárus. Az ide látogató így jobban eligazodna a színes programok, kiállítások, műsorok között. Bár a töki Pompos kenyérlángos igazán finom!
Aki több időt, netán néhány napot is rá tud szánni a Völgyre, az jól teszi, ha a műsorfüzet alapján előre megtervezi, mi mindent szeretne megnézni. Így nem szalasztja el a legjobb programokat. A napi jegy az idén 1800 forint volt, ha valaki az előadásokat is meg akarta nézni, azokra jegyet kellett vásárolni. Koncertek, színielőadások, játszóházi programok, előadások, kirándulások közül válogathatott a nagyérdemű.
Ha csak egy napunk van a völgyre, és nincs határozott célunk, vehetünk sétáló jegyet is 300 forintért – helyes kis kiégetett gyurmából készült csiga, amelyet a nyakunkba akaszthatunk – és kóborolhatunk a faluban. A helyi házak udvaraiban, a vásárban, ahol a kézművesek színe-java kínálja a gyönyörű kerámiákat, ékszereket, kézműves szappanokat, egyedi, különleges stílusú ruhákat, mézeskalácsot és még ki tudja, mennyi igényes és szemet gyönyörködtető árut. Mi minden évben betérünk a kovácsműhelybe, és ha nyitva találjuk, megtapasztalhatjuk milyen nehéz is a kovács kalapácsa. Néhány éve egy saját kezűleg kovácsolt patkószeget is hazavihettünk emlékbe.

Kedvencünk a Manó műhely, ahol Bubutímár Éva keramikusművész utánozhatatlan figurái repítenek a mesék világába.

A gyertyaudvar hangulata is rabul ejtett. Napközben fehér, lengedező vásznak alatt üldögélhetünk a kövekből és deszkákból állított kis padon a fal mellett. Különös, szép zene szól. Gyönyörködünk a színes, virágokkal, gyümölcsökkel díszített gyertyákban. Főleg alkonyatkor megkapó ez a hely. Lobogó gyertyafény világítja meg a kövekből rakott, mohával borított pincefalat. Öreg kovácsoltvas gyertyatartó árnyéka vetődik rá sejtelmesen. Mintha megállt volna az idő.
Vannak aztán mozgalmasabb programok is. Babina Gyula marcali méhész bemutatóját két nap alatt háromszor néztük meg, és mindig hallottunk valami újat, érdekeset, sőt izgalmasat!
A kalandvágyó kincsvadászok nyomában járva mi is kipróbáltuk az aranymosást. Kis fekete, homokkal telt műanyag zsákocskát lehetett venni 500 Ft-ért. A zsák tartalmát az aranymosó szitába öntöttük, és a lassan folydogáló mosóvízzel mostuk ki a felesleges homokot. Egész marékra való pici féldrágakőre bukkantunk így! Nagyszerű volt.
A környéken ilyenkor nem könnyű szállást találni, de aki szeret sátorozni, az biztosan talál jó sátorhelyet. Érdemes viszont vízálló készséget magunkkal vinni, mert a fesztivál valamiért vonzza az esőt. Minden évben volt néhány nap, amikor úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Idén a vásárban Németh Orsi székesfehérvári ékszerész sátra előtt ért minket a felhőszakadás. Mindenki behúzódott a kirakodók sátraiba. Nézelődők és árusok együtt emelgettük a ponyvákat, hogy a víz súlya alatt össze ne dőljenek. Közben volt időm alaposan szemügyre venni a különleges, egyedi ezüstékszereket. Aztán egyik pillanatról a másikra elállt az eső, és néhány perc múlva már újra folyt tovább az élet, mintha mi sem történt volna. Az ilyen alkalmak nyújtanak lehetőséget a jó kis beszélgetésekre, ismerősökkel és ismeretlenekkel…
A Völgy hajója hánykolódik a pénzvilág és a politika háborgó tengerén. Eddig minden évben felröppent a hír, hogy elmarad. Mégis valahogy mindig sikerült megmenteni. Mint régi Völgy-vendég nagyon remélem, hogy így lesz ez jövőre is, vagy ha lehet, talán kicsit ­könnyebben… Remélem ezt azok nevében is, akik még sohasem jártak Kapolcson, de szeretnének – talán pont e sorok hatására – elmerülni a kapolcsi sokadalomban, és befogadni a sok színes élményt, amivel mi is gazdagabbak lettünk itt minden évben!