Mindenkire oda kell figyelni

Az elmúlt időszakban a – viharoktól sem mentes – törökbálinti közéletben egyre markánsabb arculatot öltött, erőteljesebb politikai szerepet vállalt a Szent Flórián Törökbálintért Egyesület. Visszatekintésre, a jelen eseményeire és a jövőt illető tervekre vonatkozó beszélgetésre invitáltuk az egyesület elnökét, Hajdu Ferenc alpolgármestert, akinek a fentiekkel kapcsolatos személyes élményeire és véleményére is kíváncsiak voltunk a közelgő önkormányzati választások apropóján.
– Ön hogyan foglalná össze mindazt, ami az egyesülettel, vagy ha úgy tetszik, az egyesület közreműködésével az elmúlt néhány évben történt?
– Röviden és a teljesség igénye nélkül: egyesületünk adakozott és gyűjtést szervezett az árvízkárosultak megsegítésére, számítógépes tanfolyamot indított a nyugdíjasoknak, jótékonysági koncerteket rendezett, elkészíttette a várossá válás alapdokumentációját, tagjaink (polgármesterként, alpolgármesterként, képviselőként és külsős bizottsági tagokként) résztvevői az önkormányzati munkának. Ha pedig a helyi politikai élet alakulására is gondol, akkor azt kell mondanom, hogy a Fidesz MPSZ Törökbálinti Szervezete és a Szent Flórián Törökbálintért Egyesület 2007 végén kötött egymással szövetséget.
– Azért én belekapaszkodnék ebbe a mondatába… Ezt követően történt ugyanis Törökbálinton az időközi helyhatósági választás. Többektől hallottam, hogy önnek meglehetősen meghatározó szerepe volt a szocialista polgármester eltávolításában. Igaz ez?
– Vélhetőleg aligha az én tisztem cáfolni bármit is e tekintetben. Tudja, az elmúlt tizenkét évben sok csatározásnak voltam részese, gyakran szenvedő alanya. Azt gondolom, hogy a képviselő-testület 2007-es önfeloszlatásának is több oka volt, és mindenki, akit ez a dolog érintett, hozzátette azt, ami az erejéből, meggyőződéséből kitelt.
– Trükközést is érhetek ezen?
– Mit mondjak? Elindultunk egy úton, amely persze nem nyílegyenesen vezetett a célig, s ennek lett az a végkifejlete, hogy időközi választást kellett kitűzni. Hozzáteszem, ha 2006-ban sikerül tető alá hozni egy Fidesz–Flórián megállapodást, akkor ez nem történhetett volna meg, s mindezekről most nem beszélhetnénk.
– Miért nem sikerült megállapodniuk?
– A magam részéről nem szívesen bolygatnám ezt a régi történetet. Ami tény, hogy lényeges értékrendbeli vagy politikai nézeteltéréseink nem voltak. Történt valami félreértés, s nyilván ennek mentén elmentünk egymás mellett.
– Ha már értékrendet említett: ön 1998-ban, 2002-ben és az időközi választáson, 2008-ban is Fidesz-jelöltként szerzett képviselői mandátumot a városban. Mégis azt olvastam egy internetes bejegyzésben, hogy Hajdu Ferenc nem eléggé „fideszes”.
– Tényleg? Nos, én 2006 kivételével, az előbb említett okok miatt, valóban mindig a Fidesz jelöltje voltam, és most 2010. október 3-án is a Fidesz képviselőjelöltjeként kérem majd a szavazópolgárok bizalmát. Az internetes bejegyzésre pedig nem tudok mit mondani, vagy ha ez őszintébbnek hangzik: nem akarok. Ami ettől sokkal lényegesebb, hogy a 2008. évi időközi választásokat követően az egészségügyet érintő népszavazáskor, az európai parlamenti és az idén áprilisban lezajlott országgyűlési választáson is, egyesületünk egységben a helyi Fidesszel, közös erővel, összefogással szerveztük és hajtottuk végre a kampány adta feladatokat, amelyeknek sikeressége az elért eredményeken kimutatható. Most ismét választások következnek: dolgozunk tehát és bizakodunk. Nagy megint a tét, mert csak akkor van lehetőség abból a kátyúból kilábalni, amelyben Magyarország jelenleg van (és akkor most nagyon finoman fogalmaztam), ha kormányzat és önkormányzat össze tud fogni. Az elmúlt nyolc évre ez az egyetlen egészséges válasz, nincs más esélyünk.
– Térjünk át a most véget érő önkormányzati ciklusra. Mit tart ebben eredménynek és mit kudarcnak?
– Eredmény minden olyan dolog, ami többé, élhetőbbé tette a várost. A magam részéről eredménynek könyvelem el ebben a csonka ciklusban azt is, hogy minden külső hatás ellenére sem kellett a működtetett intézmények költségvetéseit csökkenteni, így a béreket sem. Mint a működtetésért felelős alpolgármesternek, számomra ez nagyon fontos dolog. Persze akadt emiatt némi feszültség a képviselő-testületben, ám szerencsére ez feloldható volt. Összességében az oktatási és kulturális ágazat megtartotta azt az ívet, s itt nem csupán anyagiakra, hanem tartalomra is gondolok, amely az elvárt színvonalat évek óta biztosítja. A beruházások közül kiemelném a Bóbita óvoda megépülését, s azt a testületi bölcsességet, hogy a régi épület üzemben tartásával gyakorlatilag orvosolta az évtizednyire visszavezethető, krónikus óvodai férőhelyhiányt. Nagy lépés a tizenhat tantermes tagiskola építkezésének megkezdése is. Más tekintetben fontos eredménynek tartom, mint körzeti képviselő, hogy azoknak a lakótársaimnak, akik problémájukkal hozzám fordultak, zömében megoldódtak a gondjaik. S itt mindjárt rátérek a kudarcokra, hiszen ezekből is kijutott. Valamiféle kommunikációs hiba folytán sokan azt hiszik, hogy a képviselő eljárhat építéshatósági vagy szabálysértési ügyekben. Nem járhat el. Mindig elszomorodom, ha minden magyarázkodásom ellenére ilyen dolog miatt orrolnak meg rám. Amit pedig a város egészére vonatkozóan kudarcként éltem meg, az elsősorban az eltervezett nagyobb beruházásoknak a gazdasági válságból fakadó elmaradása. Tudom, hogy sokan igyekeznek a leköszönő testület nyakába varrni egy óriási hiba- és kudarchalmazt, de hát az teljesen életszerűtlen, hogy az ember ne a legjobbat akarná. Több fórumon, több alkalommal elmondtam már, hogy gyakran kell szembesülni azzal a ténnyel, miszerint véleménye mindenkinek van, még akkor is, ha nem ért hozzá, ha csak felszínes, gyenge információkkal rendelkezik. Talán nem tűnik anakronisztikusnak, ha ezzel kapcsolatban helyesebbnek tartom azt, ami a magyar társadalmat sokáig jellemezte: előbb információt, tudást szerzett, azután mondott véleményt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bizonyos hangokat nem kell meghallani. Akinek sérelme, problémája van, arra oda kell figyelni.
– Ezekből a megjegyzéseiből arra következtetek, hogy durva kampányra számít. Így van?

– Erre csak azt válaszolhatom, hogy egyrészt mi nem fogunk mocskolódni, másrészt pedig a helyi szocialistákról sem tételezek fel ilyesmit. Vannak azonban olyan erők is a palettán, s vélhetőleg a háttérben is, amelyeket nem ismerek. Érvelésre, párbeszédre és összefogásra van szükség, nem pocskondiázásra.

K.J.