„Adj nekünk ma annyi kenyeret, amennyire szükségünk van!” (Mt.6,11)

Egy mag, egy marék föld, pár csöpp víz, kevéske napfény. Most előbújik egy csíra. Most egy szár növekszik. Most levelek jönnek, virágok nyílnak ezer színben, formában. Most érik a gyümölcs. Honnan tudja a holt mag, mikor és hogyan bontsa ki életét? Hogyan hallja meg: „Most!” Ki mondja neki: „Most!”?

Bárki, aki figyeli a természetet, rájön, hogy él! Minden él benne! A természet: élet! Minden életre teremtetett! Jaj nekünk, ha tovább gyilkolunk! Jaj nekünk, ha csak a legparányibb életet is, a láthatatlan életet, a látszólag haszontalan életet, akár a betegnek tartott életet elpusztítjuk! Fivéreim, nővéreim! Boldogok vagytok, ha mindent a gyermekek szemével láttok. Sőt ha még a fűszálat és a férget is testvérként kezelitek. Ha a rossz nem nyer tért bennetek, és szívetek Isten után, az örök szeretet után vágyakozik. Akkor minden, amire csak ránéztek, megszépül. És mindenben fölfedeztek valamit Istenből. Ne csapjuk be magunkat: a természet nem enged gúnyt űzni magából. Ha az ember mérget vet, mérget is arat. Ha lábbal tapossa a földet, önmagát tapossa el. Ha a természet ellenére él, saját természetellenességébe hal bele. Ha a birtoklás fontosabb, mint a létezés, akkor egy gyermek rengeteg pénzbe kerül. Ki mer akkor még manapság gyermeket vállalni? Ha a létezés a fontosabb, mint a birtoklás, akkor egy gyermek felbecsülhetetlen érték. A gyermekesek közül sokan tudják, mit ér, hogy ölbe vehetik és megcsókolhatják gyermeküket, amikor azt gőgicséli: mama, amikor megteszi az első lépéseket, játszik, csacsog, nevet és énekel, amikor vigaszra szorul, amikor…Többet ér ez a világ minden kincsénél.

Éhség – alultápláltság – betegség – analfabetizmus – a nyomornegyedek élete – szolgaság. Ez az elmaradottság ördögi köre, amelyben egyre több ember vergődik a szegény országokban. Ki menti ki őket ebből? Túltápláltság – elhízás – betegség – szenvedélyek – stressz – céltalanság – rabság. Ez a túlfejlettség ördögi köre, amelyben egyre több ember vergődik a gazdag országokban. Ki menti ki őket ebből? Ez a két ördögi kör feltételezi és erősíti egymást. Ha valaki áttör ezek egyikén, szétzúzza a másikat is. Van hely a legkisebb országban. Van hely a legkisebb faluban. Van hely a legkisebb templomban. Van hely a legkisebb iskolában. Van hely a legkisebb házban. Van hely a legkisebb asztalnál, ha van hely a szívedben. Hogy van-e hely asztalodnál, az a szíved dolga.
Először megpillantod a fát, aztán lefekszel az árnyékába. Először meghallod a rigót, aztán együtt fütyülsz vele. Először – kilenc hónapig – az anyaméhben növekszik a gyermek, aztán karodba veheted. Először csöndben kell maradnod, aztán majd szól hozzád az Isten.
A gyom ezt suttogja a füledbe: sokan vagyunk, olyanok vagyunk, mint a szegények. Összevágnak, kiszántanak, kitépnek, megmérgeznek, elégetnek bennünket. Mert csak gyomok vagyunk. Ki ismeri a nevünket? Ki tud gyógyító erőnkről? Mint minden szegény, mi is szeretünk élni. Mindent feláldozunk, csak gyermekeinket nem. Ezért senki sem tud kiirtani bennünket. Ellenkezőleg: mi fogunk megmenteni mindent! Átlyuggatjuk a plasztik mezőket, kiszívjuk a betonbunkerekből a vizet, szárat, levelet növesztünk a mérgezett levegőbe, aztán virágba borulunk, szétszórjuk magvainkat, s újból életre keltjük a földet.
A csiga imája: minden teremtmény édesapja! Bár lassú vagyok, s ez manapság mit sem ér. De nekem is van valamim, amiért sokan irigyelnek. Hátamon hordom a házam, és nem kell messzire mennem vagy repülnöm ahhoz, hogy hazaérjek. Hosszú tapogatókon hordom a szemem, s úgymond kézbe is vehetem. Páratlan műremek! És az út, amelyet bejártam, ezüstként csillog. Mindezért hálát adok neked. De van egy apró kérésem is: Add, hogy gyakran essen az eső, jó Atyám!
A Szent Ferenc Kalendárium nyomán