Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.
Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon.
(Lk 12,49)

Az Ószövetségben a tűz egyrészt a próféták által közvetített Isten Igéjét szimbolizálja; másrészt az isteni ítéletre is utal, amellyel megtisztítja népét, miközben áthalad rajta. Jézus szava is ilyen: építő, ugyanakkor lerombol mindent, ami értéktelen, ami esendő, ami hiábavaló, és csak az igazságot hagyja meg.
Keresztelő Szent János ezt mondta Jézusról: „Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” Ezzel azt a keresztséget adta hírül, amely pünkösdkor valósult meg először a Szentlélek kiáradásával és a lángnyelvek megjelenésével. Ez tehát Jézus küldetése: tűzbe borítani a földet, nekünk adni a megújító és megtisztító erejű Szentlelket.
És a Szentlélek hogyan fejti ki működését?
Úgy, hogy a szeretetet árasztja ki bennünk, amelyről azt akarja, hogy égve tartsuk a szívünkben. Erre a szeretetre az a jellemző, hogy nem behatárolt és földi, hanem evangéliumi szeretet. Egyetemes, mint a Mennyei Atya szeretete, aki esőt és napot ad mindenkinek, jóknak és gonoszoknak egyaránt, az ellenségeskedőket is beleértve. Olyan ez a szeretet, amely nem vár el semmit másoktól, hanem mindig kezdeményez, elsőként szeret. Olyan ez a szeretet, amely eggyé válik mindenkivel: együtt szenved, együtt örül, együtt aggódik, együtt remél a többiekkel. És ha kell, akkor konkrétan, tettekben jut kifejezésre, nemcsak érzelgősségben és szavakban nyilvánul meg. Olyan ez a szeretet, amely Krisztust szereti a testvérben, szavaira emlékezve: „Nekem tetted.” Az ilyen szeretet még a kölcsönösségre is törekszik, arra, hogy megvalósítsa másokkal együtt a kölcsönös szeretetet. Ez az a szeretet – mivel evangéliumi – életünk látható és konkrét kifejeződése, amely aláhúzza és hihetővé teszi mondanivalónkat, amellyel aztán evangelizálnunk lehet és kell.
A szeretet olyan, mint a tűz; és fontos, hogy ki ne aludjon. Ahhoz, hogy ez így legyen, mindig el kell égetnie valamit. Mindenekelőtt önző énünket. Ha így teszünk, akkor teljesen a másik felé tudunk fordulni: vagy Isten felé, úgy, hogy megtesszük akaratát vagy felebarátunk felé, akinek segítünk. A lángoló tűz, még ha kicsiny is, de van, mit elemésszen, hatalmas tűzvésszé válhat: a szeretet, a béke, az egyetemes testvériség tüzévé, amelyet Jézus hozott a földre.