Idén a Törökbálinton élő és alkotó Adonyi Kata ruhakészítő kapta meg a Magyar Kézművességért Alapítvány Kristály Vándordíját. Az egyedi ruhákat tervező és készítő kézművessel beszélgettünk.
– Mióta foglalkozol varrással és hogyan csöppentél a szakmába?
– Már kislányként is foglalkoztatott a varrás, amit nem minden esetben fogadtak kitörő örömmel édesanyámék, mivel néha egy-egy kedvenc ruhájuk bánta a kezdeti próbálkozásokat. Néhány évvel később már minden osztálytársamnak én varrtam vagy javítottam a ruháit. Az élet aztán teljesen más útra terelt, amiben nem kis szerepet játszottak a szüleim, akik „rendes” szakmát szántak nekem. Így jutottam el Győrbe, a Közlekedési és Távközlési Műszaki főiskolára, ahol hídépítő mérnöknek tanultam. Az iskolát három év után otthagytam és egy tervező vállalatnál helyezkedtem el, ahol valamivel később, egyik napról a másikra felmondtam, és elhatároztam, hogy visszatérek a varráshoz, azon belül pedig a gyermekruha-készítéshez. A döntésemnek a családom örült a legjobban, mert így sokkal több időt tölthettünk együtt. Barátaim biztatására jelentkeztem a Burda varróversenyre, ahol gyermekkategóriában második helyezést értem el országos szinten. A verseny után nagyon sokan kérdezték, hogy miért nem varrok felnőtteknek, így született meg az első általam készített felnőtt női ruha.
– Most már csak női ruhákat varrsz?
– Alapvetően igen, de külön kérésre természetesen varrok férfiaknak és gyerekeknek is.
– Nemcsak varrod a ruhákat, hanem tervezed is.
– Én csinálok mindent, az első lépéstől az utolsóig, én tervezem meg a ruhát és én varrom fel az utolsó agyaggombot is. Talán azért alakult így, mert mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a magam ura legyek, és azt hiszem, ennek ez a legjobb módja. Így én osztom be az időmet, és nem kell más munkáját felügyelni, esetleg javítani. Ha pedig nem úgy sikerül valami, ahogy kitaláltam, szétszedem és megvarrom újra. Lehet, hogy maximalista vagyok, de ezért szeretek minden egyes darabot, amit készítettem az elmúlt tizenöt évben. Két egyforma ruhát pedig, ha keresnék, se találnék.
– Az, hogy maximalista vagy, azt is jelenti, hogy ruháid nem azok az egyszezonos ruhák?
– Egy fazekas ismerősöm egyszer azt mondta, vékony bögréket kell csinálni, hogy hamar eltörjenek és visszajöjjenek vásárolni. Sajnos és szerencsére a ruháim tíz év múltán is ruhák maradnak, így gyakran előfordul, hogy jó pár éves darabokat látok viszont hölgyeken, ugyanolyan állapotban.
– Névjegyeden az áll, hogy Adonyi Kata ruhás. Mit jelent, hogy ruhás?
– Mivel egyedi darabokat készítek, és nem varrónő vagyok, olyan megfogalmazást kerestem, ami legközelebb áll ahhoz, amit valójában csinálok.
– Ez azt jelenti, hogy ez irányú végzettséged nincs is?
– Soha nem tartottam fontosnak a papírt, de sokszor zsűriztettem a termékeimet az Iparművészeti Lektorátusnál, így azok egytől egyig iparművészeti termékek. Szerencsére ma már nagyon sok lehetőségem van bemutatni a közönségnek a munkáimat, jelenleg  az augusztus végéig tartó Magyar Kézművesség 2010 című kiállításon vesznek részt a ruhák, a Mezőgazdasági Múzeumban.
– Ruháid eléggé egyediek. Hogyan jellemeznéd az „adonyi katás” ruhákat?
– Felfedezhető bennük egy kis tradicionális és némi századfordulós jelleg is, de igyekszem minden darabot úgy összeállítani, hogy a mindennapokban is hordhatók legyenek.
– Mik a rád jellemző színek?
– Sok évig a natúr és fáradt színeket részesítettem előnyben, pár éve azonban egy kicsit merészebb színeket is be-becsempészek a ruhákba, aminek a vevőim is nagyon örülnek.
– Kiegészítőket szoktál tervezni a ruhákhoz?
– Szívesen készítek kendőket és táskákat, egy időben még kalapot is varrtam, de sajnos ez az ötlet másnak is megtetszett, ezek után pedig már nem láttam értelmét próbálkozni ezen a vonalon.
– Mivel a ruháid egyediek, gondolom, akad egy-két jó történet.
– Az egyik éppen velem esett meg, mikor vásároltunk egy áruházban és előttünk ment egy hölgy, akinek nagyon tetszett a szoknyája. Néztem-néztem, majd a férjem vette észre, hogy a szoknya valójában az én munkám. Előfordult olyan is, hogy egy hölgy odament egy másikhoz Balin, hogy maga is Adonyi Kata-ruhát visel? A legkedvesebb történet mégis az, amikor két pedagógus haragban volt egymással, és az hozta őket össze újra, hogy mindketten az én ruhámban voltak.
– A Burda versenyen és a zsűrizett ruháidon kívül vannak még elismeréseid?
– Éppen most kaptam meg a Kristály Vándordíjat a Kézműves Remekek kiállításon, ami azért is nagy elismerés számomra, mert ezt a díjat még sosem nyerte el textiles.
– Lehet jellemezni azokat az embereket, akik a te ruháidat hordják?
– Főleg azok a nők viselik a ruháimat, akik szeretik a hagyományos, de mégis különleges darabokat. Sok pedagógus vásárol nálam, ezért talán kijelenthetem, hogy inkább az értelmiségiek közül kerülnek ki vevőim, de sok ruhám van külföldön is, például Japánban és Németországban.
– Csak a saját stílusodban dolgozol, vagy varrsz megrendelésre is?
– Nem túl gyakran varrok megrendelésre De nem is olyan régen egy biatorbágyi gyerekkórus kért fel, hogy varrjak nekik somogyi viselethez hasonló fellépő ruhát, mivel a somogyi tájegység dalait énekelik. Nemrég voltak egy kórusfesztiválon, ahol nagy sikert arattak, ami talán a ruhának is köszönhető.
– Láthatjuk a munkáidat a közeljövőben valahol a Mezőgazdasági Múzeumon kívül?
– Fent leszünk a Budai várban a Mesterségek Ünnepén, de a jövőben szeretnék a helyi rendezvényeken is részt venni, mint ahogy ezt a Bálinti Sokadalmon is tettem.

Németh Gergő