Másfél évvel ezelőtt két törökbálinti művész úgy döntött, hogy egyedülálló alkotóműhelyt indít gyerekeknek. Gráfel Judit grafikushoz és Pápa Kriszta textiltervező iparművészhez nemrég csatlakozott Tóth Krisztina bábművész is, így már hárman vezetik az önkormányzat támogatását is bíró szakkört. A tábor vezetőivel beszélgettünk.

– Törökbálinton és környékén többféle lehetőség van azok számára, akit alkotni szeretnének. Milyen pluszt akartatok nyújtani azzal, hogy elindítottátok a Facsiga alkotóműhelyt?
– Pápa Kriszta: Judittal mindketten művész emberek vagyunk és néhány éve egy közös beszélgetés során fogalmazódott meg bennünk a műhely gondolata, úgy éreztük, ez a fajta művészeti tevékenység hiányzik a város életéből. Egy olyan szakkört hoztunk létre, ahol a gyerekek szabadon, saját ötleteik alapján alkothatnak.
– Gráfel Judit: Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gyerekekben mi van. Az ő ötleteikre alapozunk, és mi csak hozzátesszük szakmai tudásunkat, megpróbáljuk előcsalogatni kreativitásukat. Minden foglalkozáson egy-egy témát dolgozunk fel, amihez sosem adunk sablonokat, hanem a gyerekek fantáziájára hagyatkozunk. Azt szeretnénk elérni, hogy megtanulják kifejezni a gondolataikat.
– Hogyan néz ki egy foglalkozás?
– G. J.: Mindig van egy indító mesénk, amely köré a foglalkozásokat fűzzük. Igyekszünk sokféle technikával és ábrázolási formával játszani. Van, hogy festünk, de csak három színt használhatnak, van, hogy csak papírral dolgozhatnak, vagy csak térben építkezünk.
– Mióta Tóth Krisztina is csatlakozott hozzátok, hárman csináljátok a szakkört. De nektek ez nemcsak a hobbitok, hanem magatok is művész emberek vagytok. Bemutatkoznátok egy pár szóban?
– P. K.: A Magyar Iparművészeti Egyetem textil és tanár szakán végeztem. Tanítottam művészeti iskolában vizuális nevelést és környezetkultúrát. Textiles ismereteimet is felhasználtam a tanításban. Ezeket a tapasztalataimat szeretném átadni az itteni gyerekeknek is.
– G. J.: Én először a Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskolát végeztem el, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a tervezőgrafika szakot. Jelenleg is dolgozom grafikusként. Szakkört tartottam felnőtteknek, és itt szerettem meg a tanítást. Szeretném átadni azt a tudást, amivel rendelkezem, ezen belül is nagyon fontosnak tartom a vizuális látás megtanítását a gyerekeknek.
– Tóth Krisztina: A Nemzeti Színház Színiakadémiáján végeztem színész szakon, de úgy hozta az élet, hogy inkább mesejátékokban szerepeltem, mint felnőtt darabokban. Ezután pedig saját bábelőadásokat hoztam létre, majd a debreceni Vojtina Bábszínházban töltöttem el néhány évet, ahol nagyon sokat megtanultam a bábozásról és bábkészítésről. Végeztem ezenkívül bőrműves iskolát, népijáték-készítő iskolát és népi játszóház-vezetői tanfolyamot. A foglalkozásokba úgy tudok bekapcsolódni, hogy a gondolatébresztő mesét életre keltem.
– A gyerekek manapság egyre kevesebbet foglalkoznak alkotással. Nektek mi a tapasztalatotok?
– G. J.: Sajnos ez a generáció televízión és a számítógépen nő fel, és ez rombolja a vizuális érzékenységüket. A készen kapott képek, a virtuális világ nem építi az önálló gondolkodást. Az óvodás és kisiskolás korosztály még nagyon fogékony, ezért is céloztuk meg őket. Sok problémát látunk, nem egy gyerek jött úgy hozzánk, hogy „nem tud rajzolni” és fél óra múlva fantasztikus dolgokat produkált. Több gyereknél tapasztaltuk, hogy csak rövid ideig tud koncentrálni egy feladatra vagy összecsapja, nem igazán érdekli az igényes megoldás. Nálunk egy foglalkozás másfél órás, nagy öröm, amikor egy-egy ilyen kapkodós gyereket rá tudunk venni az elmélyedésre.
– P. K.: Az alkotásokból mindig sugárzik a gyerek egyénisége, ez olyan fontos iskolai tantárgy, amelyen keresztül igazán meg lehet ismerni a gyerekek személyiségét. Ezért is van, hogy a Bálint Márton iskola pszichológusa is jelezte felénk, hogy szeretne küldeni hozzánk gyerekeket terápiás céllal. A gyerekekben gyakran van egyfajta megfelelési kényszer, félnek önállóan gondolkodni, úgy gondolják, hogy amit csinálnak az nem értékes.
– G. J.: Nem célunk, hogy művészpalántákat neveljünk, de az a gondolkodásmód, amelyet megpróbálunk beléjük ültetni, más területeken is hasznos lehet. Fontos, hogy merjenek alternatívákat előhozni és merjék a véleményüket felvállalni.
– Kezdeményezéseteket az önkormányzat is támogatja, hiszen egy nagyobb összeget nyertetek pályázaton.
– G. J.: A civil szervezeteknek kiírt éves pályázaton nyertünk. Így szeptembertől már ezt a támogatást is fel tudjuk használni a műhely anyagköltségeinek fedezésére. Nagy segítség ez a munkánkhoz, köszönjük ezúton is. Eddig csak a szülőktől kért minimális összegből és saját anyagainkból gazdálkodtunk. Ez a támogatás lehetővé teszi, hogy sokkal szélesebb eszköz- és anyagpalettával dolgozhassunk.
– Az elmúlt tanévben a Zimándy iskolában voltak a foglalkozások, de szeptembertől már a Bálint Mártonban is indulhat Facsiga.
– P. K.: Az iskola befogadja az alkotóműhelyt, már csak az időpontot kell megtalálnunk.
– Jelenleg a legidősebb „gyereketek” 12 éves. Mi a helyzet az idősebb korosztállyal, esetleg a felnőttekkel?
– P. K.: Ha igény van rá, akár korcsoportonként vagy tevékenységenként szeretnénk bővíteni a szakkört. Szeretnénk például úgynevezett visszafoglalkozásokat is csinálni, ami azt jelentené, hogy egy előadás keretében megmutatnánk a szülőknek és az érdeklődőknek, hogy mivel foglalkoztunk az évben, majd a közönséget bevonva tartanánk egy foglalkozást az előadás után.
– T. K.: Nagyon sok szülő érdeklődik az iránt, amit a gyerekekkel alkotunk, és sokan meg is kérdezték, hogy nem tervezünk-e felnőtteknek is foglalkozásokat. Ezért lehet, hogy megpróbálunk később egy felnőtt csoportot is indítani.
– Tavaly és idén is volt Facsiga-tábor, ezek mennyiben különböznek az egész éves foglalkozásoktól?
– G. J.: A gyerekek és a szülők visszajelzései alapján úgy gondoljuk, van igény az ilyenfajta művészeti táborra. Napközis jellegű egyhetes táborokat tartottunk, ahol ugyanúgy dolgozunk fel témákat, mint az év közbeni foglalkozásokon. A táborban az a különleges, hogy itt többnapos, nagyobb lélegzetű tevékenységekkel is tudunk foglalkozni, mint például a papírmerítés, különböző építmények, bábok, nagyobb térbeli alkotások készítése.
– Tíz év múlva lehet, hogy már a leendő művésziskola három tanárával beszélgetnék?
– G. J.: Mi is nagyon szeretnénk, ha Törökbálinton művésziskola nyílhatna, szívesen bekapcsolódnánk a programba. Nagyon fontosnak tartjuk egy ilyen intézmény megalapítását, biztosak vagyunk benne, hogy hiányt pótolna.
– P. K.: Szeretnénk még több művészeti ágat is bevonni a foglalkozásainkba, valamint egy-két helyi művészt megnyerni arra, hogy látogasson el hozzánk, és alkosson együtt a gyerekekkel.
(Elérhetőség: facsigaalkotomuhely.blogspot.com)