Dicsőséges napokban…
Az alább közreadott szó szerinti idézet forrása a következő: Iratok Pest Megye Történetéhez 1918–1919 (okmányközlés).
A Tisztelt Olvasó segítségére sietek – a történetben természetesen a mai szanatórium egyik épületszárnyáról esik szó. A népbiztos elvtársak néhány hónappal korábban – a már említett forrásban található irat tanúsága szerint – ugyanezen esztendő májusának idusán egy másik ügyben jártak Törökbálinton, s megint nem hoztak, de elvettek – akkor az apácák intézetét „vették át”…
1919. július 26.
Richtmann Dezső mérnökbiztosnak a Műszaki Hivatalhoz intézett jelentése a volt törökbálinti Swáb-féle kastély munkáslakásokká való átalakításáról.
Jelentés
A törökbálinti volt Swáb János-féle kastély renoválási ill. átalakítási munkálatairól
A törökbálinti volt Swáb-féle uradalom kastély renoválási munkálatait még 1918 nyarán kezdte meg a volt tulajdonos Swáb János, Gyalus László építésztanár tervei szerint, aki a munkát még ma is vezeti. 1919. márcz. 21. után az uradalom alkalmazottai termelő szövetkezetté alakultak. Az üzemi tanács elhatározta a kastély renoválási ill. most már cselédlakásokká való átalakítási munkálatainak folytatását. Farkas Ferenc directóriumi elnök szóbeli utasítást adott Gyalus tanárnak a munka folytatására, míg Blahó és Steinbesz építőmester céget a mellékelt levéllel (másolat eredetije a cégnél) értesítette a munka folytatásáról. Azóta a munka rendes mederben folyik.
A kastélyban, mivel minden családnak külön konyhát és kamrát kell adni, csupán 16 lakást lehet csinálni, melynek elrendezése a mellékelt tervekből látható. A nagyobb helyiségek megmaradnak könyvtár, társalgó és termelési bizottság részére. …
A kastély a benne elhelyezett 16 munkás lakás dacára is mindig csak kastély marad. (Esetleg több családot lehetne elhelyezni, ha a közös konyha rendszer bevezethető volna s így több helyiség szabadulna fel.) Ezek a lakások nem felelnek meg a rendeltetésüknek, mert az ilyen lakás egyenlőre még nem egyezik meg a gazdasági munkák természetével. A kastélyban elhelyezett munkás soha nem fogja magát jól ill. otthonosan érezni. A kastély azonban már a fekvése által népjóléti célokra nagyon alkalmas lenne. A mostani lakások csak átmeneti lakásoknak volnának tekintendők míg a rendes cselédlakások felépülnének, ill. ezek kijavíttatnának. Másrészt az építési költség oly terhet róna a gazdaságra, amelynek súlyát éveken át érezné. A kastélyt a népjóléti vagy a közoktatásügyi népbiztosságnak kellene átadni azzal a feltétellel, hogy a régi cselédlakások teljes kijavításához szükséges, ill. esetleges új építmények létesítéséhez szükséges építő anyagok megszerzésénél közben jár, s az eddigi építési költségeket – vagy azoknak egy részét – a gazdaság folyószámlájának javára írná.
Richtmann Dezső
mérnök biztos
Scheiblinger Péter
