Május 30-án egy óra alatt mintegy félévi csapadéknak megfelelő eső hullott Törökbálintra, jelentős anyagi károkat okozva. Az azóta eltelt egy hónap alatt megtett intézkedésekről Csuka Attila alpolgármesterrel beszélgettünk.
– Május 30-án olyan időjárási helyzet alakult ki településünkön, amire még a legidősebb törökbálintiak sem emlékeznek. A hatalmas mennyiségű eső miatt a Hosszúréti patak több helyen kilépett a medréből és elöntötte a mellette fekvő területeket. Egy családot ki is kellett költöztetnünk a víz által elfoglalt házából. Ennek a családnak szükségelhelyezést biztosítottunk. Polgármester úr az azonnali védekezésre, kármegelőzésre 20 millió forint felhasználásról döntött az úgynevezett szociális biztonság költségvetési keret terhére. Az első szükséges intézkedések megtétele után a polgármesteri hivatal munkatársai megkezdték a károk tételes felmérését. A képviselő-testület június 24-ei ülésére elkészült az előzetes becsléseken, gyorsfelméréseken alapuló előterjesztés, amely mintegy 120 oldalon számolt be a képviselők részére a vihar által okozott károkról, és összességében mintegy 150 millió forintra becsülte a Törökbálinton keletkezett károk értékét.
– Milyen károk keletkeztek?
– A legtöbb káresemény az utak, árkok, elöntött pincék, megroggyant támfalak, a csapadékvízzel megtelt és kiöntött szennyvízcsatornák vonatkozásában, valamint a település alacsonyabb pontjainak elöntéséből keletkezett, de sajnos súlyosabb helyzetre is van példa, például a Józsefhegy utcában, ahol a 48-as szám előtt az út egy része megsüllyedt, a felázott talaj pedig megcsúszott. A helyzet itt aggasztó, a statikusok több tíz méteres szakaszon támfal megépítését tartják szükségesnek, megelőzendő az út és a hegy egy darabjának leszakadását. A támfal tervezése folyamatban van, ahogy a tervek elkészülnek, azonnal hozzálátunk a kivitelezéshez. Szerencsére a Közbeszerzési Törvény lehetővé teszi a vis maior helyzetek kezelését, ezért nem kell a több hónapos közbeszerzési procedúrát végigjárnunk.
– Mennyibe kerül egy ilyen támfal megépítése?
– Az előzetes becslések a műszaki megoldásoktól függően a bekerülési összeget 30 és 50 millió forint közé teszik. Ez a teljes felmért kárérték mintegy harmada. De jelentős károk keletkeztek például Pistályban az utak állapotában, ahol gyakorlatilag gyűjtő utak váltak járhatatlanná, lehetetlenné téve az ott élők közlekedését. Itt is azonnali beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor a képviselő-testület június 24-ei ülésén a település költségvetési lehetőségeit megvizsgálva a kárelhárítás vonatkozásában 100 millió forint felhasználásáról döntött.
– Elegendő lesz ez az összeg?
– A károk helyreállításának és százmillió forint felhasználásának koordinálását nekem adta feladatul a polgármester. A rendelkezésre álló forrás ismeretében újra végignéztük a munkatársaimmal a regisztrált káreseteket, és igyekeztünk aktualizálni a rendelkezésünkre álló műszaki adatokat. Hangsúlyozom, hogy az első felmérés nagyon gyorsan készült, hiszen a képviselő-testületet tájékoztatni kellett a kialakult helyzetről. Jelen pillanatban úgy látom, hogy ebből az összegből a legégetőbb feladatok megoldására van lehetőség. Ugyanakkor újabb problémák is nehezítik a helyzetünket. Július 3-án Pistályban, a Fürt utca felső részén az út egy része Józsefhegyi úthoz hasonlóan leszakadt. Kiderült, hogy az út alatt egy barlang található, és az utat mindössze két-három méter vastag kéreg választja el attól, hogy beleszakadjon a barlangba. Az utat azonnal lezárattuk és életveszélyesnek nyilvánítottuk. A probléma megoldására itt is statikus szakembereket vontunk be. A véleményük alapján azonnal megkezdjük a veszély elhárítását. A kisebb hibajavítási feladatok csoportosítása megtörtént, a pályázatok lebonyolítása után a kivitelezés megkezdődik, és remélhetőleg augusztus végére befejeződnek a munkák.
– Egy ilyen hatalmas vihar mindig felszínre hoz a település működtetésében gyenge pontokat. Milyen tapasztalatokra tettek szert és milyen tanulságokat vontak le ennek a rendkívüli eseménynek kapcsán?
– Azt hiszem, ez a legfontosabb kérdés. Mielőtt válaszolnék, szeretném előrebocsátani, hogy olyan időjárási körülmények kialakulására, amelyek száz évben egyszer következnek be, nem lehet teljes mértékben felkészülni, nem lehet a rendszereket erre az állapotra méretezni. Ugyanakkor településünk csapadékvíz-elvezetési problémáinak javítását három alapvető csoportba foglalnám. Az első a generális kérdések, a komplex rendszerek tervezése, kiépítése. Elsődleges vízgyűjtőnk a Hosszúréti patak. A patak vízgyűjtő kapacitásának bővítése sürgető feladat, hiszen illúzió azt hinni, hogy az utcákat azért önti el a víz, mert nincs megoldva a vizek összegyűjtése és patakba vezetése. Ez a hatalmas eső bebizonyította, hogy a patak jelenlegi keresztmetszete komoly mennyiségű vizet nem képes befogadni. A további záportározók megépítése – akár a város belsejében is – elkerülhetetlennek látszik. A patakmeder tisztítása, karbantartása is kiemelt fontosságú feladat. Ugyanakkor a több településen átfolyó Hosszúréti patak fejlesztése – mint a földrajzi kistérség vízgyűjtés, -elvezetés szempontjából jelentős eszköze – meghaladja Törökbálint lehetőségeit. Ebben a kérdésben komolyan előrelépni csak több település összefogásával és állami segítséggel lehetséges.
– A generális kérdések után mi a következő feladat?
– Azok már sokkal inkább az általunk is megoldható, a helyzet javítását elősegítő intézkedések. A komolyabb esők megmutatják azokat az alapvető gondokat, amelyek a településünk belterülete csapadékvíz-elvezetési problémáinak okozói. Ebben van felelőssége, ugyanakkor lehetősége a változtatásra az önkormányzatnak és a lakosságnak is. Először a saját házunk táján, vagyis a településvezetés háza táján söprögetnék. A nagy esők során az árkok megtelésének, a víz kiöntésének leggyakoribb oka az utakon található átereszek, víznyelő rácsok működésképtelensége. Ennek a problémának a megoldása teljes mértékben a település vezetésének a feladata. Ennek okán összegyűjtettem az összes olyan átereszt, iszapfogót, amelyek karbantartása eddig csak ad hoc jelleggel volt megoldva. Kb. 50 ilyen műtárgy van a településen. A képviselő-testületnek vélhetően augusztus során lesz rendkívüli ülése, ahová ezzel a problémával kapcsolatban megoldási javaslatot viszek. Azt szeretném elérni, hogy az összes áteresz képes legyen ellátni a feladatát, ugyanakkor biztosítva legyen a folyamatos karbantartása, ellenőrzése. Beleértem azokat az utakat is, amelyek nem Törökbálint kezelésében vannak, hiszen amikor a víz elönti az utcákat, vagy a közlekedés ellehetetlenül, akkor nem elfogadható mentség, hogy nem mi vagyunk az útszakasz kezelői. Természetesen ennek anyagi vonzatairól tárgyalni kell az út tényleges kezelőjével.
– Mi a harmadik csoport?
– A lakosság által megtehető, megteendő intézkedések. Itt gondolok az ingatlanok előtti árkok állapotára és a gépkocsibejárók kialakításának módjára. Nagyon sokszor tapasztaljuk, amikor pinceelöntéshez hívnak, hogy a gépkocsibejáró afféle vízelvezetőként működik. Mivel teljesen kibetonozzák vagy leaszfaltozzák, az utca alacsonyabb pontjain élő lakók gyakorlatilag segítenek a víznek utat találni a pincébe vagy az udvarra. Ugyanilyen gyakori probléma az árkok állapota vagy nem léte. Az utóbbi években, évtizedekben sokan feltöltötték az árkokat, beültették díszcserjével vagy valamilyen növényzettel. A változó időjárási körülmények azonban megmutatják, hogy az árkokra valóban szükség van. És itt szeretném felhívni a magasabban lakók figyelmét is arra az alapvető emberi szolidaritásra, ami az alacsonyabb területeken élő törökbálintiak felé meg kell, hogy mutatkozzon. Az árkokra itt is szükség van, mert a vizet nem elég hagyni a gravitáció szerint leömleni, hanem igenis a magasabb pontokon már meg kell fogni, lassítani és a lehető legnagyobb mennyiség szikkasztására lehetőséget biztosítani. Az, hogy az árkok kezelésében mi a lakosság feladata, azt a helyi építési szabályzat és a köztisztasági rendelet világosan előírja. Ennek betartatása finoman fogalmazva sem volt erőssége a polgármesteri hivatalnak. Ezen a közösség, a város lakóinak érdekében változtatni kell.
– Ön szerint mi lenne a megoldás?
– A település vezetésének foglalkoznia kell azzal a kérdéssel is, hogy mi legyen a kialakult állapotokkal. Igaz ez különösen a belső, régi településrészeken. Itt az árkok és gépkocsibejárók többsége nem felel meg az igényeknek, műszaki elvárásoknak. A gépkocsibejárók többségében nem alakítottak ki víznyelő rácsot, alá, az árokba pedig kis keresztmetszetű átereszeket építettek. Ezek szintén nem képesek ellátni a feladatukat. Néha csak az ingatlan előtti átereszt kellene tisztán tartani, de sokan még ezt sem teszik meg. Szükséges az árkok, gépkocsibejárók műszaki állapotának egységesítése. Ennek költségeit teljes mértékben nem lehet a lakosságra hárítani, ezért összefogásra van szükség a lakosok és az önkormányzat között. Az augusztusi ülésre javaslatot szeretnék terjeszteni a képviselő-testület elé A csapadékvízárkok, gépkocsibejárók fejlesztése a lakosság és az önkormányzat összefogásával címmel.
– Mit tartalmazna az előterjesztés?
– Ennek lényege az lenne, hogy az önkormányzat évente 10 millió forintot különítene el azzal a céllal, hogy ingatlanonként műszaki szükségesség alapján 50–100 ezer forinttal támogatná azt az ingatlantulajdonost, aki hajlandó a gépkocsibejáróját és az ingatlanja előtti árkot az építési szabályoknak megfelelően utólagosan átalakítani, kialakítani. Amennyiben három éven keresztül képesek leszünk a programot fenntartani, akkor jelentősen javulhat nemcsak a csapadékvíz-elvezetés helyzete, de a településkép is. A program létrejöttéről a döntést a képviselő-testület hozza meg. Persze ez a program sem csodafegyver, sok mindenben mentálisan is fejlődnünk kell. A jövőben is lesznek olyan árokszakaszok, ahol az önkormányzat beavatkozása, tehervállalása szükséges. Például a Hegyalja u.–Tulipán u. sarok, ahol a probléma mértéke meghaladja azt, hogy az ott lakóktól várjuk el a feladat megoldását, mert több millió forint az a forrásigény, ami a műszaki megoldáshoz szükséges. Az ehhez hasonló feladatok továbbra is az önkormányzat feladatai közé kell, hogy tartozzanak. De törökbálinti lakosként mondom, azt meg kell tennünk, a saját érdelünkben, ami tőlünk elvárható. A helyi rendeletek előírásait lényegesen következetesebben be kell tartatni, mert az előírásokat nem a lakosság piszkálására, hanem a közösségi érdekek – mindannyiunk érdeke – betartatására hozzák.

F.K.