A Keletrómai (más néven Bizánci) Birodalom keleti tartományai is mozaikokkal díszítették a templomokat és más vallási helyeket az V. és VIII. század között. Ezeknek a mozaikoknak a jelentős része megsemmisült, de feltehetően sokuk még felfedezésre vár.

A régészek számos mozaikot találtak és tártak fel ezeken a területeken, némelyiket jó állapotban. Az egyik legrégebbi és kétségtelenül legfontosabb mozaik Madabában az egykori Szent György-templom romjai közül került elő. A padlómozaik 542 és 570 között keletkezett, és egy komplett, feliratokkal ellátott térképet ábrázol kelet–nyugati tájolással, Libanontól a Nílus-delta északi részéig, valamint a Földközi-tengertől az Arab-félszigetig, rengeteg információt adva a kutatóknak (például több más templomot ennek alapján találtak meg és innen tudták meg azt is, hogy Jeruzsálem északi kapuját miért hívták az Oszlop Kapujának: a térkép szerint előtte egy oszlop állt). Eredeti mérete 21×7 m volt, mai mérete 15×5 m, és több millió tesszera mozaikszemből áll. A térkép közepén Jeruzsálem térképe látható, részletes topográfiai információkat adva a korabeli városról. A mozaik a szigorúan vett földrajzi ábrázoláson kívül állatokat, növényeket, halászcsónakokat, hidakat stb. is mutat. A bizánci mozaikművészet egyik legkorábbi példáját 1933-ban a Nébó-hegyen találták meg, egy VI. században épült templomegyüttesben. A hely zarándokjáró hely volt, a hagyomány szerint itt halt meg Mózes. A meglepő épségben előkerült padlómozaik mérete 9×3 m, 530-ban készült. Vadász- és pásztorjeleneteket ábrázol, bemutatja a térség állat- és növényvilágát is.
A mozaikművészetnek Petrában is szép emlékei maradtak. Itt három bizánci templomot találtak, a legfontosabbat 1990-ben tárták fel. Falait egykor aranyszínben fürdő mozaikok díszítették, ám napjainkra csak a padlómozaikok maradtak meg, az V–VI. századból. Ezek egyike különböző létező és mitológiai állatokat és növényeket ábrázol, közöttük keretben helyezkednek el az Évszakokat, az Óceánt, a Földet és a Bölcsességet megszemélyesítő alakok, például a kezükben sarlót és halat tartó nőalakok.