Az Ismerős Arcok zenekar immár több mint tíz éve színesíti a hazai zenei élet palettáját. Rajongótáboruk egyre bővül, annak ellenére, hogy a népszerű kereskedelmi rádiócsatornákon nem túl gyakran játsszák a dalaikat.

Ennek meg is van az oka. Az ő dalaik nemigen alkalmasak arra, hogy egy étterem vagy bevásárlóközpont hangszórójából szóló, idegesítő háttérzümmögésként hallgassuk őket. Pedig a zenekar dalai között ott van számtalan slágergyanús, szép dallam. Hibátlan hangszeres tudással szólalnak meg a – néha dzsesszes, néha rockos, néha a magyar népzene dallamaiból ihletett, merített – szerzemények. Csakhogy ezekre a dalokra figyelni kell! Aki hallja őket, az gondolkodni kezd. Ez pedig a mai médiaipar nagyobbik részének szemében inkább hiba, mint erény. Hiszen a gondolkodó embert már nem olyan könnyű megetetni a műanyag ételekkel és a műanyag jelszavakkal sem. Így aztán az országos médiasiker még várat magára, de a Munkácsy Mihály Művelődési Házban június 5-én élőben hallhatjuk őket. A zenekar vezetőjével, Galambos Nándorral beszélgettünk.
– Mikor alakult a zenekar?
– Tavaly voltunk tízévesek. Korábban budapesti klubokban, elsősorban amerikai rithmn’blues zenét játszottunk. Néhány éven át a közönség és önmagunk szórakoztatására zenéltünk. Csak később kezdtünk saját dalokat írni. Egy erdélyi motoros találkozóra hívtak meg bennünket 1992-ben. Ez az év fordulópont volt a zenekar életében. Az ottani élmények nagy hatással voltak mindnyájunkra. Nyerges Attila, zenekarunk szövegírója ezután kezdte egyre többet forgatni Wass Albert könyveit, miközben pedig Magyarországon a szellemi életnek egy olyan irányzata került előtérbe, amely fontosnak tartotta a nemzeti értékek megőrzését, a hagyományok ápolását. Ezek a hatások együtt érvényesültek akkor, és mi úgy éreztük, ki kell használnunk azt az erőt, amit a vers és a zene a kezünkbe adott, hogy ezeket a számunkra fontossá vált gondolatokat elmondjuk a hallgatóinknak, a fiataloknak. Így visszagondolva, ez valóban a ráeszmélésünk éve volt. Hiszen korábban én magam sem foglalkoztam sokat ezekkel a gondolatokkal, nem éreztem át a fontosságát annak, hogy egy nemzet csak akkor maradhat önmaga, ha megismeri, magáévá teszi és ápolja nemzeti értékeit. Ha tisztában van a saját történelmével. Ezeknek az élményeknek a hatására változott meg a szövegvilágunk és a témaválasztásunk is. Saját dalokat kezdtünk írni, rátaláltunk a saját hangunkra. Az a közönség pedig, amelyhez közel álltak ezek a gondolatok, hamar ránk talált. Azóta, talán szerénytelenség nélkül mondhatom, igazi kultusza lett a dalainknak.
– Ezek a dalok már nem csak egyszerűen a szórakoztatás kedvéért születtek.
– Valóban nem. Az erdélyi élmények rádöbbentettek bennünket arra, milyen fontos lenne, hogy a mai fiatalok is megtanuljanak nemzetként gondolni a hazájukra. A zene, a dalok eszközeivel talán könnyebben, érthetőbben mondhatjuk el mindazt, ami fontos számukra, és így hathatunk a hallgatóinkra is. Azt hiszem, nagyon sokan vannak, akik a mi zenénk hatására kezdtek el gondolkodni ezeken a dolgokon, és ennek nagyon örülök.
– Kérlek, mutasd be az olvasóknak a zenekar tagjait.
– Nyerges Attila az énekesünk és a szövegeket is ő írja. Kovacsik Tamás ül a doboknál, Práder Vilmos a gitárosunk, Leczó Szilveszter billentyűs hangszereken játszik, jómagam pedig basszusgitáron és egyben én vezetem a zenekart. Az utóbbi időben állandó vendégünk a koncerteken Tánczos István, aki szaxofonozik és vokálozik, tulajdonképpen hatodik, kiegészítő tagja a zenekarnak.
A lemezeinken azonban rajtunk kívül sok zenész barátunk is játszik. Öt lemezünk jelent meg 2003 óta, ezenkívül több kiadvány, koncertfelvétel is napvilágot látott. Nyerges Attila barátomnak egy novellás kötete is született. Szóval az elmúlt években nagyon sok mindent csináltunk. Hozzáteszem, évente több mint száz koncertet adunk az ország különböző szegleteiben, és külföldön is többször felléptünk. Adtunk jótékonysági koncerteket is, illetve van több tematikus irodalmi műsorunk. Az egyik Wass Albert életét dolgozza fel, a másik az 56-os hősöknek állít emléket, valamint van egy összeállításunk, amelyet a nemzeti ünnepek alkalmával szoktunk játszani. Ez tulajdonképpen összefoglalása, ha úgy tetszik, a hitvallásunknak.
– 2002-höz hasonlóan az idén is nagyon kiélezett politikai helyzet van az országban. Az általatok fontosnak tartott gondolatok több párt zászlajára is felkerültek a választási hadjáratok során. Befolyásolta ez a zenekar körül kialakult hangulatot?
– Mi úgy gondoljuk, hogy a szabadság, a haza szeretete, a nemzeti összetartozás gondolatának fontossága a pártpolitika fölött álló, mindenkor örök igazságokat hordozó fogalmak. Nem hiszem, hogy egyik vagy másik párt kisajátíthatná magának bármelyiket. Mi minden magyar embernek játszunk, akinek fontos a közös nemzetünkhöz tartozás érzése – függetlenül attól, hogy éppen melyik pártra adta a szavazatát. Tizenötmillió magyarhoz szeretnénk szólni.
– Ezért jelennek meg a dalaitokban egyre többször a magyar népzene dallamai?
– Nem titkolt szándékunk, hogy a hallgatóinkat közelebb hozzuk a magyar népzene hagyományaihoz. Mint ahogyan ezt szövegírónk, Nyerges Attila le is írta: küldetésünknek tekintjük, hogy a magyar emberek életén, sorsán – tőlünk telhetően – jobbítsunk egy kicsit. Például úgy, hogy a népzene és az irodalom megszerettetésével, megismertetésével erősítjük a magyar közösségeket. A határainkon belül élő embereknek legalább akkora szükségük van erre, mint az erdélyieknek, de akár például az Amerikában vagy Kanadában élő magyar csoportoknak is. Velük éppen a közelmúltban volt alkalmunk megismerkedni. Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, és úgy érzem, a tengerentúli út során is sikerült megvalósítanunk valamit a jobbító szándékból.