Legutóbb tavaly ősszel tudósítottuk a Törökbálinti Kamarakórus háza tájáról. A csapat akkor még javában készült Mozart Requiemjének előadására, amelyet – immár hagyományosan – a városi ünnepség alkalmával ismét telt ház előtt adott elő. Ezt megelőzően azonban még október 22-én a budapesti Szent István Bazilikában is elénekelték a Requiemet.
Mint azt Weiler Róbert, az énekkar elnöke elmondta, ez a két előadás mindenkire nagy hatással volt. Olyan pillanatokat, szó szerint élményeket élhettek át, amiket valószínűleg Mozart elképzelhetett a Requiem alkotásakor. „Máig megható emlék, ahogy a törökbálinti előadást követő fogadás végén Deák András karnagy úr ott maradt velünk és megosztotta saját élményeit, tapasztalatait és nem utolsósorban kifejezte elismerését.”
– Hogy alakult ki ez a bensőséges kapcsolat a karnagy úrral?
– 2008-ban vezényelte először nekünk a Requiemet. Tulajdonképpen rögtön egymásra találtunk – zeneileg, emberileg, tervek tekintetében egyaránt. Egyértelmű volt számunkra, hogy a májusi koncertünkre is őt és a Budapesti Strauss Zenekart kérjük fel.
– A május 2-ai koncerttel megint letett valamit a kamarakórus Törökbálint asztalára.
– Tavaly az uniós önkormányzati ünnepségen egy jól sikerült önálló koncertet adtunk. Lehetőség volt arra, hogy idén tavasszal ismét megmutassuk magunkat. A Mozart-darabok, a Bach korál és Vivaldi Glóriája olyan remekművek, amelyek különleges élményt jelenthetnek hallgatónak és közreműködőnek egyaránt. Április utolsó hétvégéjén eleget tettünk egy egri és egy andornaktályai meghívásnak, ahol templomi helyszíneken kétszer is elénekeltük ezeket a műveket. Május 2-án a produkció kiegészült a Budapesti Strauss zenekarral és szólistákkal. Talán szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy előadásunkkal igazi örömet tudtunk adni nemcsak a törökbálintiaknak, hanem a testvérvárosok küldötteinek is.
– Mi a kamarakórus titka?
– Talán az, hogy nincs titkunk. Egy nyitott, befogadó, kórusban énekelünk, és a zenét nagyon szerető, talán nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy mentálisan is fejlett közösség vagyunk. Az utóbbi egy évben 14 új tag jött hozzánk énekelni, akiknek egy része kifejezetten zeneértő. Boros Tibor személyében nemcsak egy rendkívül jó képességű, hanem a próbák olykor monoton, munkával teli időszakában is kreatív, ugyanakkor kifejezetten életvidám hangulatot megteremteni képes karnagyunk van. Úgy érzem, hogy megfelelő párost alkotunk az énekkar vezetésére, hatékonyan együtt tudunk dolgozni.
– Hogyan tovább?
– A kamarakórus idén lesz 10 éves, a kerek születésnapot ősszel egy nagyszabású koncerten fogjuk megünnepelni. A hátralévő időben erre kívánunk felkészülni, hogy tartani tudjuk azt a színvonalat, amelyet az utóbbi években elértünk. Továbbá meghívást kaptunk az Európa Kulturális Fővárosa keretében augusztusban megrendezésre kerülő Pécs Cantat fesztiválon való részvételre.

Boros Tibor 1971. június 12.
Liszt Ferenc Zeneakadémia, karvezetői diploma
Jelenleg a Honvéd Együttes Férfikara Énekes-szólamvezetője
Vasas Szakszervezet kórusának (Vass Lajos), Vám- és Pénzügyőrség férfikarának (Révész László), Budapesti Vándor Kórusának (Révész László) és az alapítás óta (2000) karnagya
a Törökbálinti Kamarakórusnak

Törökbálinti Kamarakórus
Próbák: keddenként 18-tól 20 óráig az MMMH Wittinger termében
Adószám az szja 1%-ához: 18715132-1-13