Mint a földbe rejtett kincs
A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
(Mt 13,44–46)

A világban sok a lázas kincskereső. Valójában mindenki az. Igazi, valódi kincsek után futunk, mert úgy véljük, hogy akinek aranya és gyöngye van, az gondtalanul és nyugodtan él, nem érik váratlan meglepetések, nem kell félnie a tolvajtól és az inflációtól. A kincset és a gyöngyöt nem kezdi ki a moly, sem a rozsda. Ám a kincsek és gyöngyök csak nehezen szerezhetők meg. Csak kevés szerencsés embernek sikerül hozzájutnia. Ha pedig néha mégis úgy gondolja valaki, hogy rábukkant élete legnagyobb kincsére: sokat remél és vár tőle. Egy idő után mégis csalódottan kell tapasztalnia, hogy az általa nagyra tartott kincs csak szépen csillogó hamis gyöngy. Mégis megszállottja. Nem akarja észrevenni, hogy még a legnagyobb kincs és a legértékesebb drágagyöngy is csak múlandó érték: ma van, holnap nincs.
Egyesek számára az egészség és az üde szépség a legnagyobb érték. Erre költik minden pénzüket. Csak önmaguknak élnek. Olykor csak későn jönnek rá, hogy még a legdaliásabb férfi és legszebb női alkat is olyan, mint a harmatos rét friss virága, amely reggel még virít, de estére elszárad. Nagy kincs az egészséges erő. Igaz. Mégis hozzá kell tennünk, hogy ez is hamarosan összeroppan. Az ember élete csak légben táncoló, szivárványszínű szappanbuborék. Tiszavirág.
Hamis kincsekkel és gyöngyökkel Krisztus Urunk sohasem kecsegtette követőit. Ő valóban a legértékesebb kincshez és drágagyöngyhöz hasonlította Isten országát. Az idézet evangéliumi részletében arról beszélt, hogy ezekért a kincsekért valóban érdemes minden áldozatot meghozni. De vajon mit jelent ez az evangéliumi drágakincs és drágagyöngy? A kérdést rettenetesen nehéz megválaszolni. Legtöbbször csak azok ismerik, akik már a birtokában vannak, de kellőképpen megmagyarázni ők sem tudják. Csak körülírják. Szép szavakat mondanak, amelyek számukra komoly tartalommal rendelkeznek. Így nevezi őket az Újszövetségi Szentírás: béke, öröm, szeretet, jóság, türelem, erő, bátorság és remény. A drágakincsről és -gyöngyről szólva sokan boldogságról beszélnek, olyan boldogságról, amelytől soha senki és semmi sem foszthat meg bennünket, sem halál, sem betegség. Ez a kincs kárpótol a világban elszenvedett minden veszteségért. Aki megtalálta, az elérte élete célját. Tudja, hogy élni szép, jó és érdemes, még akkor is, ha nagyon sokszor keserűségek és csapások érik.
Sokak számára ez a kincs a jó győzelme a gonosz felett, a jóba vetett hit, az igazság és a teljes élet, amely minden kincset megér.
Az egyházban hosszú időn át az aszkézis, a szenvedés, a kereszthordozás állt a keresztény lelkiség előterében. Ezért olykor úgy tűnt, mintha Isten kedvét lelné az emberi örömök elfojtásában. Isten országának elnyerése valóban áldozatokat követel. Ez a mai példabeszédekből is kitűnik, de ezekben mégsem a lemondás értékén van a hangsúly, hanem a szerencse felett érzett igazi örömön és ennek értékén, amely elfeledteti az emberrel a szükségképpen örömbe vegyülő ürömök keserűségét. Az evangéliumi tanítás célt ért, ha a kincskereső öröme minket is magával ragadott. Az evangéliumi drága kincs megtalálásához szem és fül kell, szemfüles és nyílt magatartás. Rohanó életünkben sokszor csak a hangos reklámok hamis gyöngyeit vesszük észre, és figyelmetlenül haladunk el életünk legnagyobb kincse mellett. Boldog ember, aki Krisztus evangéliumában felfedezi élete legnagyobb kincsét, neki szenteli önmagát és mindenét.