Egy kézenfekvő ötlet, jó szervezés és együttműködés

Törökbálinton – az országos átlagtól eltérően – nem csökken a gyerekek száma, inkább növekszik. Persze ehhez hozzájárul, hogy egyre többen választják lakóhelyül a várost. Nem kevesen vannak azok sem, akik csak bejelentik a gyermekeiket rokonukhoz, barátjukhoz vagy ismerősükhöz, mert a jó hírű intézményeinkbe szeretnék csemetéiket felvetetni. Így a városban évek óta nincs elegendő bölcsődei, óvodai és iskolai férőhely.

A Bálint Márton Általános és Középiskola igazgatója, dr. Német István – enyhítendő az óvodai férőhelyhiányt – egy ötlettel kereste fel az oktatási, kulturális és sportbizottságot. A bizottság tagjai támogatták a javaslatot, amit a képviselő-testület egyhangúan elfogadott. Lapunk az ötletgazda iskolaigazgatóval, a Szent Flórián Egyesület tagjával beszélgetett.
– Törökbálinton leghamarabb két év múlva nyitja meg kapuit az új bölcsőde és óvoda, úgy tűnik, az oktatási, kulturális és sportbizottság az ön felvetésére elhatározta, addig is tesz azért, hogy bővítsék az óvodai férőhelyek számát.
– Idén az óvodai felvételek lezárása után sokan fellebbeztek. Megvizsgálva a fellebbezéseket, 32 esetben lehetett megállapítani, hogy azok minden szempontból indokoltak. Elkezdtünk hát gondolkodni, hogyan lehetne segíteni ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek.
– Milyen megoldást talált?
– Felvetettem, hogy bár óvodai férőhelyünk nincs, de olyan törvény sincs, hogy az iskolák nem indíthatnak iskola-előkészítő osztályt. Praktikusan ez úgy oldható meg, hogy azok a gyerekek, akik a nagycsoportot már kijárták – ám még nem mennek iskolába –, ne legyenek ismét nagycsoportosok. Ki kell emelni a nagycsoportból azokat, akik valamilyen oknál fogva még nem teljesen iskolaérettek. Utánanéztünk, hogy Törökbálinton ­mennyien vannak, akik még egyszer nagycsoportba járnának. Harminc ilyen gyereket találtunk.  Ekkor fogalmaztam meg az ötletemet: gyűjtsük össze ezeket a gyerekeket és hozzuk be őket az iskolába, valahol majd biztosítunk nekik helyet. Ha máshol nem, a könyvtár épületében el lehet őket helyezni. Hiszen ezek a gyerekek már nagyok, nem feltétlenül akarnak ebéd után lefeküdni. Persze, aki igényli, annak biztosítjuk az ebéd utáni pihenést.

Óvodaépítési és -átépítési „menetrend”
2009 kora őszére – eredményes közbeszerzés esetén – elkészülhet az Árpád utcai új hatcsoportos óvoda. Ide költözik át a használatbavételi eljárás befejezése után a Bóbita óvoda. A költözés után a régi, elhasználódott épületekben azonnal elkezdődik a felújítás, és a Bajcsy-Zsilinszky utcában a tervek szerint 2010 nyár végére befejeződik.
2009 végére elkészül a Köles-dűlői négycsoportos óvoda és a háromcsoportos bölcsődekomplexum. Ide költözik – átmenetileg – a Walla óvoda és a Szérűskert bölcsőde, majd az épületeiket azonnal felújítják. Várhatóan 2010 őszére költözhet vissza a felújított intézménybe a Szérűskert bölcsőde. A Walla óvoda nem a kiköltözés előtti épületébe, hanem a Bajcsy-Zsilinszky utcába, a Bóbita óvoda régi épületébe költözik véglegesen. A felújított Walla óvoda épületét a továbbiakban a Német Nemzetiségi Önkormányzat működteti majd a Csupaszív óvoda tagintézményeként.

– Hogyan fogadták a javaslatát a bizottságban?
– Elementáris hatást gyakorolt a felvetésem minden bizottsági tagra. Hiszen így nemcsak harminccal több gyereket tud fogadni a Bóbita óvoda, hanem harminc szülő gond nélkül tud munkát vállalni. Mindenki támogatta a megoldási javaslatomat. Néhányan mondták, hogy olyan nagyszerű ez a megoldás, amilyen egyszerű a megvalósítása. Valóban, olyan magától értetődő a gondolat, hogy bárkinek eszébe juthatott volna.
– Hogyan oldható meg az iskolában a harmincfős osztály befogadása, amikor Törökbálinton az iskolai férőhelyek száma is kevés?
– Úgy lehet helyet biztosítani, hogy egy kicsit át kell szervezni az iskolai csoportbontásokat. Ám ha ez még mindig nem lenne elegendő, vannak kompromisszumos megoldások, amelyeket alkalmazhatunk. Megkértem a Bóbita óvoda vezetőjét, nézze meg, hogy az általam elképzelt épületben hogyan tudná elhelyezni a gyerekeket.
– Miért az óvodavezetőt kérte erre, hiszen eddig iskola-előkészítő osztályról beszélt?
– Igen, iskola-előkészítő osztályról beszéltem. Úgy gondoltam, a gyerekek, a szüleik, az óvoda és az iskola is akkor jár a legjobban, ha azok az óvónők és dadusok foglalkoznak továbbra is a gyerekekkel, akik addig is velük voltak. Így az iskolába nem kell felvenni új dolgozókat, a gyerekek meg az új környezetbe a megszokott nevelőikkel jönnek. Az biztos, hogy az ebédlőben az előkészítősök is tudnak ebédelni, a tornateremben is elférnek. Ideális, hogy külön épületbe kerülnek, mert így ritkán találkoznak a nagyokkal. Senki sem zavarja a programjaikat. Az óvodavezetőnek azt kellett megmondania, hogy megfelelő-e a könyvtárépület harminc gyerek elhelyezésére, és mit kell változtatni, átalakítani rajta.
– Miért nem adja át az iskola használatra a könyvtárépületet az óvodának? Mi az előnye, hogy az iskola kötelékébe tartoznak a vendégnevelők?
– Legjobb tudomásom szerint az iskolai normatívák magasabbak az óvodaiaknál. A szülőkkel is könnyebben elfogadtatható az előkészítő, ha a nevelők változatlanok maradnak. Amikor a szülő az első osztályba beíratja a gyermekét, elsősorban tanítót választ, aki szimpatikus, és akiben megbízik. Nehezen lehetne elfogadtatni a szülőkkel, hogy egy esztendeig a megszokott nevelők helyett újat kapnak a gyerekeik. A környezetváltozást sokkal jobban fogadják, mint a nevelőváltást, mivel a gyerekek az óvónők szárnyai alatt ismerkednek az iskolával. Ezt a legpraktikusabban úgy lehet elintézni, hogy az iskola egy vagy két esztendőre szakmai segítséget kér az óvodától. Ebben az esetben az óvodai dolgozók csak vendégpedagógusok nálunk, és egy vagy két év után automatikusan visszakerülnek az óvodájukba, mert munkaviszonyuk nem változik.

Vélemény az iskola-előkészítő osztályról
Pénzes Józsefné, a Bóbita óvoda vezetője az óvodai férőhelyek bővítéséről lapunknak elmondta: évről évre igen komoly lelkiismereti terhet jelentett az oktatási, kulturális és sportbizottság tagjainak, hogy a gyerekeknek biztosítsák az óvodai férőhelyeket. Idén azonban a legjobb szándékuk mellett sem találtak megoldást. Úgy érezték, kimerültek a tartalékaik, már minden lehetőséget kihasználtak.
Ekkor terjesztette a bizottság elé dr. Német István, külsős bizottsági tag, a Bálint Márton Általános és Középiskola igazgatója az ötletét, amely szerint az iskolában elhelyezhető harminc gyerek. A bizottság minden tagja lelkesen fogadta, és támogatásáról biztosította az igazgató előterjesztését – számolt be az ötlet fogadtatásáról az óvodavezető. Nemcsak emberileg, hanem szakmailag is elfogadható, nagyszerű megoldást kínál a javaslat – tette hozzá Pénzesné, majd a következőket fűzte hozzá: Miután bejártam a felkínált könyvtárépületet, megállapítottam, hogy ott kitűnő körülmények között lehet elhelyezni a gyerekeket. Az érintettek tájékoztatására rendkívüli szülői értekezletet hívtam össze. A szülők kedvezően fogadták az iskola-előkészítő osztály beindítását. Többen kiemelték, jó érzéssel tölti el őket, hogy gyermekük áthelyezésének elfogadásával hozzájárulhatnak új gyermekek felvételéhez. Hangsúlyozták: átérzik a kiscsoportos szülők helyzetét, mivel nem olyan régen még maguk is hasonló cipőben jártak. Arra a kérdésre, hogy szakmailag mit vár az újfajta osztály beindításától, illetve hogyan látja az iskola és az óvoda együttműködését, az óvodavezető a következőket emelte ki: A város mindkét iskolájával jó a kapcsolatunk. Úgy gondolom, hogy egy vagy két év alatt annyi tapasztalatot gyűjthetünk, hogy szakmailag is alátámaszthatjuk az iskola-előkészítő osztályok létjogosultságát.

– Mit kell tennie a fenntartónak?
– Az önkormányzattól a hozzájárulást kértük, hogy az iskola-előkészítő az iskola területén a könyvtár épületében működhessen. Továbbá kértük, hogy biztosítsa a szükséges felszereléseket és végeztesse el a nélkülözhetetlen átalakításokat.
– Mindenki elégedett?
– Igen, bár vannak szkeptikusok, akik azt hangoztatják, hogy ez csak egy átmeneti lehetőség. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy megtaláltuk mindenre a megfelelő megoldást. Reggel hattól megoldható az ügyelet a különálló épületben. Kezdetben egy termet ajánlottunk fel az előkészítő osztálynak, de az óvodavezető szakmai érvek alapján indokolta, hogy miért kérnek kettőt. A házat bejárva, ajtókat kértek behelyezni. Az udvarra pedig játékokat szeretnének. Meg kell oldani, hogy a főépület és a könyvtár között a legrövidebb és sármentes úton lehessen közlekedni. Valamikor létezett ilyen út, csak a sportcsarnok arra épült.
– Az egyszeri költségeken túl milyen rendszeres többletköltségek jelentkeznek a fenntartónál?
– Az elején nem gondoltunk erre, de valóban a harminc gyerek élelmezését meg kell oldani, ami pluszkiadást jelent az iskola vagy az óvoda költségvetésében. Véleményem szerint ez nem akkora összeg, hogy felborítsa a város költségvetését. A logika úgy diktálja, hogy a beruházott eszközök kerüljenek az óvoda leltárába, az étkezést pedig az iskolában célszerű megoldani.
Két év múlva a tapasztalatokat értékelve még az is elképzelhető, hogy a képviselő-testület úgy dönt, megtartja az iskola-előkészítő osztályt. Akkor majd újra kell gondolni a működtetés ésszerű lehetőségeit, addig azonban egy intézmények közötti gyümölcsöző együttműködés haszonélvezői lehetnek a törökbálintiak.