Mónus József pár héttel ezelőtt megdöntötte a tradicionális íjjal való távlövés történelmi rekordját. A közel 800 éve megdönthetetlen csúcsról a településünkön igen sokat tartózkodó Mónus Józseffel beszélgettünk.

– Történelmi rekordot döntöttél meg nemrégiben. Pontosan mit is jelent ez?
– Voltunk egy versenyen, ahol Pali (Posta Pál – szerk.) a mongol íjászszövetség elnökétől kapott egy brossurát, mely a mongol íjászatot mutatja be. Ebben a füzetkében említenek egy 1226-os csúcsot, melyet Dzsingisz kán egyik harcosa lőtt meg, hagyományos íjjal, ez a rekord 502,5 méter volt. Úgy gondoltam, hogy ezt a távolságot én is meg tudom lőni. Nem a harcost kívántam legyőzni, hanem a távot kívántam túllőni. Egy korábbi versenyen lőttem már 461 métert, ezért azt tűztük ki célul, hogy a verseny keretében meglövöm az 502,5 méteres rekordot. Ez sikerült is, 508,74-et lőttem.
– Fontos, hogy tradicionális íjjal kell lőni?
– A mai tradicionális íj jellege ugyanolyan, mint a régi íjaké. Az jellemzi őket, hogy favesszőt lőnek ki és az íj formája, működési elve pedig a hagyományos történelmi íjat képezi le. Ez minden nemzetnél más és más, de valahol mégis több keleti nemzetnél közel azonos, nálunk a főbb jellemző az íj végén lévő merev szarvak. Az én íjam szkíta és a török jellegű íjakkal azonos.
– A rekord túllövése mennyiben az íjász és mennyiben az íj érdeme?
– Jó íj nélkül ezt nem lehetett volna megcsinálni. Az íjat Gózner Csaba készítette számomra négy hónap alatt, amit három év kutatómunka előzött meg. Érdekessége, hogy az íjászkörökben üres oldásnak hívott lövést is meg tudja oldani törésmentesen, hiszen olyan könnyű nyílvesszőt használunk (8 grammos), ami szinte olyan, mintha ott se lenne, így ez az íj számára olyan, mintha üresen oldanánk el, vagyis nem lőnénk ki semmit. Az üres oldástól a hagyományos íjak nagyon hamar tönkremennek. Ebben a távlövő íjamban kb. 2000 lövés van, és még mindig bírja a lövéseket. Ezután jön a nyílvessző kérdése, annak minden rejtelmével együtt. Ha sikerül kb. 50 kg fából egy-két darab jó nyílvesszőt készíteni, akkor nem túlzok, elég jó arányt sikerült felállítani. Az előbbi tárgyi feltételek után jön az íjász személye, akaratereje, kitartása.
– A pontosság is fontos vagy csak a távolság?
– Elsősorban a távolság a fontos egy ilyen versenynél, de legutóbb, amikor egy 500 méterre lerakott karót kellett megcélozni, akkor én 80 centivel lőttem mellé, vagyis azt mondom, hogy egy 400 méterre lévő emberalakot el tudok találni.
– Túllőtted ezt az 500 méteres rekordot. Terved, hogy megpróbálj ennél még távolabbra lőni?
– Az igazság az, hogy nem hivatalosan – versenyen kívül – már többször lőttem 500 méter fölé. Gózner Csabával tervezünk egy Duna-átlövő versenyt. Kijelölünk egy olyan partszakaszt, ahol a Duna szélessége kb. 500 méter és a feladat az lesz, hogy 3×6 próbálkozásból át kell lőni a Dunán. A versenyre a Duna menti népeket kívánjuk meghívni. Májusban vagy júniusban az addigra elkészülő új íjammal szeretnék 845 méter fölé lőni. Azért pont ennyi a távolság, mert van egy nem bizonyítható feljegyzés, hogy Törökországban valaki átlőtte a Boszporuszt, vagyis 845 métert lőtt egy íjjal, de sem az időjárásról, sem arról, hogy egyáltalán kézzel húzták-e ki az íjat – mert az is lehet, hogy lábbal –, nincs a birtokunkban semmilyen feljegyzés.
– Távlövő versenyeken kívül szoktál részt venni céllövő versenyeken is?
– 2008-ban a TAFISA-n (az olimpiákon kívüli sportágak nemzetközi világversenye) a tradicionális íjászok versenyét megnyertem.
– Ilyen eredmények eléréséhez mennyi idő kellett?
– Nemrég, mindössze négy éve kezdtem el íjászkodni. Az egri várban voltam a fiammal és ott találkoztam először az íjászattal. Fiam is elkezdte ezt a sportot, és ő még nálam is tehetségesebb. Sokat van Törökbálinton, hiszen olyan többszörös országos bajnok barátai vannak, mint Posta Csongor és Donát, akik helyi lakosok.
– Milyen szálakkal kötődsz Törökbálinthoz?
– Nem vagyok törökbálinti lakos. De nagyon sokat tartózkodom a településen, hiszen jó barátságot kötöttem Posta Pállal, a Tradicionális Íjászok Világszövetségének alelnökével, nagyon megszerettem ezt a helyet, itt szoktam felkészülni a versenyekre és innen is indulunk a különböző megmérettetésekre.
– Jelenleg milyen versenyekre készülsz?
– Távcéllövő versenyen fogok a közeljövőben indulni. Egy ilyen versenyen 50 métertől 240 méterig kell célba lőni, vagyis egy álló alakot találni. Ma már csak olyan versenyre megyek, amelyre rendesen fel tudok készülni. Volt olyan, hogy egy versenyre 20 napon keresztül napi ezer lövéssel készültem, azaz 20 ezer lövéssel.