Február 4-én elsőként Dobos Józsefnét köszöntötte 95. születésnapján Csuka Attila alpolgármester, Rothauszky Györgyné és Palkóné Szabó Gabriella. Magdi nénit egy gyönyörű csokor virággal, emléklappal és egy finom tortával köszöntötték fel a családja körében.

Magdi néni Budafokon született, 68 éve él Törökbálinton. Aktív korában díjbeszedőként dolgozott, illetve a régi oviban, amely a Zimándy iskola területén működött, ott volt dajka 1953–1954-ben, és innen ment nyugdíjba. Hét unokával és tíz dédunokával büszkélkedhet, a legkisebb dédunoka most kétéves. Magdi néni jó egészségnek örvend, nem szed gyógyszereket. A kérdésre, hogy a hosszú  élet  titkát miben  látja, a kétkezi munka becsületét és a szorgalmat emelte ki.
Ezen a napon egy szép tulipános virágcsokorral, az ilyenkor szokásos emléklappal, egy hatalmas gyümölcskosárral, illetve tortával köszöntötték Papp Lajosnét, aki most ünnepelte 90. születésnapját. Marika néni 1950 óta lakik Törökbálinton. Vasváron született, aktív korában háztartást vezetett, amíg a gyerekek fel nem nőttek. Nyugdíjba vonulása előtt 14 évet dolgozott a Budapesti Metrónál. Négy gyermeke, tíz unokája és hat dédunokája van. Gyermekeit nagyon nehéz körülmények között, egyedül nevelte fel. Marika néni egyedül él, saját maga vezeti a háztartást.
Február 21-én Limpár Gyulánét köszöntötték 90. születésnapja alkalmából. Margit néni Pozsonyban született, Ligetfalván éltek. Édesanyja német, édesapja magyar volt. A határ közeli faluban gyakorlatilag mindenki három nyelven beszélt. Ők otthon főként a magyart használták. Szüleinek hentesüzlete volt. Amint felcseperedett, ő is az üzletben kezdett dolgozni. Férjével Pozsonyban ismerkedett meg, iskolatársak voltak. Két gyermekük született, egy fiuk és egy lányuk, akiktől Margit néninek három unokája van. A háború után telepítették őket Magyarországra. Nem volt lehetőségük maradni, 14 napot kaptak arra, hogy leltárba vegyék a holmijukat és összecsomagolják, amit elhozhattak. Három magyarországi címből választhattak, és Törökbálint mellett annak alapján döntöttek, hogy nem határ menti település, így nem kell attól tartani, hogy a határok tologatásával megint hasonló helyzetbe kerülnek. Törökbálinton is nyitottak egy hentesüzletet, ami eleinte szépen jövedelmezett, mert Margit néni édesapja nagyon jól ismerte a szakmát. Meglepetés volt számukra az itteni kereslet, mert Pozsonyban ahhoz voltak szokva, hogy az emberek csak ritkán és kis adagokban vásároltak húst. A nyitás napján egy fél marhájuk, egy fél borjújuk és egy disznójuk volt. Aztán érkeztek a vevők és kértek két kiló leveshúst, 10 szelet karajt stb., így délre az egész készletet eladták. Abban az időben Pozsony és Ligetfalva környékén nagyon kevés állat volt, mert a háború alatt elhajtották az összes jószágot a katonák élelmezésére, és ezért tartottak tőle, hogy nem tudják majd beszerezni a szükséges árut. Ezért az is meglepetés volt számukra, hogy itt gond nélkül juthattak hozzá. Örültek, hogy menni fog a bolt, és a veszteségeiket hamar behozzák. Az utcabeliek szeretettel fogadták őket, bár csodálkoztak, amikor megtudták, hogy ő félig német. Németeket telepítenek ki, és németet hoznak helyette? Külön említette Pepi nénit és Ilonka nénit, akikkel jó barátságban voltak.
A kedvező körülmények segítettek nekik a beilleszkedésbe, és minden jól ment, míg végül 1950-ben államosították őket.
Margit néni 1962-től húsz éven át ruhaüzletben volt eladó, eleinte abban az épületben, ahol most a beruházási iroda működik.
A hosszú élet titka szerinte a sok mozgás, ő maga sokat úszott és biciklizett egész életében.