Kitoloncolt gyermekek

Lelassult az elmúlt nyolc esztendőben Magyarországon az idő. Mifelénk ez már így járja: a rossz alig múlik, s mielőtt eltűnne végleg (és végre), egyre több szörnyűségére derül fény.

Mára már több tény is utal arra, hogy a szocialista-liberális országlásnak nem csupán gazdasági elszenvedői voltunk, hanem a lelkiséget, az emberséget is igyekeztek kiölni belőlünk.
S bizony, erre minden eszközük megvolt.
Éltek is vele.
Mert mit gondoljunk például arról a teljesen törvényes gyámhatósági gyakorlatról, amely életeket tesz tönkre? Úgy jogszerű, s úgy gyakorlatias – természetesen a magyarországi bürokratikus hivatali arroganciával spékelve –, hogy közben ellehetetleníti a gyermekek egészséges érzelmi fejlődését. Meggátolja, összezavarja az éntudat, az önazonosság és a hovatartozás kialakulását.
Miről is van szó?
Ha ma Magyarországon egy például román állampolgárságú, magyar nemzetiségű várandós anya világra hozza a gyermekét, s a csecsemőt ilyen vagy olyan oknál fogva a kórházban hagyja, akkor a kisded nagy valószínűséggel az SOS-Gyermekfalu valamelyik nevelőszülőjéhez kerül. Gondozzák, szép szeretetközösségben növekedik, megtanul járni, beszélni, édesanyának szólítja nevelőanyját, kötődik emberhez és környezethez. Ha sír, ha fél, van kihez bújnia, ha felriad álmából, van, aki megnyugtatja. Már örül a karácsonyfának, tavasszal totyogva-tapsikolva keresi az udvaron húsvéti ajándékát.
Azután nevelőanyuka tortát süt: kétéves lett a kicsi.
Ekkor – tehát két esztendő múltával – érkezik meg rendszerint a gyámhatósági felszólítás, hogy a „gyermeket Romániába kell szállítani, állampolgárságának rendezése céljából”.
S ezt meg is teszik, akár erőszakkal. Hiszen jogszerű.
Törvény van rá.
Igaz, ez a törvény jelentős mértékben ellentmond néhány nemzetközi rendelkezésnek s messzemenőkig nem egyezik az uniós elvárásokkal – e tekintetben tehát hungarikum.
Csakhogy olyan, ami miatt szégyenkeznünk kell.
Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa már 2009-ben törvénymódosítást kezdeményezett ennek az embertelen eljárásmódnak a megszüntetésére, s többpárti támogatással, képviselői javaslatként került a parlament elé. A javaslat lényege az volt, hogy az ilyen sorsú gyermekeket a gyámhatóság helyezze vissza származási országukba 12 hónapos koruk előtt, vagy ha erre nincs mód, akkor a gyermekek kaphassanak magyar állampolgárságot, s így örökbe adhatóvá váljanak.
Ám a szocialista-liberális parlamenti többség rezzenéstelenül elsinkófálta a törvénymódosító javaslatot.
Ezért hát április 11-én e tekintetben is ki kell majd mondanunk, hogy „itt az idő”!

Hajdu Ferenc