A Duna Szimfonikus Zenekar Deák András karnagy vezetésével megtartotta februári hangversenyét a két törökbálinti iskolában. Mint arról előző lapszámunkban is hírt adtunk, a zenekar és Törökbálint önkormányzatának együttműködésével, egy nyertes pályázatnak köszönhetően, a városunkban tanuló gyerekek saját iskolájukban élvezhetik egy igazi szimfonikus zenekar előadássorozatát.

Ezúttal mi is részesei lehettünk az élménynek. A Zimándy Ignác Általános Iskola dísztermében két egymást követő előadáson először az alsósok, majd a felső tagozatosok kalandozhattak újra a zene birodalmában.
A műsorban először a fúvós, majd a vonós hangszerek mutatkoztak be. Zelinka Tamás szakértő kedves narrációjával megismerhettük a vadászkürt történetét, felfigyelhettünk rá, mennyire hasonlít a fuvolák hangja a madárcsicsergésre, megtudhattuk, hogy a fekete klarinét legtöbbször ébenfából készül, és meghallgathattuk a fafúvósok „nagypapája”, a fagott különleges hangját is.
A fúvósokat a vonósok követték. A gyerekek megfigyelhették, hogy ahogy nő a hangszerek mérete – hegedű, mélyhegedű, gordonka, nagybőgő –, úgy mélyül a hangjuk is. Pontosan, mint a gyerekeknél…
A hangszercsaládok bemutatkozása után már összeállt a kamarazenekar. Megtudtuk, hogy a „kamarazenekar” elnevezés valójában onnan származik, hogy a zenészek kevesen vannak, elférnek akár egy kamrában-kamarában is…
A műsor bejfejező része és egyben csúcspontja, Chopin négy táncának kamarazenekarra átírt változata volt. A kétszáz éve született lengyel művész nagy sikerű zongoradarabjait Törökbálint jeles zeneszerzője, Bogár István tanár úr hangszerelte zenekarra. A zongoristák után így már a fúvós, vonós vagy ütőhangszereket megszólaltató művészek is eljátszhatták ezeket a csodálatos dallamokat. Láthatóan igazi élvezettel és szeretettel. És ez a hangulat átragadt a nézőseregre is.
Az utolsó Chopin-blokk annyira megragadott bennünket, hogy az alsósoknak szóló hangverseny után a felsősök műsorára is beültünk „repetázni”. Amúgy is kíváncsiak voltunk, hogy a tizenévesek hogyan reagálnak a komolyzenére: hajlandók-e fegyelmezetten viselkedni, megfogja-e őket a zene varázsa. A két koncert között erről beszélgettünk a folyosón, és hallottunk kétkedő hangokat is.
De a koncerten örömmel tapasztaltam, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte az összes nagy kamasz élvezettel figyelte a művészek játékát és Zelinka Tamás magyarázatait. Bogár István pedig biztosan mosolygott odafenn, amikor látta, hogy a közreműködésével alkotott Chopin-művet osztatlan lelkesedéssel fogadta az ifjú közönség.