Nagy átalakulás van folyamatban a Törökbálinti Futball Clubnál. Télen olyan játékosok érkeztek a csapathoz, akik eddig is meghatározó szereplői voltak a település futballéletének, így a csapat eddigi legerősebb felállásában tud pályára lépni tavasztól. Az átalakulásról és a tavaszi tervekről Süveges Pétert, Hegedűs Jánost és Horváth Ferencet kérdeztük.
– Lapunk megjelenésével egy időben kezditek a bajnokságot. Hogyan sikerült a felkészülés és milyen változások történtek a csapat életében a tél folyamán?
– Süveges Péter: Január vége felé kezdődött a felkészülés a büki tornával. Utána, márciusig csak erőnléti edzéseink voltak hetente kétszer, most pedig már labdás edzéseket is tartunk. Bajnokságunkban három olyan csapat van, amelyik igazán komolyan vette a felkészülést, a jelenleg első három helyen álló csapat. Mi az őszi bajnokságot a második helyen zártuk, célunk az első hely megszerzése. Csapatunkba télen nyolc új játékos érkezett: Gonda Imre, Hegedűs János, Major András, Major Attila, Juhász Sándor, Orbán Sándor, Sebők Gergő, Haraszti Zoltán, így az elmúlt fél évben kb. 15 új játékossal bővült a keretünk, amiből az következik, hogy nagyobb keretből tudunk meríteni.
– Nemrégiben csatlakoztatok a csapathoz. Miért döntöttetek úgy, hogy a TFC-ben folytatjátok pályafutásotokat?
– Horváth Ferenc: Miután abbahagytam a TTC-nél a játékot, TFC vezetősége megkeresett, hogy csatlakozzam a csapatukhoz. Átjöttem és egyre lelkesebb lettem, jó a társaság, szeretek itt lenni, és levezetésnek ez az alsóbb osztály tökéletesen megfelel.
– Hegedűs János: Nem volt tervben, hogy otthagyom a TTC csapatát, de a vezetőség a fiatalítás mellett döntött, így megköszönték az eddigi munkámat. Mivel úgy éreztem, hogy van még bennem egy-két év, gondoltam, lejövök a csapathoz.
– 42 éves vagy, tényleg nem számítasz már fiatalnak. Mennyire fogadott be a zömében harmincas éveiben járó csapat?
– H. J.: Befogadtak. Nagyon jó a társaság, nem veszik annyira véresen komolyan a meccseket, mint az első számú csapatnál. Ezek a játékosok szeretetből fociznak, szó szerint játszanak. A jelenlegi 26 játékosból csak négyen nem törökbálintiak, így mindenki jól ismeri egymást.
– H. F.: Akikkel itt együtt játszunk, láttak minket focizni, megvan irántunk a tisztelet, így könnyen befogadtak.
– Gondolom, nektek is az első hely a cél.
– H. J.: Mindenképpen az első helyet célozzuk meg. Nem lehetetlen, hiszen csak 6 ponttal vagyunk lemaradva az első helyezettől.
– H. F.: Jani is és én is nyerő típusú játékosok vagyunk, nyerni szeretnénk, de reálisan a második, harmadik helyre van esélyünk, ami egy osztállyal feljebb lépést jelentene. Tudni kell, hogy a Ferencvárosi FC – az előttünk lévő csapat – egy jól képzett, nagyon tehetséges játékosokból álló gárda. Úgy gondolom, hogy ők nem adják könnyen az első helyet, ha megverjük őket március végén, még lehet esélyünk a bajnoki címre, ha kikapunk tőlük, úgy gondolom, kevés.
– A TFC egy amatőr, hobbicsapat. Nem féltek attól, hogy egy esetleges bajnoki cím megszerzése után a csapat vérszemet kap és elindul a profizmus felé?
– H. F.: Ez benne van a dologban, de jelenleg nagyon kevés pénzből gazdálkodunk, így ez még távoli.
– János, a március 14-ei bajnoki meccsen búcsúzik tőled a közönség és a vezetőség. Mióta rúgod a labdát Törökbálinton?
– 1977-ben kezdtem a labdarúgást és 1978-ban igazoltak le. 1992-ig folyamatosan itt fociztam, amikor is átmentem Érdre, majd Budaörsre. 1995–2003 között újra Bálinton játszottam, majd jött megint egy pár év Budaörs, majd újra Törökbálint. Budaörssel és Törökbálinttal is nyertem bajnokságot, remélem a TFC-vel is fogok.
