Napjainkban egyre elterjedtebb beszédformává  vált a verbális agresszió, vagyis a káromkodás, szitkozódás. De vajon milyen hatásai lehetnek egy-egy elejtett csúnya szónak? Tényleg levezeti a feszültséget, vagy lehet, hogy megsértek vele valakit? Ettől leszek „nagyfiú” vagy inkább lenéznek a szabadszájúságom miatt? Lássuk, hova vezet a vulgarizmus!

A káromkodás nem más, mint az agresszió megnyilvánulási formája, ami akár meg is előzheti a tettlegességet. Ha embertársainkat illetjük trágár szavakkal, azzal az intim szférájukat támadjuk. Vegyünk példának két középiskolai tanulót, akik nem annyira kedvelik egymást. Elkezdenek beszélgetni, de az egyik olyat mond, hogy a másik dühös lesz. Vajon mit csinál? Jobb esetben ráhagyja a másikra, de a mai világban akár biztosak is lehetünk benne, hogy vissza fog vágni valami vulgáris megjegyzéssel. Ilyenkor az illető azt próbálja bizonyítani, hogy ő az erősebb, őt nem lehet megfélemlíteni, ám nem veszi észre, hogy ugyanúgy lealacsonyodik erre a szintre. Miután visszavágott, a másik srác is dühös lesz és elkezdődik egy „hatalmi harc”, hogy ki tud „jobbat” mondani. Ez azt is bizonyíthatja, hogy a káromkodás akár népszerűségvágyból is fakadhat, hiszen vannak olyan környezetek, sajnos egyre több, ahol a minél szabadabb szájú a menő. Persze rengetek ellenpélda is van, nézzük csak a királyi családokat. El tudnátok képzelni az angol királynőt, ahogy kiáll a népe elé egy nemzeti ünnepen és miközben mondja a beszédét, vulgáris szavakkal vegyíti azt? Hát én biztos, hogy nem! Ezeken kívül a káromkodásnak számos más okai is lehetnek. Sajnos manapság egyre többen megszokásból használják ezt a beszédformát. Az ilyen emberek valószínűleg olyan környezetben élnek vagy nőttek fel, ahol ez a természetes és az elfogadható. Ráadásul a médiában és a közéletben is számos alkalommal találkozhatunk trágár kifejezésekkel. Sok ember így próbálja nyomatékosítani mondandóját vagy csak így próbálja felhívni magára a figyelmet. Érdekes módon számos körben él az a nézet, hogy a káromkodásnak pozitív hatása is van. Hogy mi az? Állítólag a verbális agresszió levezeti a feszültséget. Ha belegondolunk, akár igaz is lehet egyes emberekre. Ám a pszichológusok bebizonyították, ha valaki szitkozódással próbálja levezetni a felgyűlt mérgét, csak ront a helyzeten. A trágár szavak használatával nem szabadulunk meg a terhektől, sőt rontunk a helyzeten. Ez olyan, mint amikor valakivel szakít a párja és úgy próbálja túltenni magát az elmúlt kapcsolatán, hogy vesz magának pár üveg sört, leül a tévé elé meccset nézni, és nem csinál semmi mást csak sajnálja magát. Lehet, hogy pár napig el tudja nyomni a fájdalmat, de ettől még nem fogja elfelejteni a párját, sőt jobban fog gyötrődni.
Míg régen erősen tiltották  és büntették a verbális agressziót, a mai világban egyre gyakrabban használják a cifrábbnál cifrább káromkodásokat. Ez a demokratikusabb és szabadabb világ következménye. Remélem, ebből a cikkből rájöttök, hogy nem attól lesztek többek, illetve „menők”, hogy csúnya és trágár szavakkal illetitek egymást, hiszen a magyar nyelv elég változatos ahhoz, hogy kulturáltan fejezzük ki a mondandónkat, még ha indulatosak vagy elkeseredettek vagyunk is.